A munkáltató későn rögzíti a keresőképtelenséget: így rendezhető utólag a munkabér és a táppénz

Megosztás Tetszik

Mi a jogszerű eljárás, ha a munkáltató adminisztrációs okokból későn rögzíti az orvosi igazolást, így a munkavállalónak a munkabért a tárgyhónapban teljes összegben kifizetik, miközben a biztosított a keresőképtelenség időtartamára táppénzt igényelt? Az Adózóna oldalán érkezett kérdésekre Dócziné Szabó Nikoletta a NEXON munkajogi és bérszámfejtési szakértője válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: társadalombiztosítási kifizetőhelyi feladatokat látunk el szolgáltatóként; a munkaidő- és távolléti adatokat a munkáltató rögzíti a bérszámfejtő programba. Jelen példa, hogy a novemberi keresőképtelenségről az orvosi igazolás beérkezik, de nem mindig kerül időben hiányzásként felvezetésre a programba. Ha a hiányzás sem a tárgyhónapban, sem utólag nem kerül rögzítésre, a novemberi munkabér teljes összegben kifizetésre kerül (keresetveszteség nincs), a biztosított mégis táppénzt igényel. Kérdés: a keresetveszteség hiánya miatt jogszerűen elutasítható-e a táppénzigény, vagy az ellátást a keresőképtelenség igazolása alapján mindenképp meg kell állapítani? Ha a hiányzás utólag kerül rögzítésre, a munkabér már kifizetésre került, a táppénz megállapítása után pedig a rendszer a keresőképtelenség időszakára eső munkabért a táppénzből levonja (tartós távollét esetén). Kérdés: jogszerű-e a munkabér tb-ellátásból történő levonása, vagy ez csak munkajogi (munkáltató–biztosított) elszámolásban rendezhető? Kérem továbbá: (a) alkalmazható-e ilyen levonás, (b) szükséges-e a biztosított írásbeli hozzájárulása, (c) mely jogszabályok (Ebtv., végrehajtási rendelete, Vht.) alapozzák meg a helyes eljárást mindkét esetben.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A társadalombiztosítási kifizetőhelyi gyakorlatban előfordul, hogy a biztosított keresőképtelensége orvosi igazolással igazolt, azonban a keresőképtelenség időtartamát a munkáltató adminisztrációs okból nem, vagy csak késedelmesen rögzíti a munkaidő- és távolléti nyilvántartásban. Ennek következtében a munkabér a tárgyhónapban teljes összegben kifizetésre kerül, miközben a biztosított a keresőképtelenség időtartamára táppénzt igényel. Ilyen esetben felmerül, hogy a keresetveszteség hiánya megalapozza-e a táppénzigény elutasítását, illetve jogszerű-e a már kifizetett munkabér összegének társadalombiztosítási ellátásból történő levonása.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) alapján a táppénz pénzbeli egészségbiztosítási ellátás, amely a biztosított részére a keresőképtelenség időtartamára jár. Az Ebtv. a táppénzre való jogosultság feltételeként a biztosítási jogviszony fennállását, és a keresőképtelenség orvosi igazolással történő igazolását határozza meg, ugyanakkor nem írja elő feltételként, hogy a keresőképtelenség időszakában a biztosított részére tényleges keresetveszteségnek kell bekövetkeznie. A keresetveszteség hiánya – amely jelen esetben a munkáltatói adminisztrációs hiányosság következménye – nem érinti a keresőképtelenség tényét, és nem vonja el a biztosított társadalombiztosítási jogosultságát. Ennek megfelelően a táppénzigény pusztán arra hivatkozással, hogy a munkabér a keresőképtelenség időszakára teljes összegben kifizetésre került, jogszerűen nem utasítható el; az ellátást az igazolt keresőképtelenség alapján meg kell állapítani.

Ha a keresőképtelenség utólag kerül rögzítésre a távolléti nyilvántartásban, és a munkabér már kifizetésre került, a helyzet jogi megítélése során el kell különíteni a munkajogi és a társadalombiztosítási jogviszonyt. A munkabér kifizetése a munkáltató és a munkavállaló közötti munkajogi jogviszony körébe tartozik, míg a táppénz megállapítása és folyósítása az Ebtv. szerinti társadalombiztosítási jogviszony alapján történik. A két jogviszony egymástól elkülönül, és egyik sem rendezhető automatikusan a másik terhére pusztán elszámolástechnikai okból.

Az Ebtv., valamint az annak végrehajtásáról szóló 217/1997. kormányrendelet lehetőséget biztosít a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátás visszakövetelésére, illetve levonására a később esedékes ellátásokból, meghatározott mértékig. Ezek a rendelkezések azonban kizárólag a társadalombiztosítási ellátások körében értelmezhetők. A munkabér nem minősül társadalombiztosítási ellátásnak, ezért annak összege önmagában nem tekinthető az Ebtv. szerinti jogalap nélkül felvett ellátásnak, és nem vonható le automatikusan a megállapított táppénzből pusztán arra hivatkozással, hogy a kifizetés a keresőképtelenségre tekintettel utóbb indokolatlanná vált.

Mindezek alapján megállapítható, hogy ha a keresőképtelenség időszakára kifizetett munkabér utóbb indokolatlanná válik, annak rendezése kizárólag a munkáltató és a munkavállaló közötti munkajogi jogviszony keretében történhet. Ilyen esetben a munkabér visszafizetése vagy beszámítása a munkajogi szabályok szerint, a felek megállapodása vagy egyéb jogszerű munkajogi jogcím alapján rendezhető; a társadalombiztosítási ellátásból történő levonásra sem az Ebtv., sem annak végrehajtási rendelete, sem a Vht. nem biztosít általános felhatalmazást.