Társaságiadó-telephely keletkezése távmunkavégzésnél

Megosztás Tetszik

Írásunkban bemutatjuk azokat a szempontokat, amelyek döntő jelentőségűek lehetnek annak megítélésénél, hogy keletkezik-e telephelye a munkáltatónak a határon átnyúló távmunkavégzés miatt.

A 2019-es koronavírus-járvány után egyre elfogadottabbá és elterjedtebbé vált a határon átnyúló távmunkavégzés, amelynek keretében a munkavállalók  tevékenységüket munkaidejük egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen (például otthonukban, nyaralójukban, barátok vagy rokonok lakásában), egy másik országban végzik.

A határon átnyúló távmunkavégzés miatt – a személyijövedelemadó- és a társadalombiztosítási kérdéseken túl – felmerül annak a kockázata is, hogy a munkáltatónak az adott országban társaságiadó-telephelye jön létre, amelynek következményeként a telephelyhez köthető jövedelem után társaságiadó-regisztrációs és adófizetési kötelezettség is keletkezhet.

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 2025 novemberében tette közzé a jövedelem és vagyon adóztatásáról szóló Modellegyezmény és az ahhoz kapcsolódó Kommentár átfogó módosítását, amely kiegészült a határon átnyúló távmunkavégzéshez kapcsolódó telephely-keletkezési kérdések részletes magyarázatával.

A Kommentár korábban nem tartalmazott ilyen részletes magyarázatot a határon átnyúló távmunkavégzésre, alapvetően a telephely keletkezésére vonatkozó általános szabályok voltak irányadók a „home office" munkavégzésre is, amelynek keretében vizsgálni kellett a másik országban történő munkavégzés állandóságát, valamint a végzett tevékenység jellegét és a munkavégzés egyéb meghatározó körülményeit.

A 2025 novemberében módosított Kommentár egy új, kétlépcsős elemzési folyamatot vezetett be, amely alapján elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a munkavállaló adott országból végzett munkája bármely tizenkét hónapos időszakban eléri-e a teljes munkaidejének 50%-át. Ha meghaladja az 50%-ot, a következő lépésként azt kell megnézni, hogy van-e üzleti, kereskedelmi indok a magánszemély másik országbeli jelenlétére.

Az 50%-os küszöb megállapításánál a munkavégzés valamennyi körülményét és a magánszemély tényleges munkavégzési helyét kell figyelembe venni. A szerződésekben foglaltak és a belső vállalati szabályzatok csak annyiban irányadók, amennyiben azok megfelelnek a tényleges gyakorlatnak.

Ha a munkavállaló az adott helyen a munkaidejének kevesebb mint 50%-ában dolgozik az adott évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időszakban, akkor az az adott hely jellemzően nem minősül a vállalkozás üzleti helyének, így a munkáltatójának az adott országban nem keletkezik telephelye. Ugyanakkor a több éven át visszatérő mintázatok szintén befolyásolhatják az állandóság megítélését.

Ha a munkavégzés meghaladja az 50%-os küszöböt, a tényállás részletes vizsgálata szükséges.

Kiemelt szempont, hogy fennáll-e bármely üzleti, kereskedelmi indok a munkavállaló másik országbeli jelenlétére, tehát, hogy a másik országban tartózkodás ténylegesen elősegíti-e a munkáltató üzleti tevékenységének folytatását. Ilyen kereskedelmi, üzleti indoknak minősülhet a Kommentár szerint az ügyfelekkel, beszállítókkal vagy más üzleti partnerekkel való rendszeres fizikai kapcsolattartás, a valós idejű szolgáltatásnyújtás az adott országbeli időzónához igazodva, vagy speciális helyi szakértelemhez való hozzáférés.

A Kommentár értelmezése alapján nem minősül ilyen kereskedelmi, üzleti indoknak, ha a távmunkavégzés elsődleges célja kizárólag a rugalmas munkavégzés biztosítása a munkavállaló számára, a munkaerő-megtartás javítása vagy az irodabérleti költségek csökkentése.

Ha üzleti, kereskedelmi indok nem állapítható meg, az általában a telephely fennállása ellen szól, de ezen feltétel nem teljesülése önmagában nem zárja ki, hogy egyéb tények és körülmények alapján mégis telephely jöjjön létre.

Annak megítéléséhez, hogy a munkáltató székhelyétől eltérő országban telephely jön-e létre, érdemes figyelembe venni az adott országbeli adóhatóság által kiadott iránymutatásokat, állásfoglalásokat is.

A fentiekből is jól érzékelhető, hogy a határon átnyúló távmunkavégzéshez kapcsolódóan a személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási kérdések mellett a telephely létrejöttének vizsgálata is fontos és összetett feladat elé állítja a munkáltatókat, amelybe érdemes lehet adószakértőket is bevonni.