Gyakori hibák a készenléti jellegű munkaköröknél

A kedvező munka- és pihenőidő szabályok miatt a vállalkozások egyre gyakrabban foglalkoztatnak a készenléti jellegű munkakörben. Fontos azonban látni, hogy amennyiben ennek jogi feltételei nem adottak, súlyos következményekkel kell számolni.

Amikor a felek a készenléti jellegű munkakörben megállapodnak

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 91. §-a alapján készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

Ugyanakkor az, hogy egy munkakör készenléti jellegű-e nem a felek megállapodásán múlik és nem is a munkakör nevén. Az a lényeg, hogy a munkakör (tényleges munkavégzés) a fenti definíciónak megfelel-e.A Kúria a törvényi követelményeket értékelve a következő szempontokat határozta meg: Az általánosnál lényegesen alacsonyabb igénybevételre utaló körülmények lehetnek különösen a munkakörrel járó mentális és/vagy fizikai megterhelés alacsony szintje; az a körülmény, hogy a munkavállaló felett nincs állandó ellenőrzés; az a körülmény, hogy az ellátandó feladatok rutinjellegűek; a munkavégzéshez biztosított a feladatokat megkönnyítő munkaeszköz, az infrastruktúra.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben tovább részletezzük a készenléti jellegű munkakör megítéséhez szükséges szempontokat, illetve a jogszerűtlen alkalmazás néhány esetét.