Osztalékeltérítés szindikátusi szerződés alapján: jól át kell gondolni, megéri-e

Megosztás Tetszik

Egyre gyakrabban felmerülő kérdés, van-e azzal probléma, ha a társaság tulajdonosai szindikátusi szerződésben rendezik azt, hogy a fizetendő osztalékra ki, milyen arányban jogosult. Alapjában véve nincs probléma az ilyen megállapodásokkal, hiszen a felek szerződéses szabadsága erre is kiterjed, ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy ha szindikátusi szerződés alapján osztják fel az adózott eredményt a tagok (részvényesek) között, akkor az így kapott jövedelem jogcíme adózási szempontból jó eséllyel nem osztalék lesz, hanem ajándékozás. Kérdés, hogy miért? Pauker Zoltán, az Andersen Adótanácsadó Zrt. tranzakciós adótanácsadási üzletágvezetője foglalta össze az Andersen tájékoztató levelében.

Azt, hogy ki mekkora osztalékra jogosult, alapvetően társasági jogi kérdés, mivel a társasági jog fekteti le az osztalékfizetés szabályait. A hatályos szabályozás szerint a tagokat (részvényeseket) részesedésük arányában illeti meg az osztalék, egyebekben a Ptk. nagy rugalmasságot biztosít a tagoknak (részvényeseknek) a tekintetben, hogy miként osztják fel egymás között a nyereséget. Az egyetlen tiltó rendelkezés az, hogy a létesítő okirat nem tartalmazhat olyan kitételt, amely alapján egy tagot kizárnak a nyereségből. Ez utóbbi szabályt – a híres Aesopus mese után – hívják az oroszlántársaság (societas leonina) tilalmának.

A fentiekből jól látható, hogy az osztalékfizetés szabályozása a társasági jogból ered, a felek általi eltérést főszabály szerint a létesítő okiratban kell rendezni. Ahhoz, hogy a tagok (részvényesek) biztosan osztalék jogcímen részesüljenek kifizetésben a társaságból, az kell, hogy a kifizetés társasági jogi, és ne kötelmi jogi alapon álljon. Magyarán a felek eltérhetnek a részesedésarányos kifizetés szabályától, de ezen eltérést a létesítő okiratban kell rendezni, összhangban a társasági jog kógens szabályaival.

Ha nem így tesznek, hanem erről külön szerződésben rendelkeznek, akkor a jogcím ajándékozás lesz, hiszen a felek megállapodása nem a társasági jog szabályaiból ered, hanem a szerződéses szabadságukból. A jogcím pedig azért lesz ajándékozás, mert az a fél, aki a megállapodás alapján több osztalékot fog kapni, mint amire a létesítő okirat egyébként jogosítaná, szükségszerűen gazdagodni fog azon fél vagyonának a rovására, aki a megállapodás alapján lemond az egyébként neki járó osztalékról.

A fentieknek természetesen személyijövedelemadó-, társaságiadó-, ajándékozásiilleték-következménye is van. Mivel az adóhatóság – a fentiek alapján – átminősítheti a kifizetés jogcímét, ezért a fizetendő közteher mértéke attól függ, hogy a szindikátusi megállapodás kik között jött létre (az alábbi következtetések arra az esetre vonatkoznak, ha mind a társaság, mind a magánszemély magyar adóügyi illetőségű adózók).

Ha a megállapodás két társaság között jön létre, akkor a kapott összeg egyéb bevételnek minősül a megajándékozott oldalán, de azt időbelileg el kell határolni, magyarán azonnali adófizetési kötelezettséggel nem kell számolni. Az ajándékozó oldalán vélhetően elismert költségnek minősül az elszámolt ráfordítás. Ebben a relációban ajándékozási illetékkel nem kell számolni.

Ha két magánszemély között jön létre, akkor a megajándékozott oldalán 18 százalékos ajándékozásiilleték-fizetési kötelezettséggel kell számolni (szja-fizetési kötelezettség nem merül fel). Ez azért rossz hír, mert az illetékfizetési kötelezettség elévülése attól a pillanattól kezdődik, amikor az ajándékozásról az adóhatóságnak bejelentést kellett (volna) tenni. Magyarán, az illetékfizetési kötelezettség bejelentés híján nem tud elévülni. Ha a felek között egyenes ági, házastársi, testvéri rokoni kapcsolat van, akkor illetékfizetési kötelezettség nem merül fel.

Ha egy társaság és egy magánszemély között jön létre a megállapodás, és a megajándékozott a magánszemély, akkor a kapott összeg – Pauker Zoltán álláspontja szerint – a magánszemély egyéb jövedelme lesz, amely után a magánszemélyt 15 százalék szja-fizetési kötelezettség, a társaságot pedig 13 százalék szochofizetési kötelezettség fogja terhelni. Illetékfizetési kötelezettséggel ebben az esetben nem kell számolni.

Ha egy társaság és egy magánszemély között jön létre a megállapodás, és a megajándékozott a társaság, akkor a kapott összeg adókezelése megegyezik az a) pontban írtakkal (ide nem értve értelemszerűen az elismert költségre vonatkozó megállapítást).

Összefoglalásképpen: ha az osztalékfizetés vonatkozásában el kívánnak térni a tulajdonosok a főszabálytól, akkor azt lehetőleg a létesítő okiratban rendezzék, ne külön szerződésben, mert annak nem várt következményei lehetnek.