adozona.hu
Vagyonosodási vizsgálat: a temető szanálásából és a ruhásszekrényből származó pénz
//adozona.hu/archive/20080421_vagyonosodási_eltitkolt_szja_APEH
Vagyonosodási vizsgálat: a temető szanálásából és a ruhásszekrényből származó pénz
Tetszik
Mit tehet a vagyonosodási vizsgálat alá vont adózó, ha nem ért egyet az adóhatóság döntésével, és igazolni szeretné, hogy az APEH által eltitkolt jövedelemként aposztrofált bevételéhez nem törvénytelen úton jutott? Szakértőnk egy 2006-os bírósági ítélet kapcsán mutat be egy ügyet, ahol az adózók ruhák közé rejtett pénzzel, ajándékokkal, kölcsönökkel szeretnék igazolni jövedelmük eredetét. Az adóhatóság nem akar új eljárást, a bíróság azonban másképp döntött.
Tényállás
Az elsőfokú adóhatóság adózót és gyermekét együttesen vizsgálta. Az I. számú adózó terhére 4 352 857 forintot, a II. számú adózó terhére pedig 21 864 803 forint adókülönbözetet állapított meg személyi jövedelemadó adónemben 2003-ban.
Az akkori adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 109. § (1) bekezdése szerint a felperesek adóalapját becsléssel állapította meg, melynek során azt kellett figyelembe vennie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Adózók több éven keresztül többet költöttek, mint amennyi a bevallottak. Az I. számú adózó 1999-ben és 2000-ben 2 100 000 forint kiadással szemben a bevallásában mindössze 541 124 forint jövedelmet igazolt, míg a 2001-es évre nem nyújtott be bevallást, viszont 10 081 890 forint kiadása volt. A II. számú adózónak az 1999 és 2001 között összesen 56 060 416 forint feltárt kiadása volt szemben a csak egyéni vállalkozásból származó 674 721 forinttal szemben. Az adózó nyilatkozata szerint más jövedelme nem volt. Ahhoz, hogy ezeket a nagy összegű kifizetéseket teljesíteni tudják, a kifizetésekhez rendelkezésre is kellett állnia a pénzösszegnek. Ez pedig csak úgy állhatott fenn, ha adózóknak eltitkolt jövedelmük volt – szólt az adóhatósági határozat.
Az adózók vitatták a 4 352 857 forint és a 21 864 803 forint adókülönbözetet. Az indokaik a következők voltak:
- mindkét felperes hivatkozott arra, hogy az időközben elhunyt ajándékozótól (aki az I. rendű felperes nagyapja, a II. rendű felperes édesapja volt) kapott anyagi segítséget, aki korábban negyven éven keresztül vett részt temető szanálásban és a hozzátartozóktól sok borravalót kapott
- a felperesek az ajándékozó elhalálozása után is sok pénzt találtak a ruhái között, mintegy 6 000 000 forintot, illetve az általa korábban kötött kölcsönügyletekből is kapnak még folyamatosan pénzt vissza
- a néhai ajándékozó főállású munkaviszonyban állt az általános iskola gondnokaként, a temetővel kapcsolatos munkálatokat ezen munkajogviszonya mellett végezte. Havi rendszeres fizetése mellett, a tornaterem kiadásából is sok bevétele származott, melyből értékpapírokat vásárolt. Az elhalálozott - a felperesek szerint - összességében közel 90 000 000 forint értékben nyújtott az adózóknak támogatást, melyből az I. rendű felperes 15 000 000 forinttal részesült
- mindkét felperes jogszabálysértésként jelölte meg, hogy az alperes (az adóhatóság) tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, mert nem bizonyította, hogy a felperesek vagyongyarapodása és életvitelére fordított kiadások, valamint az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem tartozó jövedelmek együttes összege lényegesen eltér egymástól. Amikor az adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy becslési eljárást folytat le, erről a felpereseket nem tájékoztatta, és nem tájékoztatta, hogy milyen lehetőségeik vannak, az adóalaptól való eltérés igazolására. Megfelelő tájékoztatás esetén az I. rendű felperes becsatolta volna a …/2004. ügyiratszámú közjegyzői okiratot, amellyel módosította a 2001. március 31. napján megkötött hitelszerződést, mely bizonyítja, hogy a felperesek 10 000 000 forint összegű kölcsönt vettek fel szabad felhasználású pénzeszközként. A II. rendű felperes is nyilatkozott volna, hogy amerikai állampolgártól több alkalommal kapott összesen 50 000 USD-t kölcsönként, valamint ő is hivatkozott volna a már említett I. rendű felperessel együtt felvett 10 000 000 forint szabad felhasználású kölcsönre
- hivatkoztak arra is az adózók, hogy kellő körültekintés mellett az adóhatóságnak észlelnie kellett volna, hogy a II. rendű felperes 2001. október 16. napján eladta a X helyrajzi számú üzletét 11 000 000 forintért, amelynek vételárából 6 000 000 forintot 2001. október 16. napján, illetőleg 5 000 000 forintot 2001. október 31. napján fizettek meg neki
- az adózók kifogásolták azt is, hogy a fellebbezésükben megjelölt tanukat az alperes (adóhatóság) nem hallgatta meg.
Az adózók közigazgatási perben kérték a határozatok hatályon kívül helyezését. A felperesek kiegészítették keresetüket és eljárási jogszabálysértésként jelölték meg, hogy az adóhatóságok, mind az ellenőrzés, mind az első- mind a másodfokú határozat meghozatala során túllépték a rendelkezésükre álló ügyintézési határidőt, és ezzel lényegesen megsértették az eljárási szabályokat.
Ezzel egyidejűleg kérték az adóhatóságot, hogy a perben felmerült új bizonyítékaik értékelése érdekében ismételt ellenőrzést hajtsanak végre. Az adóhatóság az ismételt ellenőrzésre irányuló kérelmeket elutasította, megállapítva, hogy a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását a csatolt dokumentumok várhatóan nem eredményeznék. Az APEH elnöke helybenhagyta az elutasító határozatokat megjegyezve, hogy az ismételt ellenőrzés lefolytatása iránti kérelemmel egy időben közigazgatási per is van folyamatban, a párhuzamos jogorvoslati eljárás pedig szükségtelenül terheli egyidejűleg a közigazgatást és a bíróságot.
A bíróság megállapította, hogy a hitelszerződéssel igazolt 10 000 000 forint szabad felhasználású kölcsön, az amerikai kölcsönadó által kölcsönadott 50 000 dollár, valamint a hagyatéki eljárás tárgyát képező 6 000 000 készpénz vonatkozásában a felperesek megfelelően igazolták azok bevételként való megszerzését.
A fentiek alapján a bíróság az adóhatóság jogerős határozatait a polgári perrendtartásról szóló törvény. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megismételt eljárásban az alperesnek a felperesek 1999, 2000 és 2001-es személyi jövedelemadó alapját és adófizetési kötelezettségét a bíróság által bizonyítottnak értékelt bevételi források figyelembe vételével kell megállapítania.
Kovácsné Garami Andrea
MOKLASZ alelnök
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
