Holdingok áfalevonási joga – II. rész

Megosztás Tetszik

Sokszor okoz problémát annak eldöntése, hogy a vagyonkezeléssel foglalkozó holdingtársaságok adóalanynak tekinthetők-e, illetve jogosultak-e az áfa levonására. Mivel a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) még nincs elérhető iránymutatása a témában, a vonatkozó Európai Bírósági ítéletek segítségével járjuk körül a témát.

Írásunk első részében bemutattuk a holdingok különböző típusait és az áfaalanyiságuk kapcsán felvetődő fontosabb kérdéseket.

Most lássuk, mely szabályok irányadók az áfalevonási jogra!

Beszerzési költségek áfájának levonhatósága

A holdingtársaságok adóalanyiságának meghatározása után a legfontosabb kérdés a felmerülő költségek áfája levonhatóságának megítélése. A holdingtársaság által igénybe vett szolgáltatások, beszerzett termékek áfatartalmának levonhatóságát szintén abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy a beszerzés mennyire szolgálja az adott holdingtársaság gazdasági tevékenységét. Ha a holdingtársaság aktívan nem irányítja a tulajdonában álló cégeket, egyedüli bevétele a cégekből származó osztalék (ezen holdingtársaság az úgynevezett passzív holding), továbbá, ha irányítja ugyan, de azért nem szed ellenértéket (menedzsmentdíj), akkor ezen holding gazdasági tevékenységet nem végez, így nem tekinthető adóalanynak, ezáltal adólevonási joga sincs [Minerva-ügy (C-108/14.), MVM-ügy (C-28/16.)].

Ezzel szemben az aktív holding (amely tevőlegesen részt vesz a tulajdonában álló cégek irányításában) adóalanynak minősül, és adólevonási jog is megilleti.

A beszerzésekkel kapcsolatban különböző típusú költségek merülhetnek fel. Megkülönböztethetünk alapításhoz kapcsolódó, működési és a holdingok tevékenységének egészéhez fűződő általános költségeket. Az ezen költségekhez tartozó áfa levonhatóságával is számos EUB-határozat foglalkozott, melyekben foglalt érvelések alapján iránymutatást kaphatunk a holdingköltségek levonásba helyezésére vonatkozóan.