Jogviszonyváltozások járványhelyzetben: íme két példa

Megosztás Tetszik

A járvány miatt kialakult gazdasági helyzet sok vállalkozás számára szükségessé teszi a jogviszonyok újragondolását, különös tekintettel az egyéni és társas vállalkozásokra. Ennek legfontosabb szempontjaira két példán keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet.

A példában egy betéti társaság rokkantsági ellátásban részesülő ügyvezető tagjáról van szó, aki vállalkozása mellett egy másik társaságban heti 40 órás munkaviszonnyal rendelkezett, amelyért a garantált bérminimumnak megfelelő munkabérben részesült.

Az tulajdonos tag a heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonya alapján a társaságban fennálló társas vállalkozói jogviszonyában [ügyvezetői státuszára tekintettel a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 4. § d) pontja értelmében ugyanis társas vállalkozónak minősül] mentesült a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség alól és a járulékokat csak a tényleges tagi jövedelme után kellett megfizetnie. Ez azért is fontos tényező, mert így könnyen meg tudott felelni a rá vonatkozó kereseti korlátnak.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. (Mm.) törvény 13. § (2) bekezdésének d) pontja értelmében keresőtevékenység esetén akkor szűnik meg a rokkantsági ellátásra való jogosultság, ha az ellátásban részesülő (egészségbiztosítási járulékalapot képező) jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér (egyéni vagy társas vállalkozó esetén a garantált bérminimum) 150 százalékát.

A garantált bérminimummal megegyező munkabér „bőven” alatta maradt ennek az összeghatárnak, sőt akár még tagi jövedelmet is számolhatott el részére a társaság.

Ugyanakkor a járvány miatt az érintett munkaviszonyában részmunkaidőre módosították a munkaviszonyt és ezzel arányosan csökkentették a munkabérét is a garantált bérminimum negyedére. E változtatás azt jelenti, hogy immár nem rendelkezik heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal, tehát társas vállalkozóként nem mentesül a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség alól.

Ez alapján pedig (többek között) legalább a minimálbér (garantált bérminimum) 150 százaléka után meg kell fizetnie az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, ami azt jelenti a kereseti korlátba számítandó jövedelme máris elérte a felső határt. Amennyiben tehát bármilyen csekély összegű munkabérben is részesül, a harmadik hónapot követően elveszíti a rokkantsági ellátásra való jogosultságát.

És mindezen az sem változtat, ha a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet közterhekkel kapcsolatos részletszabályairól és egyes új intézkedésekről szóló 61/2020. Korm. rendeletben foglaltak alapján, a foglalkoztató, illetve a munkavállaló vagy a társas vállalkozó a kedvezményezett tevékenységi körére tekintettel mentesül a járulékfizetés alól, hiszen a járulékfizetés alóli mentesség – ahogy a családi járulékkedvezmény esetében – ebben az esetben sem befolyásolja a járulékalapot képező jövedelem összegét.

Ebben a helyzetben tehát megoldást csak az jelenthet, ha a tag megszünteti társas vállalkozói jogviszonyát és az ügyvezetést (is) munkaszerződés keretében látja el, mégpedig részmunkaidőben, szem előtt tartva, hogy a két munkaviszonyából származó kereset, alatta maradjon az említett összeghatárnak.

A járványügyi helyzettel összefüggő cikkeinket ITT olvashatja el.

Olvassa tovább cikkünket, hogy megtudja egy példán szemléltetve, hogy miként befolyásolhatják a változások a többes jogviszonyban álló mezőgazdasági őstermelők jogállását!