Tévhitek a munkahelyen az egyenlő bánásmódról és a diszkriminációról

Megosztás Tetszik

Rendre visszaköszön a munkavállalók munkaügyi perekben benyújtott keresetében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmére hivatkozás, az azonban sok esetben egyáltalán nem megalapozott. Cikkünkben tisztázunk néhány tipikus munkavállalói félreértést.

Az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezések a munkaviszonyban is alapvető követelményként érvényesülnek. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 12. paragrafusa ennek megfelelően rögzíti, hogy az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezéseket a munkaviszonyban be kell tartani.

A szabályozás a munkáltatókat több szempontból is hátrányosan érinti. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) bevezeti az úgynevezett osztott bizonyítást, mely a kimentési bizonyítás előterjesztését a munkáltató nyakába varrja. Másrészt pedig az Mt. 83. paragrafus (1) bekezdésének (a) pontja kimondja, hogy amennyiben a felmondás az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik, a munkavállaló munkaviszonyát kérelmére helyre kell állítani, s ez nem mellőzhető.

Tekintettel a kedvező bizonyítási szabályokra, illetve arra, hogy a munkaviszony helyreállítása kivételes a hatályos szabályozásban, így nem véletlen, hogy számos munkavállalói keresetben az egyenlő bánásmód követelményének a sérelme visszaköszön, érdemes néhány tipikus munkavállalói félreértést tisztázni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben konkrét jogeseteken keresztül mutatjuk be, mikor sérti meg a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét, és mikor hivatkozik erre alaptalanul a munkavállaló. 

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.