Öt szempont a nyári szabadságok kiadásához, kivételéhez

Megosztás Tetszik

Nyakunkon a kánikula, sokan szeretnének ilyenkor szabadságra menni. Cikkünkben öt pontban a szabadság kiadásához kapcsolódó, az Mt.-ben nevesített legfontosabb szabályokat foglaltuk össze.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján a szabadság kiadásánál a következőkre kell figyelemmel lenni:

1. Mindig a munkáltató adja ki

A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Ebből két dolog következik.

Az első az, hogy a munkáltató egyúttal köteles is ezt a szabadságot kiadni, mivel a szabadság rendeltetése a munkavállaló munkájának és magánéletének összehangolhatósága, valamint a munkavállaló regenerálódása. Habár a meghallgatás túlzottan sok kötelezettséget elvben nem jelent, mégis vannak bizonyos korlátok. A munkáltató például a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Ebből eredően köteles vizsgálni azt is, hogy a szabadság kiadása vagy a kivenni kért szabadság kiadásának elutasítása nem okoz-e a munkavállaló számára méltánytalan helyzetet.

Emellett a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A kiadandó szabadságnak tehát van olyan része is, mely a munkavállaló akaratától függ. Ezen típusnak két speciális esete is van. Az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő negyedik hónap végéig tíz munkanap szabadságra (a továbbiakban: apasági szabadság) jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. A szülői szabadságot a munkáltató szintén a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell, hogy kiadja.

2. Bármikorra nem lehet szabadságot kiadni

Ugyan a szabadságot a munkáltató jogosult kiadni, ezt bármikorra nem adhatja ki. A szabadság kiadásának időpontját ugyanis a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. A munkavállaló természetesen az ennél rövidebb időtartamhoz hozzájárulhat, feltéve, hogy a hozzájárulás tényleg önkéntes.

Az Mt. szabályozása kiegyensúlyozott, nem csupán a munkáltató, hanem a munkavállaló lépéseire is vonatkozik a 15 napos határidő, így a munkavállaló is előzetesen köteles jelezni a szabadságra irányuló szándékát. Ez a korlát ráadásul mind a szülői, mind az apasági szabadságra is vonatkozik.

További megkötés, hogy betegszabadság és a szabadság egyidejűleg nem állhat fenn. Mivel a szabadság a munkavállaló regenerálódására szolgál, így, ha a munkavállaló keresőképtelen, számára betegszabadságot és nem szabadságot kell kiadni, azaz a szabadsága (hivatalosan) nem csökkenthető.

3. A kiadás módja is meghatározott

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.

Tekintettel arra, hogy ezen kötelezettség teljesítését a foglalkoztatás-felügyelet is ellenőrzi, így érdemes a szabadságot vagy így kiadni vagy a munkavállalóval ennek ellenkezőjéről megállapodást kötni. Ez a megállapodás akár a munkaszerződésbe is foglalható.

4. Adott évben kell kiadni, kivéve, ha nem

A szabadságot fő szabály szerint – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – az esedékességének évében kell kiadni. A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-éig adhatja ki.

A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Kollektív szerződés rendelkezése esetén a munkáltató a szabadság egynegyedét pedig legkésőbb az esedékességet követő év március 31-éig adhatja ki. Végezetül az életkori pótszabadság legfeljebb 10 munkanapja tekintetében naptári évenként külön megállapodás köthető, és így ezen szabadságrész a következő naptári év végéig kitolható.

5. Nyilvántartani munkanapban vagy órában lehet, de kiadni csak munkanapban

A szabadságot minden esetben a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ebből következik az is, hogy valaki nem lehet a munkanap egy részében szabadságon, másik részében pedig munkában. A szabadság nyilvántartása általános munkarend esetében egyszerű, ott is munkanappal kell számolni.

Munkaidőkeret esetében azonban kétféle lehetőség van. Az egyik lehetőség az, hogy a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a szabadság kiadása során a hét minden napja – ideértve a szabadnapokat is – munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ebben az esetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani. E módszer választása esetén a munkavállaló részére ugyanakkor munkaszüneti napra szabadság akkor sem adható ki, ha a munkavállaló egyébként munkaszüneti napon beosztás szerinti munkaidőben munkát végezne.

A másik lehetőség szerint a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. Az egyes módozatok közül a munkáltató választ és ezt a választást az év során köteles fenntartani.