Telekadó: adókedvezmény alkalmazása – Kúriai döntés

Megosztás Tetszik

Az önkormányzati jogalkotó a vállalkozó adóalanyt a tulajdonában lévő telek után fizetendő telekadó vonatkozásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 19. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti további adókedvezményben – mondta ki a Kúria.

A Kúria Köf.I.5.003/2026/3. számú határozata a következőket tartalmazza:

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

A Törvényszék (indítványozó) előtt indult közigazgatási per felperese telekadó tárgyában tett adatbejelentésében a belterület kivett beépítetlen terület megnevezésű ingatlant – a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (Htv.) biztosított törvényi adómentesség igénybevételére vonatkozó részében – a Htv. 19. § b) pontja szerinti mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telekként tüntette fel.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával az ingatlan után 2024. adóévtől évi 14 750 100 forint összegű telekadó megfizetésére kötelezte a felperest. Az adó mértékét Balatonfűzfő Város Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 13/2014. önkormányzati rendelete (Ör.) 9. § (1) és (2) bekezdései alapján határozta meg, a telek m²-ben számított területének és a (2) bekezdés szerinti 300 Ft/m²/év adómértéknek a szorzataként. A felperesnek a Htv. 19. § b) pontjára alapított mentességi kérelmét pedig az elsőfokú adóhatóság elutasította arra hivatkozva, hogy a közhiteles ingatlan-nyilvántartási adatok alapján az ingatlan megnevezése kivett beépítetlen terület.
Az alperes mint másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Nem találta alaposnak a felperes azon fellebbezési hivatkozását, miszerint az ingatlanra az Ör. 9. § (3) bekezdésében meghatározott kedvezményes 45 Ft/m²/év adómértéket kell alkalmazni. Kifejtette, hogy az a tény, hogy az ingatlant a jövőben a fejlesztési terv alapján a HÉSZ előírásainak megfelelően fogják hasznosítani, önmagában nem alapozza meg a kedvezményes mérték alkalmazását, az Ör.-ben előírt kógens feltételeknek ugyanis jelenleg kell fennállniuk.
A felperes az alperesi határozat ellen előterjesztett keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság a fizetendő telekadó mértékét szállítsa le, másodlagosan pedig az alperesi határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az alperes az Ör. 9. § (3) bekezdése szerinti szabályozást tévesen értelmezte és alkalmazta.

Az indítvány és az önkormányzat védirata

A Törvényszék (indítványozó) végzésével a peres eljárást felfüggesztette és kezdeményezte az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást.
Indítványában kifejtette, hogy az Ör. 9. § (2) bekezdése szerint az adó mértéke a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével 300 Ft/m²/év. A 9. § (3) bekezdése viszont a telekadó vonatkozásában azt rögzíti, hogy a társas vállalkozás, egyéni vállalkozó és egyéni cég tulajdonában lévő üzleti tevékenységet szolgáló telek után az adó mértéke 45 Ft/m²/év. Megállapítható tehát, hogy a 9. §-on belül a (3) bekezdés a (2) bekezdéshez képest kedvezményt biztosít, hiszen a telekadó mértékét mintegy hatszor alacsonyabb összegben határozza meg.
Az indítványozó álláspontja szerint a telekadó vonatkozásában a Htv. 19. §-ában meghatározott adómentességek további mentességgel, illetve kedvezménnyel nem bővíthetők.
Hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5052/2021/3. számú határozatára, amelyben foglaltak szerint az önkormányzati jogalkotó a vállalkozó adóalanyt az üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze után fizetendő építményadó vonatkozásában a Htv. 13. és 13/A. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti további adókedvezményben.
Az érintett önkormányzat nem terjesztett elő védiratot.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai

Az indítvány megalapozott.
A Htv. rendelkezései értelmében az önkormányzatoknak nagy a szabadsága a törvényben meghatározott vagyoni és kommunális jellegű adók kivetésekor és az adóztatás feltételeinek meghatározásakor. A Htv. általános rendelkezései, így a 6. § d) pontja felhatalmazza az önkormányzati jogalkotót a törvényben foglaltakon túl is kedvezmények és mentességek meghatározására. A Htv. rendelkezései ebben a tekintetben „minimumszabályként” értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi és kedvezményekre vonatkozó szabályokon túl, további mentességeket, kedvezményeket adhat az adózóknak. A Htv. általános szabályai azonban az adózók között különböztetnek akkor, amikor a vállalkozók esetében – a Htv. eltérő rendelkezéseinek hiányában – kizárják a vagyoni típusú adók, valamint a helyi iparűzési adó alóli további mentességek alkalmazásának lehetőségét. A Htv. telekadóra és építményadóra vonatkozó különös szabályai sem oldják fel ezt az általános tilalmat, hanem – úgy az építményadó, mint a telekadó esetében – a mentességek meghatározott tevékenységekhez kötődnek.
A Htv. 17. §-a alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A Htv. 19. §-a szerint mentes a telekadó alól:
a) az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész,
b) a mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telek,
c) az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50%-a,
d) az adóalany termék-előállító üzeméhez tartozó, jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított védő-biztonsági terület (övezet), feltéve, ha az adóalany adóévet megelőző adóévi, évesített nettó árbevétele legalább 50%-ban saját előállítású termék értékesítéséből származik,
e) az egyes sportcélú állami tulajdonú vagyonelemek ingyenes tulajdonba adásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2025. évi XLVI. törvény, és a Magyarország 2026. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2025. évi LI. törvény szerinti vagyonjuttatással az állam által sportcélú közfeladat ellátása, közösségi sportcélú használat biztosítása érdekében, ingyenesen sportszervezet vagy országos sportági szakszövetség tulajdonába adott ingó- és ingatlanvagyon.
Az önkormányzati jogalkotó a Htv. 19. §-ában biztosított adómentességen kívül nem részesítheti adókedvezményben a vállalkozó adóalanyt a társas vállalkozás, egyéni vállalkozó és egyéni cég tulajdonában lévő telek egésze után fizetendő telekadó vonatkozásában.
Az érintett önkormányzat azzal, hogy az Ör. 9. § (3) bekezdésében a vállalkozó adóalanyok számára az üzleti tevékenységhez kapcsolódóan olyan további adókedvezményt biztosít, amely a Htv. második részében (19. §) nem szerepel, megsértette a szuverén adóztatás jogát.
A Kúria nem tartotta indokoltnak e rendelkezéstől való eltérést, mivel annak a megengedett okai – közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme – nem állnak fenn, olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 09. számában a kuria-birosag.hu-n.