A nap kérdése: ha felmond a munkavállaló, és a felek eltekintenek a felmondási idő alatti munkavégzéstől, jár-e a távolléti díj?

Megosztás Tetszik

Ha a munkavállaló részéről történik a felmondás, és eltekintenek a felmondási idő alatti munkavégzéstől teljes egészében, ez esetben jár-e a munkavállalónak a felmondási időre (30 nap) a távolléti díj? – kérdezte olvasónk. Dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt az Adózóna oldalán érkezett kérdésre.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Ez is egy nagyon jó kérdés ! Nézzük meg, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján mikor jár távolléti díj!

70. § (1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.
(2) A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni.
(3) A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.
(4) A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.

A munkavállaló felmondása esetén a teljes felmondási időt tehát le kell dolgozni.

Nézzük meg most, hogy a távolléti díj szabályai szerint mi a helyzet!

146. § * (1) A munkavállalót távolléti díj illeti meg
a) a szabadság tartamára,
b) az 55. § (1) bekezdés c)–g) és j) pontjában meghatározott esetben,
c) az 55. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg,
d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő,
e) az 54. § (3) bekezdésben, az 55. § (5) bekezdésében meghatározott esetben, és
f) ha munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésre állás vagy munkavégzés nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően, ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül, vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan.

(3) A munkavállaló a betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százalékára jogosult.

(4) A munkavállaló az apasági szabadság öt munkanapjára távolléti díjra, a hatodik munkanapjától a távolléti díj negyven százalékára jogosult.

(5) A munkavállaló a szülői szabadság tartamára a távolléti díj tíz százalékára jogosult, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra a munkavállalónak megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A § (1) bekezdése vagy 42/E § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.

(6) A munkavállalót, ha a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a rendelkezésre állási kötelessége alól, a megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.

Jelen esetben, ha a munkavállaló kérte a munkavégzés alóli mentesítést, abban az esetben a törvény alapján nem kötelező távolléti díjat fizetni. Ha azonban a munkáltató döntött a mentesítésről, akkor jár, mivel köteles a munkavállaló számára munkát biztosítani, foglalkoztatási kötelezettsége van.