Az üzleti év zárása 1. rész – vevőkövetelések a mérlegben

Megosztás Tetszik

Az év könyvviteli zárásának fontos része a vevőkkel szembeni követelések értékelése. A feladat számos buktatót rejt, sokszor önmagában a vevő minősítése is kérdéseket vet fel.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) előírása szerint a követeléseket a mérlegben bekerülési, vagyis könyv szerinti értéken kell kimutatni. Ez a szabály azonban csak a kiindulópontot jelenti (gondoljunk csak a devizaeszközökre): év közben, illetve a mérleg készítésekor meg kell vizsgálni a könyvekben szereplő értéket abból a szempontból, hogy lehet-e számítani, és milyen mértékben annak pénzügyi rendezésére.

A belföldi és külföldi vevőkkel szembeni forintköveteléseket a kiszámlázott és a vevő által is elismert összeggel kell nyilvántartani, és mindaddig a könyv szerinti értéken kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték, vagy behajthatatlan követelésként le nem írták. A könyv szerinti érték tehát a bekerülési érték értékvesztéssel csökkentett, értékvesztés visszaírásával növelt összegét jelenti

A külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek a szerződés szerinti teljesítéskori (mérlegfordulónapi) árfolyamán, illetve a már elszámolt, devizában meghatározott értékvesztés nyilvántartási árfolyamán csökkentett, az értékvesztés devizában visszaírt összegének a nyilvántartási árfolyamon számított értékével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.

Mindezekkel összefüggésben a számviteli törvény azt is előírja, hogy a vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésekre értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözetre, ha az tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

(A vevőkkel szembeni követeléseken túl ide kell érteni a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is.)

Ezzel szemben, ha a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi értékét.

Azt, hogy az értékelés szempontjából mi minősül jelentős összegnek, a vállalkozás számviteli politikájában kell megállapítani, előírni.

Nagyon fontos, hogy a vevő, az adós minősítésének kiindulópontja az, hogy a hitelező lát-e esélyt arra, hogy a rendezetlen számlákat a vevői – legalább részben – kifizetik. Ha remélheti, hogy némi pénzt lát majd a követelésből, akkor értékvesztést kell elszámolni, míg ha behajthatatlannak látja azt (és ezen minősítés törvényi kritériumait is igazolni tudja), akkor ki kell vezetnie a követelést a könyveiből.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből – egyebek mellett – megtudhatja,

• hogyan kell elvégezni a minősítést
• hogyan kell számolni az értékvesztést a vevőkövetelések esetében
• hogyan kell átértékelni a devizás követeléseket!