A vételár visszatérítésének módja a fogyasztót megillető elállás esetén – Kúriai döntés

Megosztás Tetszik

Miután a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. kormányrendelet 23. § (2) bekezdése szerint a fogyasztót megillető elállás esetén a vállalkozásnak a fogyasztónak visszajáró összeget a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszatérítenie, ezért a kereskedő részéről a fogyasztónak ezzel ellentétesen adott tájékoztatása tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és mint ilyen a fogyasztóvédelmi hatóság részéről jogkövetkezmények alkalmazását vonhatja maga után – mondta ki a Kúria.

A Kúria Kfv.I.37.671/2025/8. számú határozata a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A felperes információs, híradástechnikai termékeket kiskereskedelmi úton értékesítő gazdasági társaság. A perben nem álló természetes személy (Kérelmező) a felperestől online vásárolt egy mobiltelefont, melynek ellenértékét 2024. március 12-én készpénzben fizette meg. 2024. március 23-án a kérelmező bejelentette e-mail útján a felperesnek, hogy a szerződéstől eláll, egyidejűleg a terméket visszaküldte, és kérte a vételár visszatérítését készpénzben.
A felperes az elállás bejelentésének napján e-mailben – többek között – arról tájékoztatta a Kérelmezőt, hogy a postai úton visszaküldött termék esetében a vételár visszatérítésére kizárólag banki átutalással van lehetőség. Mindezt 2024. április 9-én a Kérelmezőnek küldött e-mailben megerősítette. A Kérelmező végül a vételár visszatérítése érdekében – állítása szerint – egy ismerőse bankszámláját jelölte meg, amelyre a felperes a vételárat visszatérítette. 
A történtek miatt a Kérelmező fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult.

Az alperes fogyasztóvédelmi hatósági jogkörben eljárva eljárást indított a felperessel szemben. A felperes nyilatkozatában nem vitatta, hogy a Kérelmező (fogyasztó) téves tájékoztatást kapott, és bejelentette, hogy megtette a jövőbeni téves tájékoztatások elkerülése érdekében a szükséges lépéseket, a hibás tájékoztatást nyújtó munkatársak pedig belső képzésben részesültek.

Az alperes a felperessel szemben 2 200 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, és egyben kötelezte a felperest arra, hogy a jövőben fogyasztókat az indokolás nélküli elállási joguk gyakorlása esetén a visszatérítés módja kapcsán megfelelően tájékoztassa és tartózkodjon a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól.
A határozat indokolása szerint a felperes megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot alkalmazott. A felperesnek a termék vételárát a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszatéríteni. 
A felperes megtévesztette a fogyasztót azzal, hogy arról tájékoztatta, hogy kizárólag bankszámlára való visszatérítésre van lehetőség, mely kimeríti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot.

Kereseti kérelem és védirat

A felperes keresetében nem vitatta, hogy az áru vételárának visszatérítése körében tévesen tájékoztatta a fogyasztót, álláspontja szerint azonban ez nem minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak. Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítélete

A Törvényszék a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adott termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügyletet az egész fogyasztási folyamat, így akár az indokolás nélküli elállás szempontjából is vizsgálni kell. Az ítélet érvelése szerint az áru vételárának visszatérítése beletartozott a fogyasztói magatartás torzítása körébe, a felperes részéről fogyasztó számára a visszatérítés módjáról adott tájékoztatás alkalmas volt arra, hogy a felperest az ügyleti döntés, így a visszatérítés módjának megválasztása tekintetében is megtévessze.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati kérelem szerint a törvényszék és az alperes az alkalmazandó jogszabályok téves értelmezése miatt helytelen jogi következtetést vont le a felperes által a fogyasztó részére közölt tájékoztatással kapcsolatban. 
Az érvelés szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak – amennyiben ez esetlegesen megállapítható volna – legalább alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet – ennek hiányában – nem tett volna meg.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a vizsgált tevékenység a kereskedelmi gyakorlat része. Azt a felperes sem vitatta, hogy az elállásra a fogyasztóvédelmi törvény fogyasztót védő tárgyi hatálya kiterjed, és miután az elállási jog gyakorlásának pedig részkérdése, hogy miként kell visszafizetni a megfizetett vételárat, erre tekintettel az ehhez kapcsolódó tájékoztatás is a kereskedelmi gyakorlat része.

A fogyasztót megillető elállás esetén a vállalkozásnak a fogyasztónak visszajáró összeget a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszatérítenie. Csak a fogyasztó kifejezett beleegyezése alapján alkalmazhat a vállalkozás más visszafizetési, de a fogyasztót ebből adódóan semmilyen többletdíj nem terhelheti. Az ismertetett rendelkezés egyértelműen fogyasztóvédelmi tárgyú.
A kereskedelmi ügylet lebonyolítását követő kifejezés jellemzően azon magatartásokat fedi le, amelyek a szerződés teljesítését, megszüntetését, vagy az abból fakadó jogok (pl. elállás, jótállás, vételár visszatérítés) gyakorlását érintik. Kereskedelmi gyakorlat körébe tartozik a vállalkozásnak az eladás ösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló magatartása tevékenysége, mulasztása, reklámja, marketing tevékenysége, vagy egyéb kereskedelmi kommunikációja. Kereskedelmi kommunikáció fogalmába tartozik a vállalkozó önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlen összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától és eszközétől.
A jogalkotó az ügyleti döntést pedig akként definiálta, hogy a fogyasztó arra vonatkozó döntése, hogy kössön-e, illetve hogyan, milyen feltételek mellett szerződést, továbbá, hogy gyakorolja-e valamely jogát a termékkel kapcsolatban. Az ügyleti döntés fogalmába beletartozik annak eldöntése is a fogyasztó részéről, hogy álljon-e el vagy sem a szerződéstől, és az elállási jog gyakorlásához vitathatatlanul szorosan kapcsolódik a kifizetett vételárral való rendelkezés is.

Miután a fogyasztó számára jogszabályban biztosított elállási jog a lebonyolított ügylethez kapcsolódik, melynek része a vételár visszafizetése, a visszafizetéséhez pedig szorosan kapcsolódik a vételár visszatérítésének módja is, ezért az erről adott, jogszabályban rögzítettekkel ellentétes tájékoztatás a felperes kereskedelmi kommunikációjának a része, és kereskedelmi gyakorlatnak minősül.

Összességében a Kúria megállapította, hogy miután az értékesítéshez fűződő mechanizmus része a fogyasztó elállási joga gyakorlása, ehhez szorosan kapcsolódik a vételár visszatérítése módjára adott tájékoztatás is, ugyanis a tájékoztatás befolyásolja, hogy a fogyasztó mennyiben tudja jogát ténylegesen gyakorolni.

A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet az alkalmazandó jogszabályoknak megfelel, a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta – olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 6. számában a kuria-birosag.hu-n.