Munkáltatói felelősség a munkavállaló egészségi állapotában bekövetkezett károkért – Kúriai döntés

Megosztás Tetszik

Az ellenőrzési kör fennállása esetén nem kell vizsgálni, hogy a károkozó körülmény bekövetkezésével a munkáltatónak kellett-e számolnia, volt-e lehetősége a kár elhárítására. E kérdéseknek csak az ellenőrzési kör hiányában van jelentőségük. Az ellenőrzési kör fennállása esetén a mentesülés érdekében a perben a munkáltatónak azt kell igazolni, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a baleset a munkáltató részéről elhárítható lett volna, a munkáltató a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló objektív felelőssége alól nem mentesülhet – mondta ki a Kúria.

A Kúria Mfv.IV.10.003/2026/5. számú határozata a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A betanított fizikai munkásként dolgozó felperes munkaviszonyban állt az alperesnél, segédmunkás munkakörben. A felperes köteles volt a felettesétől kapott utasítások és feladatok végrehajtására, feladata volt többek között kisebb állványzat építése is azzal, hogy a munkájának közvetlen irányítója az építésvezető és a brigádvezető voltak.

Az alperes a felperest sem a munkába lépéskor, sem azt követően nem részesítette a magasban végzett munkához használt állványzatok közötti terület áthidalásának szabályaira is kiterjedő munkavédelmi oktatásban.

2023. január 18-án a munkavállalók felállították a fedélszerkezet építéséhez szükséges fémállványzatot, melyet az építésvezető még aznap megtekintett és jóváhagyott. Másnap a felperest újfent az ácsbrigádba osztotta be, melynek külön kijelölt munkairányítója ismét a brigádvezető volt, aki ebben a minőségében egyebek mellett felelős volt az előző nap felállított fémállványzat áthidalásának megépíttetéséért, valamint a brigádjába beosztott munkavállalók munkafeladatainak meghatározásáért. Ennek megfelelően utasította a felperest, valamint további két munkavállalót, hogy az áthidalást a korábbiaknak megfelelően, tehát az első két fedélszerkezet építésekor alkalmazott módszerrel és eszközökkel alakítsák ki. A munkavállalók az utasításnak eleget tettek, a brigádvezető ezt az áthidalást megnézte és ahogy korábban, úgy aznap is jónak találta.

Az egyik szélső állványpalló kettétört, az addig a felperest és egy másik munkavállalót közvetlenül tartó dokatábla lebillent, mindketten az alattuk lévő szarufákra zuhantak. A balesetet követően az egyik munkavállaló a helyszínt azonnal elhagyta, majd az építésvezető telefonon értesítette az Országos Mentőszolgálatot és a Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságot arról, hogy „egy” személy alatt beszakadt a padló és leesett kb. 2,5 métert. A baleset kivizsgálását végző külsős munkavédelmi tanácsadó a helyszínre érkezése után egyeztetett, majd a 2023. január 19-ére datált baleset-kivizsgálási jegyzőkönyvben rögzítették, miszerint a födémre épített állványszerkezet a munkavégzés jellegének megfelelő volt, a baleset kiváltó oka a felperesnek az építésvezető és az ács utasítására végzett, ámde szabálytalan munkája volt, mert nem használta a hevederzetet, amely megvédte volna az állványpalló mellé lépés következményeitől. A 2023. január 30-án kelt munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzítették: a felperes „az állványon az állványpalló mellé lépett és kb. 2,5 méter magasságból leesett… használnia kellett volna a rendelkezésre álló leesés elleni hevederzetet”.

Az addig egészséges felperes maradandó károsodás hátramaradásával gyógyult. A felperes ezen állapota véglegesnek tekinthető, a baleseti eredetű munkaképesség csökkenése 15%.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

A felperes keresetében 745 960 Ft kártérítés és 10 000 000 Ft sérelemdíj, valamint ezen összegek 2023. január 20-ától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2023. január 19-én a munkáltató korábbi utasításainak megfelelően járt el. A perbeli baleset azért következett be, mert az alperes nem tett eleget a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 51. § (2) bekezdés b) pontjában és (4) bekezdésében, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2)–(3) bekezdésében és 54. § (7) bekezdésében előírt kötelezettségének, ezért az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján a balesetért teljes felelősséggel tartozik.

A sérelemdíj körében arra utalt, hogy egyrészt nehéz fizikai munkát egyáltalán nem tud végezni, másrészt a mindennapi életvitele is negatív irányba változott meg, a baleset pszichésen is megviselte.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a balesetért felelősség nem terheli, de legalább kármegosztás alkalmazásának van helye.

Az első- és a másodfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 632 735 forint kártérítés és 5 000 000 forint sérelemdíj, valamint ezen tőkeösszegek után 2023. január 20-ától a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Határozatának indokolásában megállapította, hogy a nem vitatott tényállás szerint a felek között a baleset napján munkaviszony állt fenn, a felperes munkaidőben, munkavégzés közben az állványpalló kettétörése miatt zuhant le a munkaszintről, ennek következtében szenvedett egészségkárosodást, ezért az alperes kártérítési felelőssége fennáll, amely alól csak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak bizonyítása esetén mentesülhetett. A kártérítési felelősség alóli teljes vagy részbeni mentesülése körében a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait értékelte. E körben kiemelte, hogy az alperes azon állításának bizonyítására, mely szerint a felperes rendszeres munkavédelmi oktatásban részesült, a perben csupán egy olyan munkavédelmi oktatási naplót csatolt, amely önmagában is valótlan adatokat rögzített azáltal, hogy a felperes esetében ismétlődő oktatást említett. Rögzítette, hogy gyakorlati oktatás az adott munkafeladatra vonatkozóan egyáltalán nem történt, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a segédmunkásként foglalkoztatott felperes nem a munkavédelmi oktatáson elsajátított stabil és alapos elméleti és gyakorlati tudás, ismeretek birtokában, hanem a munkavállaló utasításai szerint végezte a munkáját.

Nem tartotta szükségesnek munkavédelmi szakértő kirendelését, mert álláspontja szerint nem volt munkavédelmi szakkérdés annak eldöntése, hogy a felperes megtartotta-e a munkavédelmi szabályokat. Álláspontja szerint az adatok aggálytalanul alátámasztották, hogy az nem került betartásra. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság következtetése szerint az alperes kártérítési felelőssége és sérelemdíj fizetési kötelezettsége fennáll az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a sérelemdíj jogalapját a perbeli esetben az Mt. 9. §-a folytán alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § a) pontjában írt testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértése képezte. A sérelemdíj összegének megállapítása során értékelte az alperes kirívóan súlyos jogszabálysértését, annak ismétlődő jellegét, a mulasztás súlyos következményét, amely a felperes esetében 15%-os üzemi baleseti eredetű egészségkárosodást jelentett. A jogsértés felperesre és a környezetére gyakorolt hatásával kapcsolatban az e körben irányadó ítélkezési gyakorlat kiemelésével hangsúlyozta, hogy a felperes balesete mozgáskorlátozottságban, egészségromlásban, a test szerveinek működési zavaraiban nyilvánult meg. Figyelemmel volt továbbá a jogsértés tárgyi súlyára és annak ismétlődő jellegére, majd pedig a káreseménykori értékviszonyok figyelembe vételével a sérelemdíj összegét 5 000 000 forintban tartotta megállapíthatónak.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság érvelésével egyetértve rámutatott arra, hogy a munkavédelmi oktatás megtörténtét a becsatolt oktatási napló nem támasztotta alá, a gyakorlati oktatás elmaradását tanúvallomás támasztotta alá.

A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára, harmadlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, amelynek eredményeképpen a közigazgatási hatóságtól eltérő következtetést vont le, különösen arra való tekintettel, hogy a perbeli tanúvallomások szerint a tanúk a közigazgatási eljárásban szándékosan – az alperessel történt megegyezés miatt – nem mondtak igazat. A baleset egyértelmű oka az volt, hogy a két falnál elhelyezkedő fémszerkezet áthidalására szolgáló dokatáblák alátámasztásához használt fapallók nem voltak alkalmasak az áthidalni kívánt távolság miatti teherbírásra és a két munkavállaló egyidejű ott tartózkodása a kisebb teherbírású palló letörését, egyben a munkavállalók mélybe zuhanását eredményezte. A perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy az állvány ekként történő megépítése egy egyedi, a munkáltató elvárásával, következetes utasításával és a korábbi gyakorlattal teljesen szembenálló munkaművelet eredménye volt-e, avagy a már hosszabb ideje folyó építési munkák során a munkavállalók a munkáltató tudtával ezt korábban is ilyen módon oldották meg. Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontjával szemben a fapallók következetes, vagyis már az első és második épületrész építése során történő alkalmazását a munkafeladatban részt vevő munkavállalón kívül a közvetlen munkairányítást ellátó munkavállaló tanúvallomása is alátámasztotta. Az áthidalást a munka irányítója megfelelőnek találta, annak ellenére, hogy nem volt szabályszerű.

Mivel az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás adatai egyértelműen azt támasztják alá, hogy a magasban történő munkavégzés során a felperes és munkatársa a munkáltató által tudottan, rendszeresen, az áthidalási távolság miatt teherbírásra alkalmatlan, balesetveszélyes pallókat használt, a közigazgatási eljárás alapján meghozott határozatban foglaltak nem voltak figyelembe vehetők. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rossz munkaszervezés, az eltűrt szabálytalan gyakorlat nem minősül a munkavállaló vétkes közrehatásának (Mfv.I.10.614/2007/3.).

Az Mt. 166. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. A munkaviszonnyal összefüggés akkor állapítható meg, ha a felek között munkaviszony áll, vagy állt fenn és a munkavállalót ért kár valamilyen formában összefüggésben áll e jogviszonnyal.

Az ellenőrzési kör a munkáltató befolyásolási, ráhatási lehetőségével, illetve ennek hiányával határozható meg. Az ellenőrzési körön minden olyan objektív tényt és körülményt érteni kell, amelynek alakítására bármilyen lehetősége volt a munkáltatónak. A munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata. Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen (székhelyen stb.) kívül végzett munka kijelölt, körülhatárolt helyszíne, ideértve annak adottságait; a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, valamint a munkáltató által üzemben tartott, vagy ténylegesen használt járművel, annak a munkáltató által megbízott vezetője magatartásával, mulasztásával összefüggő körülmény.

Mivel a felperes egészségkárosodását eredményező baleset a felek között fennálló munkaviszony alapján végzett feladat ellátása során, a munkavégzés helyszínén, munkaidőben, a munkáltató képviselőinek felügyelete alatt következett be, az teljes mértékben az ellenőrzési kör fogalmi kereteibe tartozott. Az ellenőrzési kör fennállása esetén pedig nem kell vizsgálni, hogy a károkozó körülmény bekövetkezésével a munkáltatónak kellett-e számolnia, volt-e lehetősége a kár elhárítására. E kérdéseknek csak az ellenőrzési kör hiányában van jelentőségük.

Nem megalapozott az a hivatkozás, hogy a munkabaleset bekövetkezése kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartásának következménye volt. Annak elhárítására ugyanis lehetőséget adott volna a munkafolyamat rendszeres ellenőrzése, a szabályszerű áthidaló megépítésére vonatkozó munkáltatói utasítás, avagy – az alperes állítása szerint – rendelkezésre álló egyéni testhevederzet alkalmazása. Mindezek hiányában azonban nem állapítható meg, hogy a baleset bekövetkezése a munkáltató részéről elháríthatatlan lett volna.

A mentesülés érdekében a perben az alperesnek azt kellett igazolni, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet.

A munkavállaló kizárólagos és egyben elháríthatatlan magatartása a törvény kifejezett rendelkezése hiányában vétkességére tekintet nélkül fennállhat. Vizsgálni kell azonban az eset összes körülményeit, mivel e mentesülési feltétel fennállása akkor állapítható meg, ha a munkáltató bizonyítása sikeres arról, hogy a kár keletkezésében egyéb ok nem hatott közre.

A kártérítési felelősség alóli mentesüléshez két együttes feltétel szükséges, az, hogy a balesetnek egyáltalán ne legyen olyan oka, amely a munkavállaló magatartásán kívül esik és annak oka a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan legyen. Ha ugyanis nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta a kárt, vagy a kár oka egyébként nem bizonyítható, nem állapítható meg a kimentési ok bizonyítása a bizonyításra kötelezett munkáltató részéről.

A tanúvallomások azt támasztották alá, hogy a felperes és munkatársa rendszeresen fapallókat használt az áthidaló megépítéséhez, amely egyértelműen ellentétes volt a magasban végzett munkához előírt munkavédelmi szabályokkal.

Miután az alperes ellenőrzési körébe tartozó baleset egyértelműen a munkáltató által ismert, az általa eltűrt szabálytalan munkavégzés következménye volt, a munkáltató az objektív felelősség alól nem mentesülhetett.

A kármegosztás alkalmazására lehetőséget adó munkavállalói vétkes magatartás bizonyítása a perben sikertelen volt. Ha a munkáltató a szakképzettséggel nem rendelkező munkavállalót nem oktatja ki megfelelően, a tervezett biztonságos munkavégzés követelményeit nem követeli meg, azt nem ellenőrzi, a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése nem állapítható meg.

Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelve kötelezték az alperest sérelemdíj megfizetésére. Nem vitatható, hogy a felperes balesete során hármas bokatörést szenvedett, amely utóbb nem teljesen gyógyult, ezért az orvosszakértő aggálymentes tanúvallomása alapján 15%-os tartós munkaképesség-csökkenést eredményezett. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján a felperesnél jelentkező immateriális hátrányt feltárta, amelynek ellentételezésére a sérelemdíj szolgál. Ennek összegszerűségét az elsőfokú bíróság megfelelően megindokolta, alátámasztotta és helytállóan utalt arra is, hogy az egyes egyedi esetekben megítélt sérelemdíj összege csak kivételes alkalmakkor ad lehetőséget az összehasonlításra, ennek során ugyanis az egyedi élethelyzet mellett az adott év jövedelmi vagyoni viszonyait és gazdasági körülményeit is értékelni kell – olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 6. számában a kuria-birosag.hu-n.