Szabadság kiadása során mire ügyeljünk?

Megosztás Tetszik

Munkaidőkeretben elszámolt dolgozó 18-án este 22 órakor kezdte a munkát, és 19-én 4 órakor fejezte be. Be volt osztva 19-én estétől is, de szabadságot akar kivenni. Kiadható-e neki 19-ére a szabadság? Olvasónk kérdésére dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Mindenekelőtt a szabadság kiadásának szabályaira kell ügyelni. A munkavállaló az éves szabadságából 7 munkanappal rendelkezik azzal, hogy a kiadás iránti igényét minimálisan 15 nappal korábban köteles jelezni a munkáltató felé. Ezen szabály betartása mellett látható, hogy nem merülne fel a kérdéssel érintett helyzet.

Ezt követően azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató mit tekint munkanapnak. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 87. §-ának (1) bekezdése szerint munkanap: a naptári nap vagy megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. Ez azt jelenti, hogy munkanap alatt főszabályként a 0 órától 24 óráig terjedő időtartamot értjük. Vannak azonban olyan munkáltatók, amelyeknek működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik, ezekben az esetekben a megszakítás nélküli 24 óra minősül munkanapnak. Az előbbiek megfelelően irányadók a heti pihenőnap vagy munkaszüneti nap tartamának meghatározása tekintetében is azzal, hogy a 07 és 22 óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni. Tehát ilyenkor munkanap alatt nem naptári napot kell érteni.

A törvény nem írja elő, hogy cégszintű legyen, tevékenységenként is „meghatározható” a munkanap. Ezzel megoldható, hogy ne a műszak közepén változzanak a munkavégzésre vonatkozó szabályok azért, mert elkezdődik egy munkaszüneti nap. Ebből következően, ha a kérdés szerinti esetben is erről van szó, akkor a 19-ei 4 óra tartamú munkavégzés még a 18-ai munkanap része, így 19-ére szabadság adható ki a munkavállaló részére.

Ha pedig a naptári nap minősül munkanapnak, abban az esetben lényeges, hogy az Mt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint egy munkanap fele szabadság, másik fele pedig (fél) munkanap. Ugyanakkor a törvény lehetővé teszi, hogy a szabadság kiadására vonatkozó szabályoktól a munkaszerződés a munkavállaló javára eltérjen. Így elképzelhető olyan megállapodás, ami lehetővé teszi a fél nap szabadság kiadását is, azonban ekkor nehéz értelmezni azt a feltételt, hogy a megállapodás a munkavállaló javára szolgáljon. Ebből következően nem javaslom szabadság kiadását utóbbi esetben. Megoldást kínálhatna esetleg, ha a felek megállapodása alapján a munkaidő-beosztást módosítanák.