Részmunkaidőben foglalkoztatottak nyugdíja: példák az arányos szolgálati idő számítására

Megosztás Tetszik

A részmunkaidőben történő foglalkoztatás fokozatos térnyerésével – mely foglalkoztatáshoz kapcsolódóan rendszerint az abból származó járulékalapot képező keresetek mértéke is alacsonyabb –, jogosan merül fel az érintett munkavállalókban azon kérdés, hogy ez a foglalkoztatás milyen módon befolyásolja majd a nyugdíjjogszerzést.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó nyugellátások olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátások, amelyek a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának – nyugdíjjárulék megfizetése ellenében szerzett – meghatározott szolgálati idő alapján járnak. A jogszerzéshez szükséges szolgálati idő elismerését, valamint a nyugellátások összegének megállapítását a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szabályozza.

A Tny. hatályos rendelkezései meghatározzák, hogy az 1996. december 31-éig szerzett szolgálati idők esetében a biztosítás teljes időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek minősül függetlenül attól, hogy azt milyen biztosítási forma, munkavégzés alapozta meg.1997. január 1-jétől azonban hatályba lépett az ún. arányos szolgálati idő fogalma, azzal, hogy arányos szolgálati időre vonatkozó számítást az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre kell alkalmazni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, mit jelent az arányos szolgálati idő, mi a helyzet, ha az érintett személy egyidejűleg két részmunkaidős foglalkoztatásban áll, illetve példákkal szemléltetjük az arányos szolgálati idő számítását!