Egyéni és társas vállalkozó havi minimumjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesülése munkaviszony esetén

"Az elfogadott gyakorlat szerint a munkaviszonyban álló vállalkozó státusza a fizetett szabadság, a szülési szabadság, a táppénz vagy a betegszabadság tartama alatt nem módosul. Ellenben a fizetés nélküli szabadság, a táppénz nélküli keresőképtelenség tartama alatt az egyéni vagy társas vállalkozó jogállása főfoglalkozásúvá változik, és a T1041-es bejelentést ennek megfelelően 1341-es-re vagy 1451-es jogviszonykódra szükséges módosítani."

Így néz ki, amikor a hivatalnokok a saját szájuk ízére igazítják a törvény szövegét.

A munkaviszonyban lévő tag+ügyvezető fizetés nélküli szabadságának erőszakos és mesterséges figyelmen kívül hagyása kizárólag az adóhatóság adó- és járulékbeszedési érdekeit szolgálja, azt rendre semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, a munkavégzés kapcsán kifejtett jogértelmezés pedig hamis. A hamis értelmezés nem véletlen, vagy ártatlan tévedés eredménye, hanem szándékosan vezet téves megállapításhoz, ezért az felveti a hivatali visszaélés gyanúját.

Rendszerint, amikor az adóhatóság valamilyen jogellenes megállapítást kíván – hivatali visszaélés keretében – tenni, akkor a konspiratív, alaptalan elképzeléseik bizonyítása helyett meghivatkozzák az adóhatóság toxikus fegyverét, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.

Az adóhatóság rendre elmulasztja figyelembe venni, hogy a polgári jogi cselekvőképesség nem azonos a munkaviszonnyal. Az viszont tény, hogy az adózó esetén kizárólag a munkaviszonyból eredhet a járulékfizetési kötelezettség és miután abban fizetés nélküli szabadságra ment az ügyvezető.

Az adóhatóság nem moshatná össze a polgári jogi cselekvőképességet és a munkaviszonyt, de rendre mégis megtette, tudatosan és szándékosan, kizárólag azért, hogy fiktív járulékkötelezettséget állapíthasson meg.

Az adóhatóság állítása az SZJA esetén bicsaklik meg a leglátványosabban: NEM VOLT BÉRFIZETÉS! Ha nem volt bérfizetés, akkor miért is lenne a fizetés nélküli szabadság a valóságtól távol álló körülmény?

Az átértelmezett szabályok segítségével és a Munka Törvénykönyvének 133.§ (2) bekezdésének tudatos elhallgatásával szokták magyarázni a hivatalnokok a helyzetet. Az említett szakasz előírja, hogy a fizetés nélküli szabadság vége legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnne meg.

Alkotmányossági aggályok merülnek fel munkavégzés hiányában a tag+ügyvezető a kötelező járulékfizetés terén.

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában megállapította, hogy a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék mértéke a nemzetgazdaság állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek, és számos egyéb tényezőnek a függvénye. Az Alkotmány alapvető jogokat védő és elismerő szabályai alapján a nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke alkotmányellenessé válik, ha a járulék mértéke akár diszkriminatív módon nyer meghatározást, akár pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik (45/1995 VI. 30 ABH határozat és ABH 1991. 519, 522.).

Az alaptörvény - amely jogellenesen lett megalkotva - megtiltotta az alkotmányossági kontrollt a kötelező járulékfizetés felett, ameddig a GDP arányos államadósság 50% felett van (at. 37. cikk (4)). Az alkotmánybírók, ahelyett, hogy kihajították volna az alaptörvényt, inkább szolgalelkűen felesküdtek rá. Ez történelmi szintű hiba volt!

Ezen történelmi hiba alapján hatályosított alaptörvény nevű izé záró és vegyes rendelkezéseinek utólagosan hozott 5. pontja szerint: „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. Ez teljes abszurdum! Az AB határozatok 2013. március 31. napjával nem vesztették hatályukat, nincs is ilyen hatályosságuk.

Valójában az Alkotmánybíróság az egyes hatásköreiben eljárva alkotmány-értelmezést végez, akkor is, ha ez nem elvont, mint az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti hatáskörben, hanem jogszabály vagy bírói döntés vizsgálatához kapcsolódik. Az egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg. Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak. Az előző Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapítások értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybírósági döntésekben is. Ez azonban nem jelenti az előző Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. Ha az összevetésnek az az eredménye, hogy az alkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentős mértékben hasonló, az átvételnek nincs akadálya. Másrészt az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kell indokolni. (22/2012. (V. 11.) AB határozat 3.1 utolsó bekezdés)

Egyáltalán nem biztos, hogy ez az ügy 2026-ban nem kerülhet az újjászervezett Alkotmánybírósághoz, ahol a korábbi alkotmányos szempontok szerint a nulla bevételű, nulla vagyonú cégek megjárulékoztatásának alkotmányellenessége végre kimondásra kerülhet, egyben a jogszabályokban a fizetés nélküli szabadság melletti ügyvezetés (adóköteles bevételt elérő tevékenység hiányában) végre tételes szabály szerinti kötelező járulékok alóli mentesülése akadálymentesen igénybe vehető lesz – ahogy egyébként azt a gazdasági logika is diktálná.