Kúria: a gazdálkodó alapításától 3 éven belül előterjesztett vámügyi egyszerűsítések (AEOC) engedély iránti kérelem elbírálásának szempontjai

Megosztás Tetszik

A gazdálkodó alapításától 3 éven belül előterjesztett vámügyi egyszerűsítések (AEOC) engedély iránti kérelem elbírálására irányuló eljárásban a vámhatóság szélesebb körű mérlegelési joggal rendelkezik annak megállapítására, hogy a gazdálkodó működése a vámügyi szabálykövetőség és megbízhatóság szempontjából rejt-e magában kockázatot – mondta ki a Kúria.

A Kúria Kfv.V.35.149/2025/7. számú határozat a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A felperes 2022. augusztus 17-én alakult, bejegyzésére 2022. augusztus 19-én került sor. A cég vezető tisztségviselője és tulajdonosa (50–50%) Ügyvezető-tulajdonos1 és Ügyvezető-tulajdonos2, akiknek édesanyja Kft3 ügyvezető-tulajdonosa, a Kft. v.a. (Kft3) ügyvezető tulajdonosa.

A felperes 2023. április 20-án „Engedélyezett gazdálkodó – vámügyi egyszerűsítések” (Authorised Economic Operator for Customs Simplification – AEOC) engedély iránti kérelmet terjesztett elő a vámhatóságnál. A kérelem részét képező Önértékelési Kérdőíven vámügyekért felelős személyként a Kft3 ügyvezető-tulajdonosát, majd az engedélyezési eljárás során helyette Kft2 ügyvezető tulajdonosát vagy a felperes vámügyeiért felelős személyét jelölte meg.

Az elsőfokú vámhatóság a kérelmet határozatával elutasította. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (Vámkódex) 5. cikkére, 38–39. cikkére, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, a Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendeletének (VA) 24–28. cikkeire, az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (Vámtörvény) 82. § (1)–(3) bekezdésére alapította, utalt az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság „Az engedélyezett gazdálkodókról szóló TAXUD/B2/047/2011-Rev.6 Iránymutatás” (Iránymutatás) rendelkezéseire, az Európai Unió Bírósága C-496/17. (Deutsche Post) ítélet 64. pontjára.

Indokolása szerint az AEOC-engedély kiadásához a Vámkódex 39. cikkében található a)–d) pontokban foglalt feltételeknek együttesen kell teljesülnie. A Vámkódex 39. cikk a) pontjához rendelt – kimondottan a fiatal gazdálkodókra vonatkozó – végrehajtási szabály, a VA 24. cikk (4) bekezdése szerint amennyiben a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, a vámhatóság a rendelkezésére álló nyilvántartások és információk alapján értékeli a Vámkódex 39. cikkének a) pontjában említett kritérium teljesítését. A felperes esetében a Vámkódex 39. cikk a) pontjában foglalt feltétel nem teljesült, továbbá alapos kétség van a Vámkódex preambulumának (24) bekezdése szerinti szabálykövetőség és megbízhatóság követelményét érintően is, ezért az engedélyezett gazdálkodó státusz megadására nincs lehetőség.

Kifejtette, hogy a felperes képviseletre jogosult személyei egyben a Kft1 képviseletre jogosult személyei és tulajdonosai (50–50%) is, mely társaság AEOC-kérelmét az elsőfokú vámhatóság elutasította a Vámkódex 39. cikk a) pontjában foglalt megfelelő előélet kritériumának nem teljesítése okán, mert a vámügyekért felelős személyeként megjelölt személy – aki a Kft3 ügyvezető-tulajdonosa is – szabálykövető, megbízható és jóhiszemű magatartásáról nem tudott meggyőződni, és nem látott garanciát a jövőbeli jogkövető magatartására sem.

A kérelem módosítását követően megjelölt vámügyekért felelős személy a Kft2 visszavont AEOC-engedéllyel rendelkező gazdálkodó ügyvezetője és 75%-ban többségi tulajdonosa. A Kft2 engedélyének visszavonására gazdálkodó kérelmére, a fizetőképesség kritérium nem teljesítése miatt történt. A vámhatóság előtt jelenleg is több olyan gazdálkodó áruátengedést követő ellenőrzése van folyamatban, amely vámeljárásokban közvetett vámjogi képviselőként a Kft3 járt el és az ellenőrzött gazdálkodói kör nagy része felszámolás, vagy végelszámolás alatt áll. Az érintett gazdálkodók a vámhatóság megkereséseire nem reagálnak, a Kft3 mint közvetett képviselő és egyetemleges adós az ellenőrzések során kezdetben együttműködő volt, később azonban a képviselője a vizsgálatok lefolytatását mind passzív, mind aktív módon nehezítette, a vizsgálatokban való közreműködése akadozóvá vált, a Kft3 az előírt köztartozásokat nem fizette meg.

A felperes jelenlegi és korábbi gazdasági tevékenységét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy előélete a vámjogszabályok és adószabályok betartása szempontjából nem tekinthető megfelelőnek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, másodlagosan emellett az elsőfokú vámhatóság új eljárásra történő kötelezését, harmadlagosan az alperes határozatának a megváltoztatását kérte. Előadta, hogy a Vámkódex 39. cikk a) pontja, a VA 24. cikk (1), (2) és (4) bekezdése pontosan meghatározza azon személyek körét, akik tevékenysége az AEOC-kérelem elbírálása során vizsgálható. Az ügyvezetők és a vámügyekért felelős személy vonatkozásában a vámhatóság az adószabályok súlyos vagy ismételt megsértését nem állapította meg, egyikük esetében sincs nyilvántartva súlyos bűncselekmény sem saját, sem a kérelmező gazdasági tevékenységéhez kapcsolódóan. Ezért az első- és másodfokú határozatok jogszabálysértőek.

Hivatkozott arra, hogy a vámhatóság Kft3 ügyvezető-tulajdonosának és a Kft1-nek a tevékenységét szabályellenesnek, megbízhatatlannak állította be, és a Kft3 ügyvezető-tulajdonosát minden bizonyíték nélkül rosszhiszemű magatartással vádolta.

Sérelmezte, hogy a vámhatóság a Kft3 tulajdonosi körét, tevékenységét részletesen értékelte, és az AEOC engedély iránti kérelem feltételeinek vizsgálata során döntését ezáltal egy másik céggel, illetve az ügyvezetői édesanyjával kapcsolatos, nem bizonyított tényeire alapította. Jogszabálysértőnek tartotta azt is, hogy az alperes az Ügyvezető-tulajdonos2 Kft3-ban történő tulajdonosi részesedését a terhére értékelte. Sérelmezte továbbá, hogy a vámeljárásokért felelős személy többségi tulajdonában álló Kft2 AEOC-engedélyének a kérelemre történő visszavonását szintén a terhére értékelte, úgy, hogy e körben semmiféle jogsértést a Kft2 vagy a tulajdonosa terhére nem állapított meg.

A jogerős ítélet

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal megsemmisítette, az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A Vámkódex 39. cikkében a VA 24. cikk (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel az volt a jogi álláspontja, hogy a jogszabályi rendelkezések egyértelműen meghatározzák, hogy mely személyeket kell értékelési körbe vonni és a vizsgálatot milyen körben kell lefolytatni. A tárgyi esetben az ügyvezetők, valamint a vámügyekért felelős személy vonatkozásában áll fenn az alperes vizsgálódási kötelezettsége. A felperes kérelmét módosította, a Kft3 ügyvezető-tulajdonosa helyett a Kft2 ügyvezetőjét jelölte meg vámeljárásokért felelős személyként, ezért a Kft3 ügyvezető-tulajdonosa és a Kft1 a vizsgálati körbe nem volt vonható. A felperestől eltérő jogalanynak minősülő Kft1 képviseletre jogosult személyei a felperes ügyvezetői ugyan azonos személyek, azonban ez nem jelent erre tekintettel ügyazonosságot.

A felperes AEOC-engedély iránti kérelem feltételeinek vizsgálata nem alapulhat a felperestől független Kft3 értékelésén, a két cég tevékenysége és szerepe, előélete „nem mosható össze”. Megítélése szerint a vámügyekért bejelentett személy és a Kft2, valamint a Kft3 és a Kft2 kapcsolata, a Kft2 AEOC-engedélyének visszaadása a felperes kérelmének elbírálásakor érdemi jelentőséggel nem bír, a jelen jogvitában ugyanis nem a Kft2 fizetőképessége, anyagi helyzete az értékelendő körülmény. Osztotta a felperes álláspontját a körben is, hogy a Kft3 és a felperes ügyfélkörét illető átfedések a felperes kérelmének elbírálásakor negatív hatással nem bírhatnak, és az azonos érdekeltségi kör – jogi szabályozottság hiányában – a Kft3 és a felperes viszonylatában nem alapozza meg azt a következtetést, hogy a felperest irányító személyek korábban olyan vállalatot vezettek, amelyek elkerülték kötelezettségeiket, majd azzal a szándékkal kívántak új vállalatot létrehozni, hogy a Kft3 tevékenységét folytassák.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.

Előadta, hogy a Vámkódex Preambulumában megfogalmazásra kerülnek a jogalkotó céljai. Ennek (24) pontja szerint a „szabálykövető és megbízható” gazdálkodók részére kell megadni az engedélyezett gazdálkodói státuszt. Az Európai Unió Bírósága C-496/17. (Deutsche Post) ítéletében még ennél is határozottabban fogalmaz, amikor kimondja, hogy az a tény, hogy a vámhatóságok az AEOC-státuszt valamely gazdasági szereplőnek megadják, gyakorlatilag egyenértékű azzal, hogy ez utóbbira ruházzák a vámszabályozás ellenőrzése feladatainak egy részét. Ennélfogva fontos, hogy valamennyi jogalkalmazó a jogalkotói cél szem előtt tartásával, azzal összhangban értelmezze és alkalmazza a jogszabályokat az AEOC-kérelmek kapcsán.

A vámhatóság nem csak feltárta a VA 24. cikk (1) bekezdés b) pontjában meghatározott személyeken keresztül kirajzolódó kapcsolati hálót, az érintettek tevékenységét elemezte, majd ezeket együttesen is értékelve, a Vámkódex Preambulumának (24) pontjában rögzített szabálykövetőség és megbízhatóság szempontjából hozta meg a döntését. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság az alperes által felsorolt tényeket egyenként és kirívóan okszerűtlenül értékelte a jogszabály szövegéhez képest indokolatlanul megszorító értelmezéssel, és az adós maradt a feltárt bizonyítékok egymásra tekintettel történő értékelésével.

Az elsőfokú bíróság nem értékelte azon, nyilvántartásában fellelhető tényt, hogy a felperes a kérelmén a Kft3 EORI-számát tüntette fel, és ez elképzelhetetlen, amennyiben a társaságok közt nincs kapcsolat. Értékelés nélkül maradt, hogy a felperes megalakulása (2022. augusztus 17.) és a Kft3 végelszámolásának elrendelése (2022. december 01.) közötti rövid időtartam telt el. Ezen információk birtokában az eljáró vámhatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt az eljárás során vizsgálat tárgyává tenni a Kft3 tevékenységét, valamint a Kft3 végelszámolásához és AEOC-engedélyének visszavonásához vezető körülményeket. Hangsúlyozta, hogy a Kft2 tekintetében érdemi jelentősége van annak, hogy a felperes vámügyeiért felelős személy olyan társaságban végez vámügyi tevékenységet, mely az AEOC-engedély feltételeként a Vámkódex 39. cikk c) pontjában előírt fizetőképességi kritériumot nem tudta teljesíteni, melyre tekintettel az engedélye visszavonását kérte. Ez magában hordozza azt a kockázatot, hogy e követelményt a felperes sem fogja tudni teljesíteni.

A Kúria döntése és jogi indokai

A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúria megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a felperes alapításától számított három éven belül előterjesztett „vámügyi egyszerűsítések” engedélykérelme elbírálásánál mérlegelendő szempontokat a szabályozás célját tekintve indokolatlanul szűkítően vizsgálta, ezért döntése meghozatalakor téves következtetésre jutott.

A felperes mint vámjogi képviselő „vámügyi egyszerűsítések” típusú engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet terjesztett elő. Ez az engedély lehetővé teszi a jogosultja számára, hogy bizonyos egyszerűsítéseket élvezzen. A státuszt valamennyi tagállam vámhatóságai elismerik, amennyiben a vámjogszabályokban meghatározott követelmények teljesülnek. A kritériumok teljesítése esetén a vámhatóságoknak engedélyezniük kell, hogy a gazdálkodó az egyszerűsítésben részesüljön, és az engedélyezett gazdálkodó státusz megadásakor egyszer már megvizsgált kritériumokat a vámhatóságok a vámeljárások során nem vizsgálják újra. Az engedély lényege tehát, hogy az engedélyes a vámellenőrzés során kedvezőbb elbánásban részesül, mint mások, így többek között kevesebb fizikai és okmányalapú ellenőrzésen kell átesnie. Szükség esetén a vámhatóságok más hatóságokkal folytatott konzultációt követően adják meg ezt a státuszt.

A „vámügyi egyszerűsítések” típusú státuszhoz megkövetelt kritériumok a Vámkódex 39. cikke szerint többfélék:

• vámjogszabályok és adószabályok súlyos vagy ismételt megsértésének – ideértve a kérelmező gazdasági tevékenységeihez kapcsolódó súlyos bűncselekmény nyilvántartásának – hiánya;
• annak bizonyítása, hogy olyan nyilvántartásokat vezet, amelyek lehetővé teszik a megfelelő vámellenőrzést;
• fizetőképesség;
• gyakorlati jellegű szakértelem, vagy szakmai képesítés.

A perbeli esetben a vámhatóság az adó- és vámjogszabályok súlyos vagy ismételt megsértésének hiánya, tehát a Vámkódex 39. § a) pontja körében tárt fel olyan körülményeket, amelyek miatt a felperes kérelmét elutasította.

Ha a kérelmező olyan nem természetes személy, amely alapítása és a kérelem előterjesztése között három év még nem telt el, az engedélyezés folyamata eltér attól az esettől, amikor a gazdálkodó már több, mint három éve működik, és saját, megbízható tevékenysége jogán részesülhet a vámügyi könnyítésekben. A három éve még nem létező gazdálkodó esetén azonban a szabálykövetési, megbízhatósági kritérium a saját tevékenység alapján nem ítélhető meg a kellő bizonyossággal, ezért a vámhatóság felhatalmazást kapott a meghatározott személyi körön túlmutató vizsgálatra. Annak megítélésekor tehát, hogy teljesül-e a három éve még nem létező kérelmező tekintetében az adó- és vámjogszabályok súlyos vagy ismételt megsértésének hiánya mint engedélyezési feltétel, a vámhatóság a rendelkezésére álló nyilvántartások és információk alapján szélesebb körű vizsgálatot végezhet, és az engedélyezési kritériumokat nem kizárólag a VA 24. cikk (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott személyi körre értékelheti. Felhasználhat minden olyan tényt, amely a kérelmező megbízhatóságára, szabálykövetési hajlandóságára utal, illetve arra kockázatos lehet.

Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kizárólag a felperes ügyvezetői, valamint a vámügyekért felelősként általa bejelentett személy vonatkozásában áll fenn az alperes vizsgálódási kötelezettsége (lehetősége). Önmagában tehát az, hogy ezen természetes személyek az előző három évben a vámjogszabályokat vagy adószabályokat súlyosan vagy ismételten nem sértettek meg, illetve súlyos bűncselekményt velük kapcsolatban nem tartanak nyilván, – lévén a felperes újonnan alakult társaság – a Vámkódex 39. cikk a) pontjában írt kritérium teljesítését nem eredményezi.

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a VA 24. cikk (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott természetes személyek tevékenységét tartotta a kérelem elbírálása során vizsgálhatónak, a vámhatóság értékelési körébe vont tényekről azt állapította meg, hogy azok nem relevánsak. Ezzel szemben a Kúria álláspontja az, hogy amennyiben ezen személyekhez tartozó gazdálkodók működése alapos okkal ébreszt kétséget a vámhatóságban a felperes jövőbeli tevékenységének megbízhatósága, szabálykövetési hajlandósága és kilátásit illetően, a feltárt tények a kérelem elutasításának okszerű alapjául szolgálhatnak. Ennek következtében az elsőfokú bíróságnak a feltárt tények eltérő, az AEOC-engedély célját szem előtt tartó értékelést kellett volna elvégeznie.

Kiemeli a Kúria, hogy az egyes körülmények együttes értékelése alapján vonható csak le a felperes megbízható gazdálkodói minőségére vonatkozó következtetés. A felperes gazdasági tevékenységét nyilvánvalóan az abban közreműködő természetes személyek fejtik ki, ezért a Kúria megítélése szerint a vámhatóság okszerűen vizsgálta a felperes kérelmében szereplő természetes személyek korábbi vámügyi tevékenységét, mert abból a felperes működésének vámügyi szempontú kockázataira okszerű következtetéseket lehet levonni. Kiemeli a Kúria, hogy a felperessel azonos ügyvezetés alatt álló Kft1 AEOC-kérelmének a vámhatóság nem adott helyt, a vámügyekért felelős személy tulajdonában álló Kft2 AEOC-engedélye a kritériumok nemteljesítése miatt visszavonásra került, a Kft3 AEOC-engedélyéhez hasonlóan. A Kft2 ügyvezető tulajdonosát jelentette be a felperes vámügyelért felelős személynek, és ez a személy volt a Kft3 vámügyeiért is felelős. A felperest az azonos család által tulajdonolt Kft3 végelszámolásának elhatározása után alapították, a felperes és a Kft3 ügyfélköre – a vizsgálat időpontjában – ¾ részben megegyezett a Kft3 ügyfélkörével, a Kft1, a Kft3 és a felperes tulajdonosai, ügyvezetői között közeli hozzátartozói viszony áll fenn, a társaságok azonos gazdasági tevékenységi köre mellett.

A három éven belül alapított kérelmezők esetén a fentebb kifejtettek szerint a vámhatóságot megillető szélesebb mérlegelési körön alapuló döntés jogszerűségét ezen körülmények összességükben megalapozhatják, mert a felperes működését illetően kockázatot jelenthetnek. Az elsőfokú bíróság tévesen hiányolta az „azonos érdekeltségi kör” és az „azonos ügyfélkör” fogalmának norma szintű szabályozását. A felpereshez kötődő természetes személyek cégei azonos érdekeltségbe tartozónak számítanak, különös tekintettel a tevékenységi kör azonosságára, és az ügyfélkör nagymértékű azonossága szintén nem igényel jogszabályi fogalommeghatározást. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a szélesebb körű mérlegelési jog a vámhatóságot azért illeti meg, mert a kérelmező felperes saját működését illetően nem áll ellengendő adat ahhoz, hogy a múltbeli működéséből a jövőbeni működésére megalapozottan lehessen következtetni. A VA 24. cikk (4) bekezdésében írt hároméves időszak elteltével a felperes AEOC-engedély-kérelme már az általános szabályok szerint bírálandó el, és ezen időszakot követően már kizárólag a VA 24. cikk (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott személyek tevékenysége alapján kell állást foglalni a Vámkódex 39. cikk a) pontjában szereplő AEOC-kritérium teljesüléséről.

Mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság az új eljárásban a Kúria jogértelmezését követve köteles vizsgálni a felperes AEOC-kérelmének elbírálása során a vámhatóság által feltárt tényeket, és azokat egymásra tekintettel, összefüggéseiben mérlegelve dönteni arról, hogy azok megalapozottan teszik-e kockázatossá a felperes működését a vámügyi szabálykövetőség és megbízhatóság szempontjából – olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 4. számában a kuria-birosag.hu-n.