Egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavállalás – gyakran felmerülő kérdések

Megosztás Tetszik

Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavállalás méltán népszerű, könnyített munkajogi, adminisztrációs és közteherviselési kötelezettségekkel járó, úgynevezett atipikus foglalkoztatási forma. Érdemes a nyári szezonban áttekintenünk, melyek a leggyakoribb kérdések és azokra hol, milyen választ találunk. Nézzük!

Hol keressük a szabályokat?

Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavállalás általános szabályai a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 201–203. §-aiban találhatóak meg. Az Mt. 201. §-a kimondja, hogy a törvényben meghatározott munkáltató és munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesíthetnek. Érvénytelen az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontjában a felek között munkaviszony áll fenn. A felek a munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében nem módosíthatják. A 202. § deklarálja, hogy a munkaszerződést nem kell, de ajánlatos írásba foglalni. Nem kell, mivel a munkaviszony a bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre. Ajánlatos, mivel például a minta munkaszerződés megkötése esetén mentesülünk további munkajogi kötelezettségek alól.

Kiemelten fontos az Mt. 203. §-a, mely azon munkajogi szabályokat nevesíti, melyeket ebben a foglalkoztatási formában mellőzni lehet. A részletszabályok azonban az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben (Efo tv.) találhatóak. Itt határozta meg a jogalkotó az egyszerűsített foglalkoztatás típusait, azok feltételeit, a bejelentési, közteherviselési kötelezettségeket is.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megismerheti az egyszerűsített foglalkoztatással, alkalmi munkavállalással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdéseket és az azokra adott szakértői válaszokat.