Munkába járás, hazautazás költségtérítése: külföldi munkavállalók, külföldről távmunka – érdekes példákkal

Megosztás Tetszik

A távmunkában dolgozók költségeinek elszámolása világított rá arra, hogy nem minden esetben egyértelmű, a munkáltatónak mikor, és milyen mértékű fizetési kötelezettsége keletkezik a munkába járás utazási költségtérítésére vonatkozó 39/2010. kormányrendelet alapján. Cikkünkben a magyar munkaviszonyban foglalkoztatott külföldi munkavállalókra érvényes szabályokat is körbejárjuk.

A munkába járásra fordított kiadás – függetlenül attól, hogy annak megtérítése készpénzben, vagy jegy, bérlet ellenében történik – munkaviszonyra tekintettel adott jövedelemnek minősül, kivéve, ha a juttatást a munkába járásról szóló 39/2010. kormányrendelet szerinti munkába járás esetén a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.

A kormányrendelet hatálya alapvetően az Mt., valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra terjed ki [1. § (1) bekezdés].

Munkába járásnak minősül

– a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá

– a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.

A munkába járás fogalmából is következik, hogy a térítési kötelezettség megítélése és az adókötelezettség megállapítása szempontjából kiemelkedő szerepet tölt be a lakóhely és a tartózkodási hely meghatározása. Ezért is mondja ki a kormányrendelet, hogy a munkavállaló a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkozzon a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról is, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik [kormányrendelet 7. §].

A nyilatkozatban foglalt települések és a munkahely közötti távolságtól függ, hogy a munkáltató mekkora költséget vállal magára, különösen akkor, amikor külföldi munkavállalót alkalmaz.

Lakóhely annak a lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen tartózkodik. Ez a hely nem biztos, hogy egybeesik a lakcímkártyán szereplő bejelentett lakóhellyel. Tartózkodási hely annak a lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik. A jogszabály nem határozza meg, hogy az ideiglenes tartózkodás mennyi ideig állhat fenn, így az akár több év is lehet.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben példákon keresztül mutatjuk be, miért kiemelten fontos a tényleges tartózkodás helyének meghatározása mely esetekben, milyen mértékben kötelesek megtéríteni a munkáltatók a munkába járási, illetve hazautazási költségeket!