Milyen szabadságok illetik meg a külföldre kiküldött munkavállalót?

Megosztás Tetszik

A szolgáltatások szabadsága, valamint a személyek szabad mozgása, mint szabadságelvek képezik az Európai Unión belüli, határokon átívelő kiküldetés alapjait. A jogintézmény kereteit az 1997. február 10. napján hatályba lépett a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve (Irányelv) határozza meg. Cikkünkben a határokon átívelő kiküldetés jogintézményének szabadságra vonatkozó munkajogi előírásait tekintjük át.

Az Irányelv olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyek – transznacionális szolgáltatásnyújtás keretében – valamely uniós ország területére küldenek ki munkavállalókat annak feltétele mellett, hogy a kiküldést végző vállalkozás és a munkavállaló között a kiküldetés időtartama alatt munkaviszony áll fenn, és az eltérő munkavégzés átmeneti. A „kiküldött munkavállaló” meghatározott időtartam alatt munkáját valamely szokásos munkavégzése szerinti uniós országtól eltérő országban végzi. A jogintézmény Irányelvben meghatározott szabályait a hazai jogalkotó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénybe (Mt.) ültette át.

A szabályozás célja

A szabályozás célja a szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása, a kiküldöttek védelme, továbbá egyenlő versenyfeltételek biztosítása a piaci szereplők számára. Ezen célok – tartalmukból adódóan – gyakran egymásnak feszülnek, így fontos a rendelkezések pontos ismerete és a jogszabályi követelmények mindenkori betartása.

A munkavállalók védelme kiemelt alapelv. Az Irányelv alapján a küldetésekre a kiküldő állam joga irányadó azzal, hogy bizonyos munkafeltételek esetén (például maximális munkaidő, minimális pihenőidő, minimális éves szabadság stb.) a fogadó ország jogát kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a munkavállalóra nézve kedvezőbbek.

Sokszor merül fel kérdésként – a pihenéshez való jog körében – a külföldi kiküldetéseknél, hogy melyik ország szerinti szabadságnapokat és munkaszüneti napokat kell figyelembe venni, ha az egyes országok szabályai (például nemzeti ünnepek miatt) eltérőek.

Munkaszüneti napokra vonatkozó szabályok

A munkaszüneti napok tekintetében lényeges, hogy ez nem minősül olyan munkafeltételnek, amely esetén a kiküldő és a fogadó ország szabályait is figyelembe kellene venni. Így nem alakulhat ki olyan szabályozás – a felek kifejezett megállapodásának kivételével – amely szerint mind a fogadó, mind a kiküldő állam joga szerinti munkaszüneti napokra, vagy azok megváltására jogosult lenne a munkavállaló.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, melyből megismerheti az éves szabadságra vonatkozó előírásokat, konkrét példával a szabályok alkalmazására, továbbá a kivételt képező eseteket.