Követelések értékvesztése és leírása. Mit, mikor szabad, mit szükséges?

Megosztás Tetszik

A kintlévőségek kezelése minden vállalkozás könyvelésének kritikus pontja. A behajthatatlan vagy kétessé vált követelések helytelen számviteli és adójogi kezelése egyszerre okozhat adóhiányt és eredménytorzítást. A két jogterület – a számvitel és a társasági adó – eltérő szabályokat alkalmaznak, és ezek összekeverése az egyik leggyakoribb hiba, amellyel könyvelési ellenőrzések során találkozhatunk.

Először tisztázni kell a két fogalmat, amelyeket a köznyelv sokszor szinonimaként használ, de a számviteli törvény élesen elkülöníti őket.

• Az értékvesztés a követelés könyv szerinti értékének csökkentése annak várható megtérülési értékére, miközben a követelés jogilag még fennáll. Ez a számviteli törvény (Szt.) 55. §-a alapján kötelező elvégezni, ha a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján a követelés teljes összegben való megtérülése kétséges.

• A leírás ezzel szemben a követelés teljes kivezetését jelenti a könyvekből, amelyre akkor kerülhet sor, ha a követelés jogilag megszűnt (például engedménnyel elengedték, bírósági eljárás eredménytelenül zárult, az adós jogutód nélkül megszűnt).

Kapcsolódó cikkek:

Az üzleti év zárása 1. rész – vevőkövetelések a mérlegben

Az üzleti év zárása 2. rész – behajthatatlan követelések

Mikor kötelező az értékvesztés elszámolása?

Az Szt. 55. § (1) bekezdése alapján a vállalkozásnak a mérlegkészítés napjáig ismertté vált, a minősítést alátámasztó információk alapján kell döntenie az értékvesztésről. A törvény nem határoz meg konkrét késedelmi napot, amely automatikusan kötelezővé teszi az értékvesztést, a minősítés a vállalkozás feladata.

A gyakorlatban azonban a könyvelőknek és könyvvizsgálóknak saját mércéik alakultak ki. Általánosan elfogadott, hogy a 365 napot meghaladóan lejárt, behajtási lépések ellenére sem rendezett követelések esetén az értékvesztés elszámolása erősen indokolt. Ha a mérlegben teljes névértéken szerepelnek ilyen tételek, az a valós képet torz módon mutatja be.

Például egy kereskedő cég 5 millió forintos követeléssel rendelkezik egy olyan vevőjével szemben, amelynél felszámolási eljárás indult. A mérlegkészítés napján ez a tény már ismert. Az értékvesztés elszámolásának elmulasztása ebben az esetben az Szt. valódiság elvét sérti. Ha a mérlegkészítés napján ismert, hogy az adós felszámolás alatt áll, és az értékvesztés mégis elmarad, a könyvvizsgáló korlátozó záradékot adhat, a NAV ellenőrzés során pedig a torzított eredmény alapján számított adóalap megtámadható.

Cikkünkben a továbbiakban a következőkről olvashat:
♦ A társasági adóról szóló törvény (Tao-törvény) szerinti értékvesztés – az adójogi oldal
♦ Kapcsolt vállalkozások közötti követelések sajátos kezelése
♦ A visszaírás szabályai