Részmunkaidős dolgozó szabadsága: kell arányosítani, miként adható ki?

Megosztás Tetszik

Ha heti 20 órás munkaviszonyban dolgozó munkavállaló napi munkaideje változó, nem napi négy óra (például egyik nap 8 órát dolgozik, utána nap pedig semmit) hogyan kell megállapítani az éves szabadság mértékét? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt az Adózóna oldalán érkezett kérdésre.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Az éves szabadság mértéke egyező az általános teljes napi munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót megillető szabadsággal. Azaz részmunkaidő nem lehet arányosítani a szabadságnapok számát. Ami kérdéses, az a szabadság kiadása. Abból kell kiindulni, hogy amennyiben a munkavállaló foglalkoztatására egyenlőtlen munkarendben kerül sor, a szabadságot (betegszabadságot is beleértve) kétféleképpen lehet kiadni és nyilvántartani. A törvény a szabadságot naptári évenként határozza meg, ezért a munkáltatónak már év elején el kell döntenie, hogy melyik szabadságkiadási módot választja, és ezt a naptári év során nem változtathatja meg. Annak azonban nincs akadálya, hogy különböző munkavállalói esetén más-más elszámolást alkalmazzon.

Az egyik lehetősége a munkáltatónak, hogy munkanapban tartja nyilván és abban is adja ki a szabadságot akként, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaszüneti napot és a heti pihenőnapot. Amennyiben például egy munkavállaló a heti öt munkanapból az egyik héten négy napon át 8 órát dolgozik, az ötödik napon nem végez munkát, míg a következő héten egyetlen napon dolgozik 8 órát, a heti négy, illetve heti egy munkanapján dolgozza le a munkaidejét. Ekkor szabadságot nem csak arra a napra kell kiadni a munkavállalónak, amikor be volt osztva 8 órára, hiszen a fennmaradó egy napja (első héten) nem pihenőnap és nem is munkaszüneti nap. Lényeges, hogy a szabadságnapot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a távol töltött szabadságnapra hány órára lett volna beosztva.

Ha a munkáltató a másik lehetőséget választja, akkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor órákban kell számolni. Ekkor a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani, azaz olyan óraszámban, ahogy a távol töltött szabadságnapra be volt osztva a munkavállaló. Ebben az esetben tehát a beosztás szerinti munkaidővel kell számolni, úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távolléte napján eredetileg be volt osztva. Ennyi órára kell a távolléti díjat is elszámolni. Munkaidő-beosztás hiányában pedig a szabadságot (betegszabadságot) az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalót megillető szabadság mértékének számítása egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén úgy történik, hogy a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével; például, a 20 munkanap szabadsággal rendelkező, részmunkaidőben, napi 4 órában foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 20 × 4 = 80 óra szabadsága van.