Betegállományban a munkavállaló: mit ellenőrizhet a munkáltató, mikor jogszerű a felmondás?

Megosztás Tetszik

A munkavállaló keresőképtelensége a munkáltatók számára nemcsak munkaszervezési, hanem munkajogi kérdéseket is felvet. Különösen akkor merülnek fel nehézségek, ha a munkáltató kétségbe vonja a keresőképtelenség indokoltságát, vagy olyan információ jut a tudomására, amely szerint a munkavállaló betegállománya alatt utazik, más keresőtevékenységet végez, ez egyebekben a munkavállaló közösségimédia-aktivitásából is napvilágra kerülhet. Fontos azonban, hogy a keresőképtelenség önmagában nem jelenti a munkavállaló valamennyi tevékenységének tilalmát, és a munkáltató sem jogosult korlátlanul ellenőrizni a munkavállaló magánéletét.

A keresőképtelenség és a munkavégzési kötelezettség

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 55. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkavállaló keresőképtelensége tartamára mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A keresőképtelenség időtartamára a munkavállaló távolléti díjra is jogosulttá válik, továbbá szabadságra jogosító időszaknak is minősül.

A keresőképtelenség megállapítása alapvetően orvosszakmai kérdés, amelynek során azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló egészségi állapota lehetővé teszi-e az adott munkakör ellátását. Fontos tehát, hogy a keresőképtelenség munkakörhöz kapcsolódik, így önmagában az a körülmény, hogy valaki egyik munkaviszonyában keresőképtelen, nem jelenti azt, hogy a másikban is.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja

• hogyan ellenőrizheti a munkáltató a keresőképtelenséget,
• mi a helyzet az utazással, közösségimédia-tevékenységgel betegállomány alatt,
• mit jelent a felmondási korlátozás a gyakorlatban.