Sok a visszaélés a készenléti jellegű munkakör alkalmazásakor

Megosztás Tetszik

Bizonyos feltételekkel lehetséges a munkavállalókat heti, akár 60 órás munkaidővel foglalkoztatni, illetve számukra akár 24 órás munkanapokat beosztani. Ez ugyanakkor nem egy általános lehetőség, és nem is a felek megállapodásán múlik. Cikkünkben a gyakorlati tapasztalatok alapján bemutatjuk a legfontosabb szabályokat, buktatókat.

Az általánosnál lényegesen alacsonyabb igénybevételre utaló körülmények lehetnek különösen

– a munkakörrel járó mentális és/vagy fizikai megterhelés alacsony szintje; 
– a munkavállaló felett nincs állandó ellenőrzés; 
– az ellátandó feladatok rutinjellegűek; 
– a munkavégzéshez biztosított a feladatokat megkönnyítő munkaeszköz, infrastruktúra; 
– a munkavégzés körülményei lehetővé teszik a munkavégzéssel nem járó időszakokban a pihenést; 
– a munkát nem egyedül kell végezni. 

A készenléti jellegű munkakörré minősítésnél jelentősége lehet az adott munkakör munkavédelmi besorolásának is, így készenléti jellegű munkakörre utal, ha az adott tevékenység nem jár fokozottan baleseti veszélyekkel és/vagy fokozott pszichés terheléssel. Az egyes szempontokat összességében kell értékelni, különös figyelemmel arra, hogy csak az igénybevétel lényegesen alacsonyabb szintje mellett minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek. Itt tehát azt kell megvizsgálni, hogy a törvényi feltételek teljesülnek-e, erről megállapodni a feleknek nem lehet.

Nem a munkakör neve minősít

Gyakori tévképzet, hogy a munkakör megnevezése, így például a személy- és vagyonőr, önmagában jogosít készenléti jellegű munkakör alkalmazására. Ezzel szemben a konkrét esetben azt kell megvizsgálni, hogy valóban a munkaidő jelentős része nem munkavégzéssel telik-e, illetve valóban lényegesen alacsonyabb-e a terhelés. Ha például a vagyonőr szupermarket boltjában dolgozik, amely reggel 8-tól este 10-ig tart nyitva, valószínűtlen annak alátámasztása, hogy ebben az időszakban a vagyonőr tévét néz vagy fekszik. Márpedig a feltételek alátámasztásához azt is igazolni kell, hogy a pihenés feltételei is adottak-e. 

Megállapodások, melyek nélkül érvénytelen a készenlét

A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő). A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, illetve a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő). A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet. A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra, heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet. Készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén – a felek írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje azonban legfeljebb huszonnégy óra, heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra lehet. Ha viszont nem állapodnak meg a felek a 8 órát meghaladó napi munkaidőben (és írásban a 12 órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidőben), abban az esetben jogszerűen 12 óra feletti munkaidő törvényesen nem osztható be.

Egyszerűsített foglalkoztatás mint kizáró ok

Előnyöket halmozó munkáltatóknál előfordul, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás kedvező szabályait készenléti jellegű munkakörben szeretnék alkalmazni. A munka törvénykönyve azonban egyértelműen meghatározza, hogy mely szabályok alkalmazhatók és melyek nem készenléti jellegű munkavégzés esetén. Az Mt. 203. paragrafus (1) bekezdésének (h) pontja szerint ugyanakkor a hosszabb teljes napi munkaidő szabályai egyszerűsített foglalkoztatás esetén nem alkalmazhatók. Ha pedig ez nem alkalmazható, akkor a készenléti jellegű munkakör sem, mivel feltételezi a 8 órát meghaladó napi munkaidőt.