A keresőképtelenség főbb szabályai

Megosztás Tetszik

A keresőképtelenség mind a munkavégzés, mind pedig a társadalombiztosítási ellátások (és ezen „keresztül” a kötelezettségek) tekintetében meghatározó jelentőséggel bír.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 55. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól a keresőképtelensége időtartamára. Az Mt. 126. §-a értelmében a betegség miatti keresőképtelenség idejére – ide nem értve üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamát – a munkavállalót naptári évenként 15 nap betegszabadság illeti meg.

További munkajogi következménye a keresőképtelenségnek, hogy – az Mt. 68. §-ában foglaltak szerint – a munkáltató felmondása esetén „késlelteti” a felmondási idő kezdetét.

Ki jogosult táppénzre?

Ezzel párhuzamosan a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szól 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 43. § (1) bekezdése értelmében táppénzre az jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényben (Tbj.) meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, hogy

• ki minősül keresőképtelennek;
• keresőképesség elbírálására ki jogosult, mely jogszabály határozza meg pontosan;
• mely időtartamra és meddig jár táppénz;
• mi történik, ha a biztosított a táppénzre való jogosultság időtartamát kimerítette;
• a táppénzre való jogosultság megszűnése utáni keresőképtelen állomány nem egyszer hátrányosan érinti munkavállalót, mi jelenthet megoldást ebben a helyzetben.