Hol van a károkozás helye, ha valaki online szerencsejáték szolgáltatója ellen indít pert?

Megosztás Tetszik

Online szerencsejátékok: a játékosok főszabály szerint hivatkozhatnak a lakóhelyük szerinti ország jogára a szükséges engedéllyel nem rendelkező külföldi szolgáltató vezető tisztségviselőivel szemben indított kártérítési perben. A játékosok által elszenvedett kárt ugyanis úgy kell tekinteni, mint amely abban az országban következett be, ahol a játékosok lakóhelye van, olvasgató az Európai Unió Bírósága C-77/24. számú ügyben hozott ítéletében.

A mára fizetésképtelenné vált máltai székhelyű Titanium Brace Marketing szerencsejáték-szolgáltató egyik osztrák ügyfele az osztrák bíróságok előtt pert indított a szolgáltató két vezető tisztségviselőjével szemben annak érdekében, hogy visszatérítsék a részére az online kaszinójátékokban való részvétel során elszenvedett veszteségeit.

A Titanium Máltán szerencsejáték-koncesszió jogosultja volt, Ausztriában azonban semmilyen koncesszióval nem rendelkezett. Az ügyfele ezért azt állítja, hogy a szerencsejáték-szerződés semmis. Az osztrák jog szerint a két ügyvezető személyes és egyetemleges felelősséggel tartozik azért, hogy a Titanium illegális szerencsejátékokat kínált Ausztriában.

A két ügyvezető vitatja az osztrák bíróságok joghatóságát. Véleményük szerint mind a kárt okozó esemény helye, mind pedig a kár bekövetkezésének helye Málta volt. Az alkalmazandó anyagi jog nem az osztrák, hanem a máltai jog, amely nem ismeri a társaság szerveinek a hitelezőkkel szemben fennálló felelősségét.

Az osztrák legfelsőbb bíróság ezzel összefüggésben kérdést intézett az Európai Unió Bíróságához.

Az EUB megállapítja, hogy a „Róma II” rendelet szerint a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra főszabály szerint azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik.

Ez a rendelet alkalmazandó a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló deliktuális felelősségre vonatkozó keresetre, amely egy társaság vezető tisztségviselői ellen irányul arra hivatkozással, hogy azok megsértették a nemzeti jogszabályok által előírt tilalmat, amely szerint arra irányuló koncesszió nélkül nem lehet nyilvános szerencsejátékot kínálni. Az ilyen kereset ugyanis nem tartozik a társasági jogból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó kizárás hatálya alá.

Az Európai Unió Bírósága szerint az azon online szerencsejátékokban való részvétel során elszenvedett veszteségek miatt indított kártérítési kereset keretében, amelyet valamely társaság abban a tagállamban kínált, amelyben nem rendelkezett az ehhez szükséges koncesszióval, a játékos által elszenvedett kárt úgy kell tekinteni, mint amely a játékos szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban következett be (a jelen ügyben tehát Ausztriában, ily módon – főszabály szerint – az osztrák jogot kell alkalmazni).

Ha azonban az összes körülményből kitűnik, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik valamely másik országhoz, a „Róma II.” rendelet lehetővé teszi az eljáró bíróság számára, hogy eltérjen a főszabálytól, és az utóbbi ország jogát alkalmazza.