A cég vagy a cégalapító magánszemély tulajdonában tartsuk a szellemi termékünket?

Megosztás Tetszik

A személyijövedelemadó-törvény 2025-től életbelépő módosításának következtében már nem kell leadózni a szellemi termékek gazdasági társaságokba történő apportálása esetén keletkező „virtuális” nyereséget – írja a Csővári Legal. Miben rejlik a szabályváltozás jelentősége? Egyértelmű választ tudunk-e adni jövőre a több évtizedes kérdésre: a cég vagy a cégalapító magánszemély tulajdonában legyenek a vállalkozás által hasznosított szellemi termékek?

A dilemma

Startupok, technológiai cégek, szellemi termékeket hasznosító egyéb vállalkozások visszatérő dilemmája, hogy hol van jobb helye a szellemi alkotásoknak: a hasznosítást végző cég tulajdonában vagy a cégtulajdonos magánszemélynél. A kérdés többféleképpen is felmerülhet: Indokolt-e szellemi alkotások létrejöttével járó fejlesztés céljából már a kezdetektől céget alapítani? Ha a magánszemély cégtulajdonosnál maradtak a szellemi alkotások, előnyösebb-e azokat utóbb a cégre ruházni, vagy azokra felhasználási jogot célszerűbb a cégnek adni?

Külső tőkebefektetés bevonásában érdekelt startupok, eladásra szánt egyéb cégek esetén a befektetők általában ragaszkodnak ahhoz, hogy a szellemi alkotások – mint minden egyéb stratégiai erőforrás – a céltársaság tulajdonában legyenek – emeli ki a Csővári Legal. Egy tőkebevonás vagy exit-helyzet ennél fogva tipikusan olyan alkalom, amikor nagy számban kerülnek tulajdonosoknál lévő szellemi alkotások a cégbe, jellemzően apportként, tőkeemeléssel.

Előtte

A szellemi alkotásokkal kapcsolatos jelenlegi hazai adózási gyakorlat nagyon sok bizonytalanságot mutat, és számos tévhittel övezett. Szerencsére az adóhatóságok sem látják át ezt a területet kellően, és így adóvizsgálatok célkeresztjébe sem kerültek az ilyen ügyletek – írja a Csővári Legal.

A bizonytalanságok egyik forrása az, hogy a személyijövedelemadó-törvény nem szabályozza speciálisan sem a szellemi termékek átruházásának az adózását, sem az apport útján történő vagyonátruházásokét. Ehelyett a szellemi termékek apportjára vonatkozó adókötelezettségek az általános értelemben vett „jogok” – szintén általános, bármely jogcímen történő – átruházásáról rendelkező adószabályokból olvashatók ki. Az ilyen jövedelem a személyi jövedelemadó rendszerében „egyéb jövedelemnek” minősül, ami azt jelenti, hogy a létesítő okiratban rögzített apportérték, valamint az apportált szellemi javak előállítása, megszerzése érdekében felmerült költségek közötti különbözetet 15 százalék szja, valamint ezen túlmenően 13 százalék (korlátlan!) szociális hozzájárulási adó is terheli – hangsúlyozza a Csővári Legal.

A jelenlegi szabályozás alapján tehát nemcsak hogy az apport időpontjában azonnal bekövetkezik az adókötelezettség, de azt még kifejezetten magas adó is terheli. Kockázatitőke-befektetések esetében ráadásul olyan helyzetben kellene ezt az adót megfizetni, amikor a szellemi termék helyébe lépő üzletrészek, részvények – az ilyen befektetésekre jellemző „statisztikai valószínűségek” alapján – nagy eséllyel fognak elértéktelenedni.

Megjegyezzük továbbá, hogy nemcsak a jogátruházás, hanem a felhasználási jog engedéséért kapott licenszbevételek is egyéb jövedelemként, a fent említett adóterhek mellett adóznak magánszemély jogtulajdonosok esetén, függetlenül attól, hogy a jogdíjakat saját tulajdonukban álló cégük vagy független személyek fizetik – írja a Csővári Legal.

Utána

A szellemi termékek apportjának fenti problémáira tekintettel az új szabályozás megszünteti az azonnali adózást, és lényegében egy adóhalasztást vezet be. Mindez akként fog működni, hogy a szellemi termék ellenében szerzendő üzletrész adózási szempontból figyelembe vehető szerzési értéke a magánszemélynél nem a szellemi alkotások magas apportértékével, hanem a megszerzésük, előállításuk érdekében felmerült költségek alacsonyabb összegével fog megegyezni. Ily módon, a magánszemély akkor és akként fogja az apportálás során „elhalasztott” adót megfizetni, amikor a szellemi termékeinek helyébe lépő üzletrésze kerül értékesítésre, vagy tőkeleszállítás, végelszámolás útján bevonásra.

Nézzünk egy példát a fentiekre! Egy feltaláló (magánszemély) összesen 10 millió forintot költött el a tulajdonában lévő és szabadalmaztatás alatt álló találmányának fejlesztésére, valamint jogvédelmére. Egy kockázati tőkealap a szellemi alkotásokat 100 millió forintra értékeli, és a feltalálóval való megállapodás eredményeként ezen az értéken apportálásra kerülnek egy újonnan alapítandó társaságba. A feltalálónál keletkező 90 millió forint nyereség tehát az új szabályok alapján immár mentesül az azt egyébként terhelő 13,5 millió forint szja-, valamint 11,7 millió forint szochoteher alól.

Később az üzletrésze értékesítésre kerül egy befektető számára 1 milliárd forintért. Ebben az esetben a 15 százalékkal adózó árfolyamnyereségének számításakor az 1 milliárd forint adóköteles eladási árral szemben nem az üzletrészért átadott szellemi termékek 100 millió forint apportértékét, hanem csak a szellemi termékek létrejötte érdekében felmerült 10 millió forint költséget tudja figyelembe venni, és így 900 millió forint helyett 990 millió forint lesz az adóalapja. Vagyis, az exitkor fogja a korábban elhalasztott 13,5 millió forint személyi jövedelemadót megfizetni, a szociális hozzájárulási adó alól végleg mentesül.

Egyébiránt, egy fogalom is bekerült a szellemi termékekre vonatkozóan a személyijövedelemadó-törvénybe a fenti szabályváltozással összefüggésben. A meghatározás nagyon széles, magánban foglalja egyebek között a szoftvereket, szabadalmat, know-how-t, gyártási eljárásokat, végjegyeket is.

Akkor most már teljesen mindegy?

A szellemi alkotások strukturálásakor fontos szempont lehet továbbra is, hogy az új adószabályozás nem érinti a magánszemélyek licenszügyleteinek adózását, azaz az ilyen jövedelmeket jövőre is terhelni fogja a 15 százalék szja, valamint 13 százalék szocho – emeli ki a Csővári Legal. Ha tehát a cég már a potenciális tulajdonszerzését megelőzően is felhasználja a szellemi termékeket, akkor a licenszdíj magas adóterhe önmagában is indokolhatja, hogy eleve a cégbe kerüljenek a szellemi termékek.

Szoftverek, szabadalmak és használati minták esetén van azonban egy további, társasági adózással kapcsolatos ok, amely miatt határozottan indokolt már eleve a cégben létrehozni az említett szellemi termékeket. Az úgynevezett jogdíjkedvezmény szabályai szerint ugyanis az ezek hasznosításából származó nyereséget 9 százalék helyett csupán 4,5 százalék társasági adó terheli, és mentes az iparűzési adó alól is. A szellemi termékek értékesítéséből származó nyereség teljesen mentessé tehető mind a társasági adó, mind az iparűzési adó alól.

A fenti kedvezményrendszer például egy IT startup számára azt jelentheti, hogy szoftvereinek eladásakor milliárd forintonként 90 millió forint társaságiadó-megtakarítást érhet el. Ha a cég maga kerül eladásra (és nem egy „asset deal” valósul meg), akkor az adókedvezmény továbbvitelének lehetősége teszi vonzóbbá a céget a potenciális befektetők számára, ami értelemszerűen árnövelő tényezőként kerül figyelembevételre.

Fontos korlátozása azonban a fenti adókedvezménynek, hogy az kizárólag azokra a szellemi termékekre alkalmazható, amelyeket az adott vállalkozás saját maga fejlesztett ki, vagy – ha külső forrásból szerezte be – a megszerzés utáni fejlesztési költségek meghaladták a szellemi termék beszerzéskori piaci értékének 333%-át – hangsúlyozza a Csővári Legal.

Most nézzünk egy példát egyrészt a szóban forgó adóalap-kedvezmény jelentőségének, másrészt annak a kérdésnek a fontosságának a szemléltetésére, hogy a cégben vagy az alapítónál induljon el a szellemi termékek fejlesztése!

Egy IT startup alapítója a cégalapítás előtt kifejleszt egy szoftvert, amelynek létrehozásakor érdemi költségek nem merültek fel (csak saját munkáját fektette be). A startup alapításakor a szoftvert 500 millió forint értéken apportálják a cégbe, majd azt (magát a szoftvert) két évvel később – további 1 milliárd forint fejlesztési költség felmerülését követően – egy befektető 10 milliárd forintért megvásárolja. Abban az esetben, ha ez a szoftver eleve a cégben jött volna létre, az ügylet teljes, 8,5 milliárd forintos nyeresége társaságiadó-mentes lenne, 765 millió forint társaságiadó-megtakarítást eredményezve. Figyelembe véve azonban, hogy a szoftvert a cég átruházással – apport útján – szerezte és arra csak a szerzéskori piaci érték (500 millió Ft) kétszeres összegét költötte, teljesen elesik az említett adómegtakarítástól. Továbbá ha a cég időközben esetleg a szoftver licenszbeadásából is realizált nyereséget, erre sem alkalmazhatja a 4,5 százalékos tényleges adóterhet eredményező adóalap-csökkentést, azt a szintén 9 százalékos társaságiadó-kulccsal kell leadóznia.

Ez a startup tehát csak azért esett el többszáz millió forint adómegtakarítástól, mert a szoftvere nem a cégben került a kezdetektől lefejlesztésre – írja a Csővári Legal.

Vagyonvédelmi megfontolások

Gyakran elhangzik érvként, hogy a szellemi tulajdon magánszemélynél nagyobb biztonságban tudható arra az esetre, ha az azt hasznosító társaság esetleg fizetésképtelenné válna és felszámolás alá kerülne. Ugyanakkor ez a cél egy kétcéges működési modellel is elérhető. Ebben a struktúrában a szellemi termékek tulajdonjoga nem a magánszemély alapítóknál marad, és nem is az azokat hasznosító tárasághoz kerül, hanem egy erre a célra létrehozott második társaságba. Így egyszerre érhető el a vagyonvédelem és biztosítható az adókedvezmények maximális kihasználhatósága.

Cégben a helye

Az új szabályozás bevezetése kétségtelenül üdvözlendő, hiszen jelentős könnyítést hoz a szellemi termékek apportjának adózásában. Nem csupán elhalasztja az adózást a jövedelem pénzben való realizálásáig, de meg is szabadítja azt a szochoteher alól. Ugyanakkor, ha szoftverekről vagy szabadalmakról van szó – ideértve a szabadalmi oltalommal még nem rendelkező találmányokat is –, előnyösebb, ha a szellemi termékek vagyoni jogai eleve a cégben jönnek létre. Ez nemcsak a jogdíjkedvezmények maximális kihasználását teszi lehetővé, hanem a hosszú távú üzleti stratégia szempontjából is átláthatóbb és jogilag egyszerűbben kezelhető struktúrát eredményez – összegzi a Csővári Legal.