A legkomplexebb adózási kérdés a multik szerint: a transzferárazás

Megosztás Tetszik

A tavalyi évben is a transzferárazás minősült a legfontosabb és legösszetettebb adózási kérdésnek a nemzetközi nagyvállalatok számára, 2016 és 2018 után – derül ki a 2020-as globális adóügyi felmérésből, melynek célja, hogy rávilágítson a multinacionális vállalatok által legösszetettebnek tartott adózási területekre és azokra az adókockázatokra, amelyeket nemzetközi üzleti tevékenységük során figyelembe kell venni. A BDO Magyarország ügyvezetője összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat, melyre a vállalatoknak ügyelnie kell a transzferárazás kérdéskörében.

A 2020-as globális adóügyi felmérés (2020 Global MNC Tax Complexity Survey) nemrégiben közzétett eredményei azt mutatják, hogy tizenöt adózási kérdés közül a transzferárazás áll a komplexitási skála élén. A felmérés megerősíti, hogy a transzferárazás az egyik legfontosabb és a legösszetettebb adózási kérdésnek számít hosszú évek óta a multik működésében: a transzferár kérdéskörét 110 válaszadó ország 63 százaléka a minősítette az adójogszabályok legösszetettebb területének.

Ezek az eredmények nem meglepőek annak fényében, hogy a transzferárazás az OECD akcióterveinek középpontjában áll és ezáltal a multinacionális vállalatoknak foglalkozniuk kell az iránymutatásokban leírtakkal, mint például a csoporton belüli részletes kockázatelemzés, mely segít felmérni, mely egységek viselik és melyek ellenőrzik a pénzügyi kockázatokat. Ezek egyértelmű elhatárolása jelentős hatással van a szokásos piaci ár meghatározására minden vállalatközi ügylet esetében.

A multinacionális vállalatok szemszögéből vizsgálva érthető a transzferár kérdéskörének népszerűsége, mivel a belső értékláncokban az értékteremtő folyamatok országhatárokon átívelő pénzügyi leképezése transzferárak nélkül szinte lehetetlen lenne. A transzferár intézménye azonban egyediségéből adódóan megnehezíti a transzparens monitoringot, amely adózási szempontból bonyolult feladványt állít az alkalmazó szervek számára.

A felmérés alapján szükséges kiemelt figyelmet fektetni a nagy kockázatú ügyletek elemzésére és dokumentálására, hogy az ezekből eredő transzferárképzés összhangban legyen az értékteremtéssel. A vállalatoknak kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy minden esetben elvégezzék a dokumentáció három szintjéhez szükséges kutatásokat (országonkénti jelentés, fődokumentum, helyi dokumentum(ok) és az immaterális javak (DEMPE elemzés) valamint a pénzügyi tranzakciókhoz szükséges elemzéseket. Ezek alapján egyértelmű, hogy a multinacionális vállalatoknak sok időt és erőforrást kell fordítaniuk a transzferár-tervezésre és az előírásoknak való megfelelésre.

Ha előre tekintünk a két év múlva esedékes felmérés eredményeire, akkor várhatóan a transzferárazás a jelenleginél is magasabb százalékban bizonyul majd a legkomplexebb témakörnek, mivel a multinacionális vállalatok digitális jelenlétére vonatkozó új adóztatási rend bevezetése is hamarosan aktuálissá válik – fejtette ki Orbók Ilona, a BDO Magyarország ügyvezetője.

Emlékeztet: az OECD égisze alatt a 140 országot tömörítő Inkluzív Keret („Inclusive Framework”) tagjai aláírták azt az új adó- és transzferár-megközelítést, ami alapján bizonyos multinacionális vállalatok nemcsak ott adóznának, ahol hagyományos adóügyi jelenléttel rendelkeznek, hanem ott is, ahol digitális tevékenységből származó jövedelemre tesznek szert. Ez a javaslat a kétpilléres megközelítés "első pillérének" nevezhető, amelynek első pillére a digitális gazdaság megadóztatását, a második pillér pedig egy előre meghatározott minimális adóteher előírását tartalmazza.