Megszűnt munkaviszony után hónapokkal későbbi bérkifizetés: így rendezhető utólag a tb-járulék és az szja

Megosztás Tetszik

Olvasónk azzal kapcsolatban tett fel kérdéseket, hogy miként kell rendezni a tb-járulékot és az szja-t, ha két munkavállalóval augusztusban munkaszerződést bontottak, de az augusztusi munkabért csak kérőbb (decemberben és januárban) fizették ki. Az Adózóna oldalán érkezett kérdésekre Dócziné Szabó Nikoletta a NEXON munkajogi és bérszámfejtési szakértője válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: a munkáltató két munkavállaló jogviszonyát 2025. augusztus 31-ével megszüntette, az igazolásokat kiadta, azonban a 08. havi bérfizetés nem történt meg. Ügyvédi felszólításra egyik munkavállalóval decemberben, másikkal januárban állapodik meg. Hogyan kell ezeket kezelni bevallás és kilépő igazolások (az „Adatlap 2025” és „Adatlap 2026”) tekintetében? A Tbj. 29. és 30. § értelmében ezeket még 2025. évi jövedelemnek kell tekinteni, szja szempontjából viszont a kifizetés időpontja számít? A 08-as bevallás augusztus hónapra csak a minimálbér 30 százaléka utáni tb-t és szochót tartalmazza, és ha megtörténik a bérfizetés, akkor önellenőrizzük nullára. Decemberi bérfizetés: decemberi 08-as bevallás, a 08M lapon 2025. 08. 01. – 2025. 08. 31. közötti időszak? Adatlap 2025. nyomtatvány 3. oldalán ezt augusztusi vagy decemberi tb-járulék-alapként tüntetem fel? Januári bérfizetés: az szja része az „Adatlap 2026” nyomtatványra kerül, a tb részét viszont a 2025-re teszem augusztusi tb-alapként? Ha 2026. január 10-éig megtörténik a kifizetés, azt még 2025. évi jövedelemként és tb-alapként kell kezelni, vagy már 2026? Ha 2025. december 10-éig történik meg a kifizetés, az decemberi vagy novemberi 08-as bevallásba kerül?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A leírt esetben a munkaviszony mindkét munkavállaló vonatkozásában 2025. augusztus 31-ével megszűnt, az igazolások kiadásra kerültek, azonban a 2025. augusztusi munkabér tényleges kifizetésére csak később – egyik esetben 2025 decemberében, másik esetben 2026 januárjában – kerül sor megegyezés alapján. Ennek adó- és járulékkövetkezményeit külön kell vizsgálni társadalombiztosítási és szja-szempontból, mivel a két jogterület eltérően rendelkezik.

Társadalombiztosítási jog szerint irányadó a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 29–30. §-a. A Tbj. 30. § kifejezetten rögzíti, hogy ha a biztosítási jogviszony megszűnését követően kerül sor járulékalapot képező jövedelem kifizetésére, azt úgy kell figyelembe venni, mintha a kifizetésre a biztosítási jogviszony fennállása alatt, annak utolsó napján került volna sor. Ennek következménye, hogy a 2025. decemberi, illetve 2026. januári kifizetések társadalombiztosítási szempontból nem a kifizetés hónapjához, hanem a megszűnt jogviszonyhoz, tehát 2025. augusztus hónaphoz „visszamenőlegesen” kapcsolódnak. A 2025. augusztusi havi ’08-as bevallásban tehát a tényleges, utólag megfizetett járulékalap szerinti kötelezettségeket kell szerepeltetni. Ha eredetileg augusztus hónapra csak a minimálbér 30 százaléka után történt járulék- és szochóbevallás, akkor a helyes adatok megállapítását követően önellenőrzéssel kell módosítani a bevallást, és a tényleges – utólag kifizetésre kerülő – munkabér után megállapított járulékokat az augusztusi időszakra kell bevallani és megfizetni. A bevallásban a biztosítási időszak továbbra is 2025. 08. 01. –2025. 08. 31., a kifizetés ténye pedig a megfelelő kifizetési sorokon jelenik meg; új jogviszonyt vagy új biztosítási időtartamot a későbbi kifizetés nem keletkeztet.

Ezzel szemben személyi jövedelemadó tekintetében irányadó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) azon főszabálya, amely szerint az adóztatás a magánszemély által megszerzett bevételhez kapcsolódik [szja-törvény 2. § (1) bekezdés]. A bevétel megszerzésének időpontját a törvény 9. § (2) bekezdése határozza meg oly módon, hogy – eltérő rendelkezés hiányában – a bevételt akkor kell megszerzettnek tekinteni, amikor azt a magánszemély részére kifizetik, jóváírják, vagy az a rendelkezésére áll. Ennek megfelelően a 2025 decemberében megfizetett munkabér a 2025. adóévre eső jövedelemnek minősül, míg a 2026 januárjában kifizetett összeg a 2026. adóévi adókötelezettség körébe tartozik. Ebből következik, hogy az „Adatlap 2025” esetében a társadalombiztosítási adatoknak – a Tbj. alapján – a 2025. augusztusi biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódóan kell szerepelniük, míg az szja-adatok a tényleges kifizetés szerinti évhez igazodnak. A 2025-ben teljesített (decemberi) kifizetés adatai tehát még a 2025. évhez kötődő igazolásokban jelennek meg, míg a 2026. januárban teljesített kifizetés az „Adatlap 2026” dokumentumban kerül feltüntetésre az szja szempontjából, ugyanakkor társadalombiztosítási értelemben ez a kifizetés is a 2025. augusztusi időszakhoz tartozónak minősül, és ennek megfelelően a 2025. évi bevallásban kell kezelni.

Nem keletkezik külön „decemberi” vagy „januári” társadalombiztosítási bevallási kötelezettség a kifizetés miatt, mivel a Tbj. egyértelműen a megszűnt jogviszony utolsó napjához rendeli a járulékalapot. A 2026. január 10-éig történő kifizetés sem változtat ezen: társadalombiztosítási szempontból továbbra is 2025. augusztusi jövedelemnek minősül, míg személyi jövedelemadó szempontjából 2026. évi bevételnek számít; ugyanez irányadó a december 10-éig történő kifizetésre is, az továbbra is a decemberi teljesítéshez kötődő, 2025. évi szja-köteles bevétel, de tb-szempontból augusztusi jogviszonyhoz kapcsolódik.

Összefoglalva: a Tbj. 29–30. § rendelkezéseiből következően az utólag kifizetett bér járulékalapját és járulékait a 2025. augusztusi jogviszonyra kell elszámolni, szükség esetén önellenőrzéssel korrigálva az eredeti ’08-as bevallást. A személyi jövedelemadó tekintetében ugyanakkor a tényleges kifizetés időpontja szerinti adóév irányadó, így a decemberi kifizetés 2025. évi, a januári kifizetés 2026. évi szja-kötelezettséget keletkeztet, és ennek megfelelően kell szerepeltetni a kilépő igazolásokon is.