Az iparűzési adó megállapításának szabályai több településen végzett tevékenység esetén

Megosztás Tetszik

Adott egy cég, amely tevékenységét a székhelyétől eltérő több különböző településen végzi. Kérdésként felmerült, hogy a több különböző településen végzett tevékenység keletkeztet-e telephelyet az egyes településeken, és milyen hipamegosztási szabályokat kell figyelembe venni. Olvasói kérdésre Antretter Erzsébet a Niveus Consulting Group igazgatója, adószakértője válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Adott egy magyarországi vállalkozás, amely nem lakóingatlan-építéssel, illetve meglévő nem lakóingatlan-bővítésével foglalkozik. Mindezt a székhelyétől eltérő több településen végzi, egymástól független projektek kapcsán. Tevékenységét kizárólag alvállalkozók bevonásával végzi minden egyes munkafolyamatra, tehát a cég nem alkalmaz szakembereket, azok mind az alvállalkozók alkalmazásában állnak. A kérdésem az, hogy ha a vállalkozás több településen végzi az építési, bővítési tevékenységét, akkor az keletkeztet-e iparűzési adó szempontjából telephelyet az egyes önkormányzatoknál? Ha igen, akkor milyen formában, és meddig kell bejelentkezni az adott önkormányzathoz? Állandó vagy ideiglenes tevékenységről beszélünk-e ilyenkor? Mennyi lesz az iparűzési adó mértéke (tételes vagy százalékos lesz a mérték)? Milyen hipamegosztási szabályok vonatkoznak ebben az esetben a vállalkozásra?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

1. kérdés: A kérdésem az, hogy ha a vállalkozás több településen végzi az építési, bővítési tevékenységét, akkor az keletkeztet-e iparűzési adó szempontjából telephelyet az egyes önkormányzatoknál?

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 35. § (1) bekezdés alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység).

A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja.

A Htv. 52. § 31. pontja alapján telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye (ingatlana) – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), napelem-erőművet, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát.

Ezen pont e) alpontja alapján telephely 180 napot meghaladó építőipari tevékenység folytatása esetén azon önkormányzat illetékességi területe, ahol a vállalkozó építőipari tevékenységet folytat, azzal, hogy a napok számításánál a tevékenység megkezdésének napjától a felek közti szerződés alapján a megrendelő teljesítés-elfogadásának napjáig terjedő időszak valamennyi naptári napja figyelembe veendő.

A Htv. 52. § 24. pontja alapján építőipari tevékenység a Gazdasági Tevékenységek Egységes Osztályozási Rendszere 2008. január 1-jétől hatályos (TEÁOR’08) besorolása szerint a 41-43. ágazatokba sorolt tevékenységek összessége.

Amennyiben a végzett tevékenységük a fentieknek megfelel, úgy kizárólag akkor keletkezik telephely, és merül fel az adott önkormányzatnál bejelentkezési kötelezettség, amennyiben a tevékenység az adott önkormányzat területén (várhatóan) meghaladja a 180 napot.

2. kérdés: Ha igen, akkor milyen formában, és meddig kell bejelentkezni az adott önkormányzathoz?

Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) kormányrendelet 16. § (A változásbejelentésre vonatkozó részletszabályok) (1) a) pontja alapján adókötelezettséget érintő változás különösen az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 1. mellékletében felsorolt adatok változása.

Az Art. 1. számú mellékletének 1.4. pontja alapján a gazdasági társaság adózó köteles bejelenteni a címét, székhelyét, a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét, telephelyét vagy telephelyeit.

A telephely létrejöttét a NAV részére a „’T201T” nyomtatványon (ÁNYK), a telephely létrejöttét követő 15 napon belül kell bejelenteni.

Ilyen esetben az adott önkormányzathoz nem kell külön regisztrálni, a fenti bejelentést ugyanis a NAV továbbítja a részükre a Htv. 42/E § alapján.

3. kérdés: Állandó vagy ideiglenes tevékenységről beszélünk-e ilyenkor?

2021-től megszűnt az ideiglenes iparűzési adóköteles tevékenység. Az 1. kérdésre adott válaszban szereplő 180 napot kell elbírálni, amennyiben ezt meghaladja a tevékenység, úgy állandó iparűzési tevékenységről beszélünk, egyéb esetben viszont nem azonosítható adott önkormányzat területén adóköteles tevékenység.

4. kérdés: Mennyi lesz az iparűzési adó mértéke (tételes vagy százalékos lesz a mérték)?

Az iparűzési adó mértéke legfeljebb 2 százalék lehet, ugyanakkor az adott önkormányzat jogkörébe tartozik, hogy a helyi rendeletében milyen mértéket ír elő (illetve egyáltalán előír-e), így azt egyedileg kell vizsgálni.

5. kérdés: Milyen hipamegosztási szabályok vonatkoznak ebben az esetben a vállalkozásra?

A Htv. 39. § (2) bekezdése alapján, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a 3. számú mellékletben meghatározottak szerint megosztania.

Tehát ekkor az általános szabályok szerint (Htv. 39. § (1) bekezdés) meg kell határozni az adóalapot, amelyet a Htv. mellékletében foglaltaknak leginkább megfeleltethető megosztási arányokkal kell felosztani az egyes önkormányzatok között.

A Htv. mellékletének 2.3. pontja alapján az építőipari tevékenységet folytató vállalkozó [52. § 62.] – döntésétől függően, az 1.1., 1.2., 2.1. pontokban foglaltaktól eltérően – adóalapját a következők szerint is megoszthatja, ha e megosztási mód alkalmazása egyetlen település esetén sem eredményez nulla forint települési adóalapot.

Az adóalap 50 százalékát a székhelye és az 52. § 31. pontja a)-d) alpontja szerinti telephely(ek) szerinti települések között az 1.1. vagy a 2.1. pont szerinti megosztási módszer alkalmazásával kell megosztani. Az adóalap másik 50 százalékát pedig a 52. § 31. pont e) alpontja szerinti telephelyek szerinti települések között, az adott településen végzett építőipari tevékenységből [52. § 24.] származó, számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értéke együttes összegének, a vállalkozó 52. § 31. pont e) alpontja szerinti telephely szerinti valamennyi településen végzett építőipari tevékenységéből származó összes, számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett összes befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értéke együttes összegében képviselt aránya szerint kell megosztani.

Építőipari tevékenységet folytató vállalkozó, akinek (amelynek) az adóévben a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján készletre vett befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értékének együttes összege legalább 75 százalékban építőipari tevékenységből származik.

A fenti megfogalmazás alapján (a Htv. mellékletének 2.1. pontja írja elő, hogy az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a komplex adóalap megosztási módszert alkalmazni, amelytől jelen esetben el lehet térni). Az építőipari tevékenységet folytató vállalkozóknak megítélésem szerint a 100 millió forint feletti adóalap esetében sem kötelező a komplex megosztást alkalmazni.

Ugyanakkor arra figyelni kell, hogy a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemző módon kerüljön megosztásra az adóalap.