Vámosi a vagyonadóról: álságos, ami maradt

Megosztás Tetszik

A személygépkocsi, melynek árában megjelenő általános forgalmi adó nem igényelhető vissza, a magyar adórendszer „totemállataként” 2010. január 1-től újabb adónem születését volt kénytelen elviselni. Az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvény ugyanis az ingatlanadó mellett „megtalálta” a légi, a vízi járművet és a nagy teljesítményű személygépkocsit, mindezt „a vagyonarányos közteherviselés elvének fokozottabb érvényre juttatása érdekében”. Vajon sikerült-e vagyonadó megmaradt részének beváltania a hozzűfűzött reményeket?!

Korábban csak 6 millió forintos értékhatárig érvényesíthettük költségként a személygépkocsi vételárát a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban. (Igaz, ez a korlátozás az utóbbi években megszűnt.) A regisztrációs adó kifejezetten a hazai forgalomba helyezéséhez kapcsolódik. A vállalkozás személygépkocsija cégautóadó terhet visel (ezt korábban a személyi jövedelemadó kezelte). A közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése céljából gépjárműadó működik csaknem azóta, mióta egyáltalán rendszámmal ellátott autók futnak az utakon.

Az év elején bevezetett vagyonadó értelmében a személygépkocsi adóköteles, amennyiben hajtómotorja teljesítménye eléri a 125 kilowattot, az adó alanya a tulajdonos. Az adó mértéke a teljesítménytől függően a gépjárműadó (amit az úthasználat miatt fizetünk!) kétszeresétől a háromszorosáig terjed, s a központi adóhatósághoz kell bevallani és két részletben befizetni. Ezek az adónemek (vízi jármű, légi jármű, személygépkocsi) vélhetőleg azért kerültek be a közkeletűen vagyonadónak nevezett törvénybe, mert – háromszori nekifutásra – a kormányoldal frakciói csak akkor fogadták be az értékalapú ingatlanadót, ha mellette ezeket a nagy értékű ingóságokat is megadóztatják.  Az értékalapú ingatlanadó alkotmánybírósági megsemmisítése után az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a vagyonadó járulékosnak tekintett hozadékai „főszereplőkként” megmaradtak. Ezt igazolja az egészhez fűzött költségvetési hatás is. Az összesen 50 milliárd forint tervezett bevételből 49 milliárd az ingatlanadóra, és 1 milliárd forint esett a többire.

Visszatérve a személygépkocsira, kétségkívül vannak nagy értékű autók, amelyek vagy nagy teljesítményűek, vagy nem.  A törvény-előkészítők azonban résen voltak. Nem mentek bele az értékvitába, hiszen egy személygépkocsi pillanatnyi értéke sok tényezőtől függ. Ilyen tényező lehet például az is, hogy  volt-e balesete, mennyit futott, hány éves az autó. Az Alkotmánybíróság több ítéletében is rámutatott arra, hogy célszerűtlen és indokolatlan, az adóigazgatásban gyakorlatilag kivitelezhetetlen az autót értéke alapján adóztatni.  Nem alkotmányellenes, hogy „minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia. Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás se, amely valamely adó mértékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg.” „A gépjármű jellemzően értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása feltételez egy megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselő képességet.”

Az a fontos, hogy az érintett vagyontárgyak tulajdonosai azonos csoportba tartozóknak tekinthetőek. „Az egyes nagy értékű vagyontárgyak adója, mint vagyoni típusú adó esetében az adókötelezettségnek minden érintett vonatkozásában ugyanaz az alapja. Az adókötelezettség tehát az érintettek – mint adóalanyok – esetében azonos törvényi okból keletkezik.”  Azért a sok idézet a különböző AB döntésekből, hogy érzékeltessük, a legfőbb „ítélkező testület” ebben a kérdésben a gyakorlati alkalmazhatóságot az elvi kérdésekkel azonosan kezelte. Emiatt alkotmányos ugyan, de igazságérzetünket sértheti, ha egy új 150 kilowattos autó vagyonadója csupán két és félszerese egy tizenöt éves 150 kilowattos személygépkocsiénak.

Ez utóbbi ugyanis általában jobban közelít a roncs kategóriához, mint az autóéhoz. Igaz, „az öreg járgány nemcsak szivatóval indul”, hanem az üzemanyag többszörösét fogyasztja. Ha pedig ezt a tulajdonos fedezni tudja, vagyoni háttere vélhetőleg átlagon felüli. Ennek ellenére szerencsésebb lett volna, ha a törvény mondjuk sokkal alacsonyabb adótételt állapít meg egy 10 évesnél idősebb nagy teljesítményű személyautóra, mint új kategória-társára (illetve az adó alóli mentesítésnek is lenne indoka). Egyes statisztikák szerint hazánkban ma 3,3 millió személygépkocsi fut. Vagyonadóban mintegy 75 ezer lehet érintettek száma, ezek közül 10 évnél idősebb mintegy 5 ezer autó. Átlagosan évi 28.800 forint  az ő vagyonadójuk, ami két tankolás árát sem teszi ki.

Az meg mondhatni furcsa, hogy a forgalmi rendszám leadása esetén gépjárműadó nincs, vagyonadó pedig még ekkor is van. Mindez magyarázható azzal, hogy a két adónem eltérő célú. A gépjárműadót az úthasználat miatt kell fizetni. Ha nincs rendszám, a közutat sem használhatja. A vagyonadó - használattól függetlenül – a tulajdonláshoz kapcsolódik. Ez a „magyarázat” ott sántít, hogy a vagyonadóból a gépjárműadó levonható. Ha nincs gépjárműadó, akkor vagyonadóban kell fizetni annyit, amennyit a rendszám megléte esetén a két adónemben együtt! Remélem, valaki érti ezt! Az sem világos, hogy egy személygépkocsi kereskedés tulajdonában lévő, árukészletet alkotó személygépkocsi után miért kell a kereskedőnek vagyonadót fizetnie?! Nála ez csak „átmenő” tétel, amivel – ha a január 1.-i időpontot nézzük – kereskedik. Ahogy a péknél vagy más foglalkozásnál sem adóztatjuk vagyonadóval az árukészletet, az autókereskedőt is mentesíteni kellene ez alól az adó alól. Mondható persze, hogy ezt a közterhet is érvényesítse az eladási árban, ez azonban a személygépkocsi piac teljes visszaesése, válsága idejében, amikor éppen megszületett a vagyonadó törvény, alighanem az álságos kategóriába sorolható!

Utaltam már a gépjárműadók egymásközti beszámítási szabályaira. A cégautóadóból levonható az önkormányzat által megállapított gépjármű-vagyonadó. Mindkét esetben akkor, ha a kétféle adót határidőben megfizették. A gépjármű vagyonadóból viszont a kivetett gépjárműadó vonható le. Ez esetben tehát nem feltétel a határidőben történő adófizetés. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a gépjárműadót az önkormányzathoz kell befizetni (önkormányzati bevétel) évi két részletben, a cégautóadót negyedévente az APEH-hoz, a gépjármű vagyonadót pedig évi két részletben ugyancsak az APEH-hoz, elbizonytalanodunk. Ha az önkormányzatot megillető, jóval nagyobb összegű és változatos mértékű helyi iparűzési adót mostantól az APEH szedi be és osztja vissza a helyhatóságoknak, nem lenne egyszerűbb mind a háromféle, személygépkocsira eső adót azonos időpontban az APEH-hel beszedetni és az alaptételt az önkormányzatoknak átutalni? Alighanem igen. Ebben az esetben azt is elmondhatnánk, hogy adórendszerünk egy kis szegmensében egyszerűsítettünk!

dr. Vámosi-Nagy Szabolcs
Ernst & Young adóigazgató
c. egyetemi docens