Csak a munkavállaló érdekében hosszabbodhat meg a 30 napos felmondási idő

Megosztás Tetszik

Július 1-től hatályos az új Munka törvénykönyve. Ezúttal a munkavállalóknak kedvező változásokat szedtük össze.

Minden olyan, a távolléti díjra vonatkozó szabály, mely a jogalapot rendezi (azaz, hogy mikor kell távolléti díjat fizetni), július 1-jén hatályba lépett, de a kiszámítására a régi Mt. az irányadó. Amennyiben munkaszerződés, kollektív szerződés átlagkeresetről rendelkezik, azon távolléti díjat kell érteni, azonban ha a munkáltató kedvezőbb szabályokat kíván alkalmazni a munkavállalóra, a megállapodásokat egyszerűen módosíthatja. Cikksorozatunk első részében arról írtunk miért nem érdemes spórolnunk a szabadságunkkal és milyen problémákat vetnek fel az átmeneti szabályok. 

Azt, hogy egyes jogintézmények tekintetében melyik jogszabályt kell alkalmazni, az dönti el, hogy van-e átmeneti rendelkezés – hangsúlyozta dr. Pál Lajos. Amennyiben nincs, azonnal alkalmazni kell az új Mt-t, ellenkező esetben az átmeneti rendelkezés lesz az irányadó (például amikor megvizsgáljuk egy kollektív szerződéses kikötés jogszerűségét, vizsgálnunk kell, hogy fűződik-e átmeneti rendelkezés a kikötéshez). Izgalmas példa lehet erre a helyzetre az alábbi: a munkaviszony létrejötte és kezdete között akár több hónap is eltelhet (ma kötök munkaszerződést, de csak szeptemberben állok munkába). Ha ma, mondjuk július 6-án kezdődik a munkaviszonyom, abban az esetben az átmeneti szabály érdektelen, annak csak a július 1-je előtt kezdett munkaviszony esetén van jelentősége, azaz a munkaviszony-kezdet időpontjának van relevanciája.

Az új kárfelelősségi szabályok időbeli hatályánál általános alapelv, hogy a jogkövetkezményeket a károkozáskor hatályos szabályok szerint kell megállapítani – emelte ki dr. Pál Lajos. A kártérítési felelősségre elsősorban a károkozó magatartás időpontjában hatályos rendelkezések vonatkoznak. Ha azonban a károkozó magatartás időpontja nem állapítható meg, a kár tényleges bekövetkezésének időpontja irányadó.