A telekadó tárgyi hatálya alá tartozik-e a közforgalom számára megnyitott magánút? – Kúriai döntés

Megosztás Tetszik

A telekadó tárgyi hatálya alá tartozó kivételek között a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 16. pont d) alpontjában a közút területét jelöli meg, amelynek nem felel meg a közforgalom számára megnyitott magánút, mert a magánút – a forgalom számára történő megnyitás tényénél fogva – még nem válik közúttá, mondta ki a Kúria.

A Kúria Kfv.V.35.239/2025/3. számú határozata a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye

A felperes kizárólagos tulajdonát képezi a /4. hrsz. alatti ingatlan, amely az ingatlan-nyilvántartásban „kivett út” megjelöléssel szerepel. A Város Önkormányzat Képviselő-testületének a város helyi építési szabályzatáról szóló önkormányzati rendelete (HÉSZ) besorolása alapján a KÖm-3 jelű közlekedési övezetbe (közforgalom elől el nem zárt magán gyalogút) tartozó ingatlanok esetében a HÉSZ 149. § (2) bekezdése szerinti szabályozás a következőket írja elő: Közlekedési; közmű; környezetvédelmi építmények, utcabútorok helyezhetők el, továbbá utcafásítás (növényzet) telepíthető. Épület nem helyezhető el.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával elutasította a felperes kérelmét, amely az Ingatlan vonatkozásában a telekadó tárgyi hatálya alá nem tartozó jellegének megállapítására irányult, és a felperes terhére az Ingatlan tekintetében az adókötelezettséget 6157 m² adóköteles telekterület után megállapította.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában kifejtette, hogy a közhiteles ingatlan-nyilvántartás szerinti „kivett út” ágazati megjelölést (magánút) kell figyelembe venni, és annak – speciális adójogi szabályozás hiányában – nincs jelentősége, hogy az Ingatlan a környező ingatlanok megközelítésére szolgál, így funkcióját tekintve „közútnak” minősül, a helyi közútrendszer része. Az Ingatlan a felperesi jogi személy magántulajdonát képezi, nem köztulajdon, nem válik közúttá azzal, hogy a közforgalom számára megnyitott út.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a határozatával (alperesi határozat) az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta azonos indoklás mellett és kiemelte, hogy nem ismeri a „kvázi közút” fogalmát sem a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.), sem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.), amely a telekadó tárgyi hatálya alá tartozó, illetőleg nem tartozó területek jogi szabályozása szempontjából irányadó.

A keresetlevél és a védirat

A felperes keresetlevelet nyújtott be az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata iránt, amelyben elsődlegesen kérte az alperesi határozat megváltoztatását és az Ingatlan teleakadó tárgyi hatálya alóli kivétel körébe való tartozásának megállapítását. Érvelése szerint az Ingatlan valóságos és aktuális helyzete alapján közútnak minősül, így az nem lehet telekadó tárgya; ezt támasztja alá többek között a Kúria Kfv.V.35.065/2021/8. számú határozata és a kúriai joggyakorlat, amelynek értelmében a telekadó tárgyának meghatározásakor a vagyontárgyak fizikai jellemzői nem hagyhatók figyelmen kívül.

Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte a határozatában foglaltak fenntartása mellett.

A jogerős ítélet

Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Htv. 52. § 16. pont d) alpontja szerint a telekadó hatálya alól csak a közút területe kivétel. A perbeli Ingatlan a Kkt. 47. § 7. pontjának értelmező rendelkezése szerint az utak közé tartozik, de nem minősül közútnak.

A felülvizsgálati kérelem

A felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben, amelyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperesi határozatnak az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését.

A 11/2025. Jogegységi határozat (Jpe.III.60.049/2024/12. szám)

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa az eljáró tanács előzetes döntéshozatali indítványa alapján hozott, a telekadó tárgyi hatálya alá tartozó területről szóló 11/2025. Jogegységi határozatának (JEH) rendelkező részében egyebek mellett a következőket állapította meg: 1. Az ingatlannak a telekadót érintően a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 16. pontjában felsorolt kivételek közé tartozó voltát vizsgálni kell annak eldöntésekor, hogy rá a törvény tárgyi hatálya kiterjed-e. A beépíthetetlenség mint fizikai korlát e törvényhely alkalmazása során nem vizsgálható. 2. A Kúria K.V. számú tanácsa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.35.033/2023/5. számú határozattól eltérhet. A JEH indokolásában rögzítette, hogy a jogalkotó célja az volt, hogy a telekadó tárgyi hatálya kiterjedjen az utakra, amely alól a kivételek között kifejezetten megjelenő közút minősül kivételnek. Önmagában attól a terület nem válik közúttá, hogy a természetes személy vagy gazdasági társaság tulajdonában lévő utat bárki szabadon használhatja. Következésképpen az, hogy az ingatlan közútnak tekinthető-e nem függ annak valóságos, aktuális helyzetétől, illetve a beépíthetőség vizsgálatától.

A Kúria döntése és jogi indokai

A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.

A perbeli esetben a felülvizsgálati eljárás kereteit a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem határozta meg. A felülvizsgálati eljárás tárgyát annak vizsgálata képezte, hogy a „kivett út”-ként nyilvántartott Ingatlan minősíthető-e – a Htv. 52. § 16. pont d) alpontjában meghatározott telekadó hatály alóli kivétel szempontjából – közútnak arra a felperesi hivatkozással tekintettel, hogy az ingatlan a környező ingatlanok megközelítését szolgálja, nem beépíthető, a bárki általi használat következtében a helyi közútrendszer része.

A felperesnek a per tárgyát képező, telekadó tárgyi hatálya alá nem tartozó jelleg megállapítására irányuló kérelme nem irányult adómentesség megállapítására. A telekadó tárgyi hatálya alóli kivétel és a telekadó alóli mentesség eltérő kategóriák: az előbbi esetben az ingatlan nem felel meg a Htv.-ben definiált telek fogalomnak, azaz nem tartozik az adónem tárgyi hatálya alá, míg az utóbbi esetben az ingatlan teleknek minősül, és a telekadó tárgyi hatálya alá tartozik, viszont nem áll fenn az adófizetési kötelezettség a jogi norma rendelkezése folytán.

A Kúria a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a következőket emeli ki. A perbeli időszakban – 2020–2021. adóévekben – hatályos Htv. rendelkezései a következők: A Htv. 17. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A Htv. 52. § 16. pont d) alpontja szerint telek: az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület, ide nem értve a közút területét. A Kkt. perbeli időszakban alkalmazandó rendelkezései: A Kkt. 2. § (5) bekezdése értelmében a törvénynek az utakra vonatkozó rendelkezéseit az út műtárgyaira és tartozékaira, a közutakra vonatkozó rendelkezéseit – a 11. § (2) bekezdése, a 30. § és a 43. § kivételével – a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is alkalmazni kell. A Kkt. 3. § (1) bekezdése alapján a közúti közlekedésben mindenkinek joga van részt venni; a közutat és a közforgalom elől el nem zárt magánutat közlekedés céljából gyalogosként vagy – meghatározott feltételek teljesítése esetén – járművezetőként bárki igénybe veheti (…). Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. FVM rendelet (Inytv.vhr.) perbeli időszakban hatályos rendelkezése: az Inytv.vhr. 50. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a közlekedéssel és a hírközléssel kapcsolatban művelés alól kivett területek: az országos közutak, a helyi közutak (utcák, járdák, közterek, egyéb közterületek), a 47. § (1) bekezdés e) pontja szerinti nem állandó jellegű erdészeti magánút kivételével a magánutak, az utakhoz tartozó műtárgyak és az utak tartozékai által elfoglalt területek, valamint a 3 méternél szélesebb tanyai bejáró utak.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) perbeli időszakban hatályban volt 2. § 15. pontja értelmében műtárgy: mindazon építmény, ami nem minősül épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés, műsorszórás műszaki létesítményei, gáz-, folyadék-, ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások).

A Kúria a kiemelt jogszabályi rendelkezések alapján egyrészt hangsúlyozza, hogy a Htv. 52. § 16. pontja a telekadó tárgyi hatálya alá tartozás szempontjából olyan területként határozza meg a telek fogalmát, mint amely épülettel, épületrésszel be nem épített bel- és külterületi földterület lehet. A jogalkotó célja az volt, hogy az épületnek nem minősülő építménnyel – például út – lefedett földrészletek is a telekadó tárgyi hatálya alá tartozzanak. Erre utal a JEH indokolásának [36] bekezdése is, amely rögzíti: „A Htv. 17. §-át megállapító törvényhez fűzött jogalkotói indokolás szerint a módosítás célja az volt, hogy a telekadó tárgyi hatálya kiterjedjen az épületnek nem minősülő építménnyel (pl. út, gurulóút, parkoló, egyéb műtárgy) lefedett földrészletre. A törvény korábbi tartalmában azt eredményezné, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti műtárgyak adómentessé válnának, amely jelentős bevételkiesést eredményezne az önkormányzatok számára. Márpedig a helyi adó az önkormányzatok legfontosabb saját bevételi forrása, amely nélkülözhetetlen a felelősen tervezhető és felelősen működtetett gazdálkodás szempontjából. A jogalkotó a módosítással szélesebb mozgásteret kívánt adni az önkormányzati adóztatásnak, valamint meg akarta gátolni, hogy a telektulajdonosok csökkentsék a zöldfelületet, betonozzák, aszfaltozzák telküket, mert ebben az esetben – a korábbi szabályozás alapján – nem kellett telekadót fizetniük.” 
A Kúria eljáró tanácsa az „út”, „kivett út” kategóriáját illetően kiemeli, hogy a telekadó tárgyi hatálya alóli kivételeket rögzítő Htv. 52. § 16. pont az egyes alpontjaiban egy szűkítő felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mely földterületek nem tárgyai a telekadónak. Ide tartozik a Htv. 52. § 16. pont d) alpontja alapján a közút területe, amely nem minősül telekadó fizetési kötelezettség alá eső földterületnek. A kivételszabály csupán a „közút” és nem az „út” kategóriájára utal; és a közutat is csak olyan kategóriaként rögzíti, amely a telek minőséget nem alapozza meg. A Htv. ugyanakkor nem ad eligazítást arra, hogy mi minősül közútnak.
A „közút” és „magánút” elhatárolására a Kkt. tartalmaz előírásokat; a törvény hatálya a Kkt. 2. § (5) bekezdése értelmében kiterjed az utakra, az út műtárgyaira és tartozékaira, illetve a közutakra vonatkozó rendelkezéseit – kivételekkel – alkalmazni kell a közforgalom elől el nem zárt magánutakra is. A Kkt. 32. § (1) bekezdése szerint az országos közutak az állam, a helyi közutak a települési vagy területi önkormányzat tulajdonában vannak, míg magánútnak minősülnek a természetes személyek és a jogi személyek tulajdonában álló területen lévő utak, továbbá az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló területen lévő, közforgalom elől elzárt út, mely elkülönítés megjelenik a Kkt. 47. § 7. pontjában az „út” fogalmára megadott meghatározásban is.

Mindezek alapján tehát a közúttól meg kell különböztetni a magánút fogalmát, erre a tulajdoni viszonyok adnak támpontot, mert közútnak csak az állam, illetve az önkormányzat lehet tulajdonosa, míg a természetes vagy jogi személy tulajdonában álló területen lévő utak csak a magánút kategóriájába tartozhatnak (Kkt. 47. § 7. pont). Ugyanakkor az utak közlekedést szolgáló funkciója független a tulajdoni viszonyoktól. A közforgalom elől el nem zárt magánút ugyanúgy az úthálózat része, mint a közút, de a megkülönböztetést a Kkt. 32. § (1) bekezdése alkalmazza, amikor kimondja: „Az úthálózat közutakból és a közforgalom elől el nem zárt magánutakból áll”. A közfogalom számára megnyitott magánút – e ténynél fogva – nem válik közúttá.

Ezt az álláspontot foglalta el a JEH is, amikor az indokolás [37] bekezdésében rögzítette: „Attól, hogy a magánutat bárki szabadon használhatja, nem válik a helyiönkormányzat tulajdonává, és mint ilyen, a helyi közútrendszer részévé. Másként megfogalmazva, ha az alapügyben szereplő Ingatlan közút lenne, annak a felperes gazdasági társaság nem lehetne kizárólagos tulajdonosa, ilyen bejegyzést az ingatlan-nyilvántartás sem tartalmazhatna.” A JEH indokolásának [42] bekezdésében továbbá levezetésre került, hogy „önmagában attól, hogy a természetes személy vagy gazdasági társaság tulajdonában lévő utat bárki szabadon használhatja, a terület nem válik közúttá. Azzal, hogy a természetes személy vagy gazdasági társaság a tulajdonában lévő utat a köz számára megnyitotta, valójában nem a közút törvényi jellemzőinek való megfelelést igazolta. Ennek indoka, hogy a közforgalom számára nyitott terület nem kizárólag a közút lehet, a tulajdonos rendelkezése alapján ugyanez vonatkozhat a magánútra is. Sőt, külön az elzárás tényére vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányában a magánút közforgalom elől el nem zárt magánútnak minősül.” Ebből pedig arra következtetett a Kfv.I.35.033/2023/5. számon közzétett kúriai határozatban foglaltaktól eltérően (JEH indokolás [44] bekezdése), hogy „a telekadó hatálya alá tartozás megítélésekor kizárólag annak vizsgálata szükséges, hogy a Htv. 52. § 16. pont d) alpontjában foglalt közút terület kivétele alkalmazandó-e az adott ingatlanra. Az, hogy az ingatlan közútnak tekinthető-e nem függ annak valóságos, aktuális helyzetétől, illetve a beépíthetőség vizsgálatától.”

A Kúria eljáró tanácsa, összegezve a fent kifejtetteket és a JEH alapján eltérve a Kfv.I.35.033/2023/5. számon közzétett eseti döntéstől, megállapította, hogy a perbeli esetben a felperes nem igazolta a „kivett út”-ként nyilvántartott Ingatlan esetében, hogy az közútnak minősül és ezáltal a telekadó tárgyi hatálya alóli kivétel alá esik, mivel az Ingatlan beépíthetetlensége és a közforgalom számára nyitott volta nem teszi közúttá az Ingatlant, e jellemzője és funkciója révén nem minősíthető a helyi közúthálózat részeként közútnak.

A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta – olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 5. számában a kuria-birosag.hu-n.