adozona.hu
A nap kérdése: kell-e figyelni a készpénzfizetési korlátot utánvétes eladásnál, ha a futárcég átutalja az utánvét összegét?
//adozona.hu/adozas_rendje/keszpenzfizetesi_korlat_Art_utanvet_GLS_fut_YC4G95
A nap kérdése: kell-e figyelni a készpénzfizetési korlátot utánvétes eladásnál, ha a futárcég átutalja az utánvét összegét?
Tetszik
Az „A” Kft. rendszeresen vásárol árut utánvéttel a „B” Kft.-től. Az áruszállítás GLS-sel történik, GLS beszedi az áru ellenértékét, és elutalja azt a „B” Kft.-nek. Ebben az esetben figyelni kell a másfél milliós értékhatárra vagy teljesültnek tekinthetjük azt a feltételt, hogy az egyik fél bankszámláján megjelenik az ügylet összege. Az Adózóna oldalán érkezett kérdésre Kneitner Lea okleveles nemzetközi és igazságügyi adószakértő adott választ.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA
Igen, figyelni kell a másfél milliós korlátra, ha az utánvétet az „A” Kft. készpénzben fizeti meg. Az Art. 114. § (3) szerint a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó egy másik ilyen adózónak szerződésenként, egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forintig teljesíthet készpénzfizetést.
Az, hogy a GLS a beszedett összeget utóbb a „B” Kft. bankszámlájára utalja, önmagában nem teszi banki teljesítéssé az ügyletet; a kockázat szempontjából az a döntő, hogy a vevő oldalán készpénzfizetés történik-e. Ezért készpénzes utánvét esetén a korlátot alkalmazni kell, bankkártyás vagy átutalásos utánvét esetén viszont nem. A szabály megsértése esetén a másfél millió forint feletti rész után 20 százalék mulasztási bírság merül fel.
Az Adózóna oldalán további „A nap kérdése” című írásokat itt olvashat.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (3)
Természetesen óvatosságnak mindig van helye adóügyekben, ez érthető. A feltett olvasói kérdésben azonban olyan álláspontot képviselek, hogy a leírtak alapján jól védhetően szükségtelen az Art 114. § (3) bekezdésben leírt körülmények vizsgálata, azaz értékhatár nélkül fizethető a GLS felé a kézbesítéskor utánvét akár bankjeggyel is. A Hpt. itt megkerülhetetlen, hiszen az Art.-ban nem találjuk meg a készpénzfizetés fogalmának meghatározását, a Hpt viszont meglehetősen jó meghatározást ad rá, így ez az irányadó. De a fogalom meghatározása mellett még elővehetnénk itt akár - mintegy megítélésbeli hasonlóságként - azt a ma már nem vitatott tényállást is, miszerint amikor a vevő bemegy az eladó bankfiókjába és ott készpénzben befizeti a számlatartozását közvetlenül az eladó bankszámlájára, az nem esik az Art. 114. § (3) bekezdésében leírt korlátozás alá (úgy emlékszem, születtek erről ezt alátámasztó NAV állásfoglalások). Nos, az indok ugyanaz, ott is pénzforgalmi szolgáltatás történik, nincs közvetlen pénzátadás. A kérdés tekintetében nem igazán látok különbséget egy bank és egy szabályszerűen működő postai szolgáltató között, ahogy mindkettő nyújtja a pénzforgalmi szolgáltatást. Tehát továbbra is kizárnám a szabályszerű és a pénzforgalmi szolgáltató által szerződés szerint (ÁSZF is ideértve) bonyolított utánvétes fizetéseket az Art 114. § (3) bekezdése tárgyköréből. Az adókockázatot vizsgálva az Art. rendelkezése mögött leginkább egy olyan hátterű jogalkotói szándék fedezhető fel, miszerint amíg a készpénz közvetlen átadás-vétele a vevő és az eladó között, lássuk be nem annyira biztos, hogy valós esemény, addig egy pénzforgalmi szolgáltató jelenléte és az ő szigorúan felügyelt elszámolási rendszere, bankszámlái stb. a folyamatban kellő nyomon követhetőséget kínál az adóhatóság számára, ezért én ebben különösebb adókockázatot sem látok igazán.
Köszönöm a kiegészítő szakmai álláspontot.
Álláspontom szerint azonban az eredeti válasz továbbra is védhető, különösen adózási kockázatkezelési szempontból.
Az Art. 114. § (3) bekezdése a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók közötti készpénzfizetés korlátozására vonatkozik. A NAV útmutatója is kifejezetten a vevő / kifizetést teljesítő személy oldalán is vizsgálja a készpénzfizetési korlát alkalmazását, nem kizárólag azt, hogy a jogosult végül milyen technikai elszámolással jut hozzá az összeghez.
A postai / futárszolgálati utánvét valóban sajátos konstrukció, és a Postatv. alapján a postai szolgáltató a beszedett összeget a feladó részére pénzforgalmi szolgáltatás keretében juttatja el. Ez azonban álláspontom szerint elsősorban a futárszolgálat és az eladó közötti elszámolási szakaszt írja le, és önmagában nem feltétlenül zárja ki annak vizsgálatát, hogy a vevő az adásvételi ügylet ellenértékét ténylegesen készpénzben teljesítette-e.
A Hpt.-re alapított érvelés dogmatikailag érdekes, de nem feltétlenül döntő az Art. 114. § szerinti adójogi minősítésnél. Az Art. szabályának célja nem a pénzforgalmi szolgáltatások bankjogi besorolása, hanem a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók közötti nagy összegű készpénzes ellenérték-rendezések korlátozása. A gyakorlatban ezért nem tartom kizártnak, hogy a NAV egy rendszeres, nagy összegű, készpénzes utánvétes B2B konstrukciót kockázatosnak minősítsen.
Ezért a válaszom lényege nem az volt, hogy az utánvét minden dogmatikai megközelítésben automatikusan közvetlen A–B készpénzfizetésnek minősül, hanem az, hogy készpénzes utánvét esetén a másfél milliós korlát figyelmen kívül hagyása adókockázatot hordozhat. Tanácsadói szempontból ezért továbbra is indokoltnak tartom a korlát figyelését, illetve nagy összegű, rendszeres ügyleteknél a bankkártyás vagy átutalásos fizetési mód alkalmazását.
Összefoglalva: elfogadom, hogy létezik egy szűkebb, pénzforgalmi jogi érvelés is, de az eredeti válasz adójogi kockázatkezelési szempontból nem tekinthető hibásnak.
Egy másik vélemény: A szállítmányozást, kezelést, kézbesítést végző szolgáltató, aki egyben az eladó és a vevő közötti fizetést is közvetíti (utánvét) a jogszabály szerint „postai szolgáltató”, és mint ilyen, az utánvétként átvett készpénzt az eladó felé a Postatörvény 2. § 42. pontja által meghatározott „pénzforgalmi szolgáltatás” keretében juttatja el. A GLS ÁSZF-je ezt egyébként pontosan rögzíti is. A pénzforgalmi szolgáltatás a Hpt. 6. § (1) bekezdés 87. pontjának és a (4) bekezdés a) pontjának megközelítésében nem készpénzfizetés, hiszen a készpénzfizetés „a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (a továbbiakban együtt: készpénz) történő fizetési művelet”. Esetünkben hiányzik a közvetlen jelleg, valamint a folyamatban kötelezően és szerződés szerint is (ld. Pl. GLS ÁSZF) részt vesz több bankszámla is, ezért a kérdésben szereplő fizetési művelet NEM tartozik az Art 114. § (3) bekezdésében foglaltak körébe, és így nem esik az ott meghatározott korlátozás alá. (Gergely László okl. asz, igazságügyi adószakértő)