Egymásnak feszülnek az uniós tagállamok – kezdődik az alku a keretköltségvetésről

Megosztás Tetszik

Csütörtök délután kezdődik és akár több napig is elhúzódhat a nagy alkudozás az Európai Unió következő hétéves keretköltségvetéséről. A tárgyalások kiindulópontjául szolgáló, de egész bizonyosan még nem a végleges javaslat kijavít néhány aránytalanságot a korábbi tárgyalási keretben, de ez aligha lesz elegendő a megállapodáshoz. Az Európai Tanács elnöke nagyjából 11 milliárd eurót spájzolt be az elégedetlenkedők támogatásának megszerzéséhez.

Mindenki tudja, mikor kezdődik, de nincs ember, aki megmondaná, meddig fog tartani az EU27-ek rendkívüli csúcstalálkozója, ami az első érdemi kísérlet lesz az EU 2021 és 2027 közötti keretköltségvetésének az elfogadására. „Itt az ideje a megállapodásnak. Charles Michel határozott szándéka, hogy a következő napokban tető alá hozzuk az alkut” – szögezte le egy magas rangú EU-tisztviselő egy nappal a véglegesnek szánt költségvetési vita kezdete előtt. 

Az Európai Tanács elnöke állítólag négy váltás ruhát javasolt becsomagolni a csúcs résztvevőinek, akik közül ugyanakkor jónéhányan azzal a meggyőződéssel érkeznek csütörtökön Brüsszelbe, hogy minimum két körre szükség lesz a megállapodás eléréséhez. 

A mostani alkut minden korábbinál nehezebbé teszi az eddigi második számú legnagyobb nettó befizető, Nagy-Britannia kilépése, ami a hét év alatt 75 milliárd eurós hiányt teremt, miközben a feladatok az új kihívásokkal egyre csak nőnek. A lyukat a Bizottság eredeti javaslata fele-fele arányban többletbefizetésekkel és főleg a hagyományos politikákon (közös agrárpolitika és kohéziós politika) eszközölt megtakarításokkal próbálta lefedni. 

A színfalak előtt és a jelek szerint egyelőre mögöttük is, nincs elmozdulás a már-már kiengesztelhetetlennek tűnő tagállami álláspontokban. Az uniós büdzsé négy nettó befizetője, Hollandia, Ausztria, Svédország és Dánia számára elfogadhatatlannak tűnik minden olyan megállapodás, ami az EU27-ek nemzeti összjövedelmének 1 százalékánál nagyobb keretköltségvetést eredményezne (az Európai Fejlesztési Alappal együtt a négy „fukar” ajánlata a GNI 1,03 százaléka). Az egyik legelszántabb takarékoskodó, Hollandia éves költségvetési hozzájárulása például a jelenlegi 8,5 milliárd euróról 10,5 milliárd euróra nőne a múlt pénteken közzétett, aktualizált javaslat értelmében 2021 és 2027 között. Hága, ha tehetné még 70-80 milliárd euróval megkurtítaná a kiadásokat, hogy kijöjjön a GNI 1 százaléka. 

Várakozások szerint a Négyek álláspontja azonban mozdulni fog, ha bizonyos garanciákat kapnak majd – többek között a nekik járó visszatérítések részleges fenntartásával – arra, hogy a befizetéseik a közös kasszába nem növekednek majd túlságosan. A Négyekkel sok szempontból hasonló álláspontot képvisel a közös költségek 30 százalékát finanszírozó Németország, bár Berlin jelezte, hogy kész lehet a kompromisszumra. 

A nagy többség számára azonban még az a GNI 1,074 százalékára rúgó hétéves fő összeg sem elegendő, amit múlt pénteken tett le az asztalra Charles Michel, az Európai Tanács elnöke. A legfrissebb ajánlat, miközben csak minimálisan (a 7 év alatt 8 milliárd euróval) növeli a kiadási szintet a finn soros elnökség által tavaly év végén előterjesztett tárgyalási kerethez képest, valamelyest mérsékeli azokat az aránytalanságokat, amelyekre korábban a magyarok, a lengyelek és más közép- és kelet-európaiak panaszkodtak. 

Michel – miután türelmesen végighallgatta mind a 27 tagállam vezetőjét – olyan javaslatot terjesztett elő, ami a gazdagabb országok és régiók felől a szegényebb országok és régiók irányába csoportosít át forrásokat a strukturális és kohéziós alapból. Az átcsoportosítás pontos összegét az uniós intézmények is különbözőképpen becsülik: a BruxInfo 5,4 és 8 milliárd euró közötti értékeket hallott, ennyivel több pénz jutna tehát a javaslat értelmében a szegényebb régióknak. 

Ahogy azt korábban megírtuk, a kiigazítás hozadéka 600 millió euró lenne Magyarországnak, nagyjából 17,8 milliárd euróra „feltornászva” (a finn javaslathoz képest) a magyar kohéziós pénzes boríték összegét. Több más kedvező elem is bekerült a szövegtervezetbe (erről lásd https://www.bruxinfo.hu/cikk/20200216-megszepiti-bizottsaget-az-uj-keretkoltsegvetesi-javaslat). 

A Michel-féle csomag ugyanakkor jóval több egy egyszeri korrekciónál és a költségvetés több fejezetében is pénzben mérhető előnyöket ígér több, a vele való bánásmódot méltánytalannak ítélő tagállam számára. Lengyelországnak például értesülésünk szerint plusz 6,5 milliárd eurót hozna a konyhára az új javaslat. 

Ebbe az a 2 milliárd euró is beletartozik, ami a klímaerőfeszítéseket segíteni hivatott méltányos átállási alapból (JTF) jutna Varsónak. Ami a többi új pénzt illeti, plusz 1,8 milliárd euró állna házhoz a felzárkóztatási keretből (800 millió euró az alapok újraelosztásából, 1 milliárd euró pedig vélhetően a növekedési „statisztikák naprakésszé tételéből”. (Ez egyébként Magyarország esetében is eredményezhet további mérlegjavítást). Az eurózónán kívüli országok számára létrehozandó konvergencia reformeszközből (szintén 2-ik fejezet) további 2,2 milliárd eurót kapnának a lengyelek, akik a közös agrárpolitika második, vidékfejlesztési pilléréből 300 millióval, a közvetlen támogatásokat is tartalmazó második pillérből pedig 200 millió euróval gyarapodnának. Ez így mindent egybe véve már nem elhanyagolható összeg. 

Ezen logika alapján a magyaroknak szánt „mézesmadzag” is nagyobb lehet. És ez még nem minden, hiszen az Európai Tanács elnöke minden egyes költségvetési fejezetnél biztonsági tartalékot is képzett. Ennek nagyságát a kohéziós politikai források esetében 11 milliárd euróra becsülik. Nevük mellőzését kérő uniós források szerdán megerősítették, hogy ezt a tartalékot a „tárgyalások során kívánja majd Charles Michel felhasználni”. Ami azt sugallja, hogy ha nem is jelentősen, de még lehet javítani a mérlegen. 

Charles Michel másik „ajándékának” tartják Brüsszelben a magyar és a lengyel miniszterelnöknek a jogállami kondicionalitás felvizezését. Ahogy azt korábban megírtuk, az új javaslat értelmében nehezebb lenne az Európai Bizottságnak elfogadtatnia a Tanácsban „rendszerszintű hiányosságok” észlelése esetén a kifizetések leállítását vagy csökkentését. Ennek oka, hogy a korábbi szövegben szereplő fordított minősített többség helyett az új tervezet már csak minősített többségről szól. Miközben a korábbi változatban a Bizottság javaslatának az elutasításához kellett volna megszerezni a tagállami szavazatok minősített többségét, az új szerint a jóváhagyásához lesz szükség ekkora szavazatarányra. 

Tanácsi források ugyanakkor igyekeztek kicsinyíteni ennek a jelentőségét, arra helyezve a hangsúlyt, hogy egy ilyen javaslat blokkolásához legalább 13 tagállam szavazatára lenne szükség, feltéve, hogy a négy legnagyobb tagállam nem szavaz egységesen ellene. 

Úgy tűnik, hogy Budapestnek és Varsónak arról is sikerült meggyőznie az Európai Tanács elnökét, hogy a jogállami fék bevezetése úgy, ahogy eredetileg elképzelték, jogi szempontból nem állna sziklaszilárd alapokon. „Itt számos félreértés van. A mechanizmus célja nem a jogállamiság, hanem az uniós költségvetés megvédése” – húzta alá szerdán egy magas rangú diplomata, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a keretköltségvetés csak másodlagos jognak számít az uniós jogi hierarchiában, miközben az EU-szerződés elsődlegesnek. Ebből szerinte az is következik, hogy az uniós szerződés 5-ik és 7-ik cikkét nem módosíthatja egy tanácsi rendelet. 

Egyes nettó befizetők, amelyek kezdettől fogva erőteljesen támogatták a kifizetések jogállami feltételekhez kötését, az eddigi szöveg felvizezésének nevezték a Michel-féle javaslatot. „Vissza akarunk térni legalább az előző, finn javaslathoz” – közölte az egyik nettó befizető ország illetékese. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a szövegezés is gyengébb lett több ponton. Kevésbé kategorikus például a szöveg – szerinte – az uniós büdzsé megvédésének kérdésében.