Esedékességet követően történő kifizetések utáni járulékfizetés

Megosztás Tetszik

Főszabály szerint a járulékbevallást és -fizetést csak a ténylegesen kifizetett jövedelmek után kell teljesíteni, a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint. A főszabály alóli kivétel a munkaviszony, illetve az egyéni vagy társas vállalkozói jogviszony, amelyek esetében tényleges jövedelem hiányában – a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerinti minimális járulékalapra vonatkozó szabályok alapján – is fennáll a járulékfizetési kötelezettség, tehát mindenképpen le kell róni a járulékot.

A munkabér kifizetése a munkavállalónak

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 157. §-a értelmében a munkabért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni.

Ettől eltérően – a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében–, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget – legalább havonta – fizetni kell.

E szabályok alapján tehát a munkavállalónak havi szinten az alapbér mértékének megfelelő összeget meg kell kapnia.

A megállapított tárgyhavi járulék bevallása, illetve megfizetése az adóhatóságnak

A fentiekkel párhuzamosan a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 77. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelem, vagy a 27. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési alsó határa alapján köteles a társadalombiztosítási járulékot megállapítani és a biztosítottat terhelő járulékot levonni.

A megállapított tárgyhavi járulékot az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben (Art.) meghatározottak szerint kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani, illetve megfizetni az adóhatóságnak.

Mindezek alapján járulékbevallást és -fizetést csak a ténylegesen kifizetett jövedelmek után kell teljesíteni. Ezek alól kivételt a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerinti minimum járulékalap jelent, amely alapulvételével mindenképpen le kell róni a járulékot, illetve a rá vonatkozó előírásoknak megfelelően a társas vállalkozóval összefüggésben is minimumkötelezettséget kell teljesíteni.

Tehát, ha egy munkavállaló számára az őt megilletőnél kevesebb munkabér kerül számfejtésre, akkor ez az alacsonyabb összeg (de legalább az előzőkben említett minimum járulékalap) képezi a járulék és a szociális hozzájárulási adó alapját. Amennyiben a foglalkoztató a későbbiek folyamán „rendezi” az adósságát, akkor a különbözet utáni közterhek bevallása a tényleges kifizetéskor válik esedékessé, és vonatkoznak rá a címben említett és az alábbiakban részletezett szabályok:

• Az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelem (elmaradt követelés) járulékkötelezettsége

Az első előírást a Tbj. 29. §-ában találjuk. A jogszabályi hely szerint az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették.

Például, ha egy 2024. március hónapra vonatkozó (korábban vitatott) bérpótlék 2025 júniusában kerül kifizetésre, akkor azt a 2025. 06. havi 08-as bevallásban kell bevallani, jelezve, hogy az esedékességi időszak 2024. március hónap. Ennek egyrészt az ellátások tekintetében lehet jelentősége (például az említett összeg a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelem meghatározása során a 2024. évre kerül figyelembevételre), illetve az esetleges – immár csak a korhatár előtti ellátást vagy szolgálati járandóságot érintő – kereseti korlát számításánál.

Ugyanakkor, ha a példabéli bérpótlék az adott időpontban (tehát 2024. januári munkabérrel) kifizetésre került, de valamely okból „kimaradt” a bevallásból, akkor a hiányt értelemszerűen csak önellenőrzéssel lehet korrigálni.

Fontos rögzítenünk, hogy a Tbj. 29. §-a az esedékességet követően kifizetett jövedelmekre vonatkozik. Hogy ennek ténye fennáll-e, azt a foglalkoztatónak kell mérlegelnie.

Például egy visszamenőleges béremelés esetében nem beszélhetünk esedékességet követően történő kifizetésről, ahogy a prémium előírásában meghatározott időpontban kifizetett – előző évi munkateljesítmény alapján – kifizetett prémium vonatkozásában sem.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben a következőkről lesz még szó:

• a biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem járulékkötelezettsége,

• a biztosítás szünetelése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján kifizetett (juttatott), megszerzett járulékalapot képező jövedelmek járulékkötelezettsége.