Amikor a versenyhivatalt meszeli el a Kúria

Megosztás Tetszik

Kontaktlencsék és kontaktlencseápoló-szerek forgalmazására vonatkozóan alkalmazott kedvezményrendszer kialakításával és alkalmazásával korlátozta a versenyt két kereskedő a versenyhivatal megállapítása szerint, a Kúria viszont új eljárás lefolytatására kötelezte a hatóságot.

A versenyhivatal indoklása szerint a kedvezményrendszerrel a gyakorlatban kettős árrendszer alakult ki, az optikai üzletnek besorolt partnerek alacsonyabb áron juthatnak hozzá közvetlenül a termékekhez, mint az internetes besorolású versenytársaik. Az internetes kereskedők árelőnye megszűnt az optikai üzletekkel szemben, mivel az illesztési kedvezmény igénybevételi lehetőségének hiányát nem tudta ellensúlyozni az internetes értékesítési csatorna alacsonyabb költsége.

A határozat szerint két felperes magatartása a Tpvt. 11. § (2) bekezdés b) és g) pontjaiban foglalt tényállás megvalósításával sérti a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében előírt tilalmat, valamint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdés b) és d) pontjainak megsértésével az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik. A jogsértés miatt a II. rendű felperest 51,3 millió forint, míg az I. rendű felperest több mint 52,3 millió forint bírság megfizetésére kötelezte a hatóság.

A határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett felperesi kereseteket az elsőfokú bíróság – megismételt eljárásban hozott –  ítéletével elutasította. Indokolása szerint a versenyhivatali határozat megfelel a jogszabályoknak.

A felperesek fellebbezésére eljárva viszont a Kúria a Kf.VI.37.870/2018/9 számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.

Indokolása szerint az alperes anélkül rótta a felperesek terhére a kettős árrendszert, hogy annak főbb kritériumait ismertette volna. Ez azért is lett volna különösen fontos, mert a kettős árrendszer fogalmát sem a Tpvt., sem az EUMSZ hivatkozott rendelkezései nem határozzák meg, és nem ismert a kettős árrendszernek a versenyjogban általánosan bevett, elfogadott definíciója sem. Be kellett volna mutatnia azt is, hogy egy kedvezmény, még ha annak elérése anyagi ráfordítást is igényel, miért versenyjogsértő akkor, ha korábban az adott kedvezmény elérése fogalmilag is kizárt volt az érintett számára.

Az alperes adós maradt a kettős árrendszer megvalósítását alátámasztó bizonyítékok bemutatásával is, a döntését megalapozó tények, adatok, kimutatások már kimaradtak a határozatból. Az alperes szerint önmagában a kedvezményrendszerből nyilvánvalók a következtetései, ám a „nyilvánvaló” nem jogi kategória, abból – egyetlen számadat nélkül – különböző árazásra vonatkozóan semmiféle következtetést nem lehet levonni.

A ténylegesen érvényesülő árak bemutatása nélkül a kettős árrendszerre vonatkozó megállapítás megalapozatlan. A komplex szemlélet, az összefüggések vizsgálata és értékelése hiányában, pusztán az illesztési kedvezmény igénybevételének feltétele nem jelent nyilvánvalóan hátrányt az internetes kereskedők számára.

A versenykorlátozó hatás nyilvánvaló mutatójának – az okok feltárása, az összefüggések elemzése nélkül – nem tekinthető az sem, hogy a kedvezményrendszer bevezetése után mintegy másfél évvel már egyetlen internetes kereskedőjük sem volt a felpereseknek. A versenykorlátozó cél megállapításán túl elmulasztotta bemutatni, hogy miért is volt érdeke a felpereseknek az internetes kereskedőkkel való kapcsolat felszámolása, e vevői kör elvesztése.

A Kúria szerint mindezért az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. paragrafusának (1) bekezdésébe ütközően értékelve állapította meg, hogy az alperes hatóság a határozathozatalhoz szükséges mértékben feltárta a tényállást, és teljesítette a rá háruló bizonyítási kötelezettségét is.

A megismételt eljárásban a versenyhivatalnak definiálnia kell a kettős árazást, mint versenyjogsértő magatartást, meg kell határoznia ennek tényállási elemeit, és számot kell adnia arról is, hogy milyen jogszabályi rendelkezéseket, jogi dokumentumokat, egyéb jogi tényeket, körülményeket vett figyelembe a fogalommeghatározás kidolgozásánál. Választ kell adni arra is, hogy milyen jogi alapon, feltételek mellett mondható ki egy újonnan bevezetett kedvezmény versenykorlátozó jellege akkor, ha korábban az adott kedvezmény az érintett számára semmilyen feltételek mellett sem volt elérhető.

Ezt követően konkrét számszaki adatokkal, számítási kalkulációkkal kell alátámasztania, hogy a kedvezményrendszer hátrányosabb volt az internetes kiskereskedők számára, mert az illesztési kedvezmény igénybevételi lehetőségének hiánya nem tudta ellensúlyozni az internetes értékesítési csatorna alacsonyabb költségeit, az optikai üzletnek besorolt partnerek alacsonyabb áron juthatnak közvetlenül a termékekhez, mint az internetes besorolású versenytársaik. Egzakt adatok, kimutatások nélkül versenykorlátozó hatás nem állapítható meg. A jogellenes cél kimondásakor ki kell térni annak a felperesek saját érdekkörén alapuló motivációira is.

Az ily módon feltárt és körültekintően bizonyított tényállás alapján lesz az alperes abban a helyzetben, hogy a felperesek által bevezetett és alkalmazott kedvezményrendszer jogsértő jellegéről állást foglaljon. A felperesi magatartás jogi minősítését követően – szükség szerint – lehet állást foglalni a csoportmentesség, illetve az egyedi mentesülés kérdésében, avagy a bírságkiszabás szükségességéről és mértékéről, a Bírságközlemény alkalmazásának lehetőségéről.