EUB-ítélet: szociális támogatások ügyében döntött

Megosztás Tetszik

A szociális támogatásokhoz és a munkavállaláshoz való hozzáférés: a tízéves tartózkodást előíró feltétel a nemzetközi védelemben részesülő személyekkel szembeni közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, írja honlapján az Európai Unió Bírósága a C-747/22. számú ügyben hozott ítélet összefoglalójában.

Egy Olaszországban kiegészítő védelemben részesülő külföldi állampolgártól visszavonták a „minimumjövedelmet” (amely egy szakmai integrációs intézkedéscsomaggal kiegészített szociális ellátás), miután egy hatósági ellenőrzés nyomán kiderült, hogy nem teljesíti a legalább tízéves belföldi tartózkodásra vonatkozó feltételt, amelyet az olasz jog előír. A felperes megtámadta ezt a határozatot egy olasz bíróság előtt, amely az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordult annak megállapítása érdekében, hogy a külföldi állampolgárokkal szembeni közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e ez a feltétel. Az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapítja, hogy a minimumjövedelem biztosítása a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a saját állampolgárok közötti egyenlőség elvének hatálya alá tartozik, mind a munkavállaláshoz való hozzáférés, mind pedig a minimális jövedelemhez való jog tekintetében. Noha ez a feltétel mindenkire ugyanúgy alkalmazandó, az elsősorban a külföldi állampolgárokat érinti. Ezt az eltérő bánásmódot nem igazolja az a tény, hogy a minimumjövedelem biztosítása az olasz kormány szerint jelentős adminisztratív és gazdasági terhet jelent. Ezért ez az uniós jog által tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Egy kiegészítő védelemben részesülő személy, aki 2011 óta jogszerűen tartózkodik Olaszországban, „minimumjövedelemben” részesült, amely egy szakmai integrációs és társadalmi beilleszkedési intézkedésekkel kiegészített szociális ellátás. E támogatás nyújtását feltételhez kötött, miszerint a kérelmezőnek legalább tíz évig – ebből az utolsó két évben megszakítás nélkül – Olaszország területén kell tartózkodnia.

Az országos társadalombiztosítási intézet (INPS) egy ellenőrzés nyomán megállapította, hogy e feltétel a fenti esetben nem teljesült, ezért megszüntette a támogatás e kedvezményezett részére történő kifizetését, és követelte a jogosulatlanul kapott összegek visszatérítését.

Az érintett egy olasz bíróság előtt megtámadta ezt a határozatot, arra hivatkozva, hogy a tízéves tartózkodásra vonatkozó feltétel közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel az az olasz állampolgárok számára könnyebben teljesíthető. Az INPS arra hivatkozott, hogy e jövedelem nem az elsődleges szükségletek kielégítésére szolgál, hanem a foglalkoztatáspolitika és az integráció körébe tartozik, ami indokolja az olasz területhez fűződő tényleges kapcsolat követelményét.

A nemzeti bíróság úgy véli, hogy ez a feltétel potenciálisan diszkriminatív és aránytalan, ezért az Európai Unió Bíróságához fordult annak megállapítása érdekében, hogy a feltétel összeegyeztethető-e az uniós joggal.

Az EUB először is megállapítja, hogy a „minimumjövedelem” egyszerre minősül a munkavállaláshoz való hozzáférést szolgáló intézkedésnek, amely a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a belföldi állampolgárok közötti egyenlőség elvének hatálya alá tartozik (ez a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 26. cikkéből következik), és a minimális jövedelemtámogatás formájában nyújtott alapvető szociális ellátásnak, amelyre szintén kiterjed ez az elv (a 2011/95 irányelv 29. cikkében foglaltak szerint).

Másodszor, a tízéves tartózkodásra vonatkozó feltétel – akkor is, ha az a tagállam állampolgáraira és a nemzetközi védelemben részesülő személyekre ugyanúgy alkalmazandó – elsősorban a külföldieket érinti, és közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül velük szemben, ami főszabály szerint tilos.

Harmadszor, az EUB megállapítja, hogy ezt a feltételt nem igazolja objektív módon az a tény, hogy a „minimumjövedelem” az olasz kormány álláspontja szerint jelentős adminisztratív és gazdasági teherrel jár, ami indokolja, hogy ezen ellátást a nemzeti közösségbe jól beilleszkedett személyek számára tartsa fenn.

Az EUB e tekintetben megjegyzi, hogy a szociális ellátások egy adott személynek történő nyújtása az érintett intézmény számára azonos költségekkel jár, függetlenül attól, hogy e személy nemzetközi védelemben részesülő személy vagy az érintett tagállam állampolgára.

Ezenkívül a munkavállaláshoz való hozzáférést szolgáló intézkedéseket és az olyan alapvető szociális ellátásokat illetően, mint amilyen a „minimumjövedelem” is, az uniós jog a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára biztosítja az egyenlő bánásmódhoz való jogot, és nem engedi, hogy a tagállamok az uniós jogalkotó által megállapítottakon kívül további feltéteket és korlátozásokat írjanak elő. Márpedig az uniós jogban a tagállam területén való tartózkodás időtartama az érintett ellátások e jogosultak számára történő nyújtásának nem feltétele.

Ezenfelül ezen ellátások nyújtásának az érintett tagállamban való tízéves tartózkodás feltételéhez kötése ellentétes az uniós jog azon célkitűzésével, hogy biztosítsa az ellátások egy minimális szintjét a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára, akiknek a jogállása jellegénél fogva nem állandó, illetve visszavonható, ami adott esetben az érintett személynek a származási országába való visszaküldését vonja maga után.