Nyugdíj folyósításának szüneteltetése: mikor kötelező, mikor nem lehet?

Megosztás Tetszik

A nyugdíj folyósításának szüneteltetésére több szabályt is tartalmaz a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.). Ezek közös jellemzője, hogy a szüneteltetés időtartama alatt az érintett személy társadalombiztosítási státusza nem változik, azaz továbbra is nyugdíjasnak minősül, valamint a későbbiekben folyósított nyugellátás összege ugyanúgy tartalmazza az időközi emeléseket, mint a folyamatosan folyósított ellátásoké.

A szüneteltetést illetően meg kell különböztetni a kérelemre, valamint a hivatalból történő szüneteltetést.

A kérelemre történő szüneteltetés szabályait a Tny. 83/A paragrafusa tartalmazza. Ebben az esetben a jogosultnak a folyósító szervhez benyújtott kérelmére indul az ellátás folyósításának szüneteltetése, és szintén a jogosult kérelmére történik az ellátás újbóli folyósítása. A szüneteltetés okát vagy egyéb körülményeket a nyugdíjfolyósító szervnek nem kell vizsgálnia. Nincs korlátokhoz kötve a szüneteltetés időtartama sem, de a szüneteltetés iránti kérelem mindig csak a teljes havi összegre vonatkozhat.

A szünetelésre a kérelem benyújtását követő naptári hónap első napjától kerülhet sor, ha a kérelmező a szüneteltetés kezdő időpontját követő időre járó nyugdíját nem vette fel, vagy a felvett ellátást a szünetelésről szóló határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül visszafizeti. A nyugellátást az erre irányuló kérelem benyújtását követő naptári hónap első napjától kell újból folyósítani, ha annak feltételei fennállnak, vagyis hivatalból történő szüneteltetésre nincs szükség.

Az öregségi nyugdíj hivatalból történő, kötelező szüneteltetésére több okból kerülhet sor.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük,

• mikor kell kötelezően szüneteltetni kell az öregségi nyugdíj folyósítását, illetve
• mikor nem szüneteltethető az ellátás!