A nap kérdése: milyen árfolyamot használjunk devizaszámlák közötti könyvelés esetén?

Megosztás Tetszik

Milyen árfolyamon kell könyvelni a bankszámláról kimenő (lekötéskori) és adott esetben egy másik devizában beérkező (lejáratkori) összeget? – kérdezte olvasónk. Hunyadné Szűts Veronika igazságügyi adó- és járulékszakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Egy kft. prémium lekötéseket kezdeményez a számlavezető bankjánál, ahol is bizonyos árfolyamok mellett a lekötött összeg más devizában kerül jóváírásra. Így kerül a forintszámláról eurószámlára vagy dollárszámlára a lekötött összeg, vagy fordítva, illetve bárhogyan, ahogy épp a legoptimálisabb a lejáratkori árfolyam. Milyen árfolyamon kell könyvelni a bankszámláról kimenő (lekötéskori) és adott esetben egy másik devizában beérkező (lejáratkori) összeget?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A prémium lekötések – mint strukturált bankbetétek – számviteli elszámolása során a számvitelről szóló törvény általános devizás értékelési szabályait és a gazdasági tartalom elsődlegességének elvét kell együttesen alkalmazni, elkülönítve a lekötéskori és a lejáratkori eseményeket.

A lekötés megkezdésekor a számláról kimenő tétel könyvelése a tranzakció jellegétől függ:

– ha a lekötés a forrás bankszámla eredeti devizanemében indul, egyszerű számlák közötti átvezetésként, könyv szerinti értéken rögzítjük árfolyamhatás nélkül;

– ha viszont már az indításkor azonnali devizaváltás történik, a beszerzett devizát a bank által alkalmazott egyedi konverziós árfolyamon, azaz a ténylegesen fizetett forintösszeg alapján kell állományba venni;

– míg meglévő devizaszámla esetén a számviteli politikában rögzített módszerrel (átlagárfolyamon vagy FIFO-val) számított könyv szerinti árfolyamon vezetjük ki a pénzt a sima számláról a lekötött számlára.

Tényleges forintmozgás történik a betét lejáratakor, amikor a piaci feltételek teljesülése miatt a bank él az opciós jogával és a tőkét automatikusan átforgatja egy másik devizába?

Tényleges forintmozgás nem történik, hanem a folyamat során két különböző árfolyam kapcsolódik össze a könyvviteli nyilvántartás kötelező forintérték meghatározása miatt. Első lépésben maga a bank a szerződésben előre rögzített egyedi kötési árfolyamon végzi el az automatikus konverziót, amely pontosan meghatározza, hogy a cég konkrétan mekkora összegű új devizát kap a lejárt betétje helyett, második lépésben pedig a könyvelésben ezt a frissen jóváírt új devizás eszközt a jóváírás napján érvényes, a vállalkozás számviteli politikájában rögzített választott árfolyamon – leggyakrabban az MNB hivatalos devizaárfolyamán – kell forintértéken nyilvántartásba venni.

Mivel a banki kötési árfolyam és a napi hivatalos MNB-árfolyam elválik egymástól, a megszűnő betét könyv szerinti értéke, a megszerzett kamat, valamint az új devizás eszköz MNB-árfolyamon számított forintértéke között különbség keletkezik, amelyet realizált pénzügyi eredményként, jellege szerint realizált árfolyamnyereségként vagy árfolyamveszteségként kell kimutatni a pénzügyi műveletek között.

Nem elegendő pusztán a hagyományos devizabetétek szabályaira támaszkodni

Mivel ez a konstrukció a devizanem-váltáson túl egy beágyazott opciót, azaz származékos ügyletet is tartalmaz, nem elegendő pusztán a hagyományos devizabetétek szabályaira támaszkodni, hanem a szerződés tényleges tartalma alapján azt is vizsgálni kell, hogy a kft. alkalmazza-e a számviteli politikájában a valós értékelés módszerét:

– ha a cég a valós értékelést választotta, úgy ezt a beágyazott származékos elemet külön le kell választani, és a piaci értékváltozását egyedileg kell értékelni,

– ha viszont nem alkalmazza ezt a módszert, a strukturált termékből eredő piaci és árfolyamkockázatokat, valamint az opció valós értékét az éves beszámoló kiegészítő mellékletében akkor is kötelező jelleggel be kell mutatni.