Vagyonadó előtt: mutatjuk, mikkel nem érdemes trükközni

Megosztás Tetszik

A vagyonadóról szóló törvényjavaslat benyújtása óta sok vagyonos család és tanácsadóik csapata próbál gyors megoldást találni arra, hogyan lehetne a december 31-ei fordulónapra csökkenteni a várható adóalapot. Decemberben azonban nemcsak egy új adónemet vezetnek be, a T/927. számon a parlament előtt lévő törvényjavaslat szerint az adóelkerülés megítélésének szabályai is alapjaiban megváltoznának.

Az adózás rendjéről szóló törvény új 1. paragrafusa nevesítené a közbeiktatott feleket és az ügyletláncokat, az adóelőny fogalmába az adófizetés elhalasztását is beleveszi, az adóigazgatási rendtartás új 99/A paragrafusa pedig megfordítja a bizonyítási terhet. Ebben a környezetben a leggyakrabban felmerülő „kreatív” ötletek – például a névértéken végrehajtott gyors holdingosítás vagy a részesedések hirtelen leértékelése – nemcsak kockázatosak, hanem nagy valószínűséggel hatástalanok is.

Cikkünk a vagyonadóról szóló T/930., valamint az egyes adózási tárgyú törvények módosításáról szóló T/927. számú törvényjavaslat 2026. október 27-én benyújtott szövegein alapul. A parlamenti vita során a szöveg módosulhat. Az Országgyűlés a november 23-ával kezdődő héten vitázik a bizottsági jelentésekről, szavaz a módosító javaslatokról és az azokkal kiegészített törvényjavaslatról.

Mi változik?

Az új vagyonadótörvény a javaslat szerint 2026. december 15-én lép hatályba. A T/927. számú javaslat eljárási újdonságai – az Art. 1. paragrafusának új szövege és az Air. 99/A paragrafusa – a javaslat szerint a kihirdetést követő napon lépnek hatályba. Mindkét dátum meg fogja előzni december 31-ét. Az első vagyonadó-bevallásokat tehát már egy alapjaiban megújult visszaélés-ellenes szabályrendszer szerint vizsgálja majd a NAV.

Vizsgáljuk meg először a vagyonadótörvény-javaslat saját visszaélés-ellenes szabályát! A 4. paragrafus szerint a törvény céljával ellentétes minden olyan értékmeghatározás, jogügylet vagy magatartás, amely az értékelési vagy adóalap-megállapítási szabályok megkerülésére irányul. A NAV ezt a vagyonadó bevezetésének köztudomásúvá válásától vizsgálhatja, az indokolás szerint ennek időpontja 2026. május 14-e, amikor megjelent az 1147/2026. kormányhatározat.

Másodjára nézzük meg az Art. 1. paragrafusának új tervezett szövegét. A ma hatályos szabály egyetlen mondatban tiltja az adótörvények megkerülését célzó jogügyleteket. Az új szöveg ezzel szemben négy tipikus mintát nevesít. Visszaélés, ha az ügylet elsődlegesen adóelőnyre irányul, és azon kívül valós ok nem indokolja. Visszaélés az is, ha az adó jelentős egyéb gazdasági vagy jogi eredmény nélkül csökken, illetve, ha egymást követő, önmagukban indokolatlan ügyletek sorozata együtt eredményez adóelőnyt. A vagyontervezés szempontjából a legfontosabb, hogy visszaélés az is, ha az ügylet vagy ügyletlánc az adókötelezettség csökkentése érdekében belföldi vagy külföldi harmadik személy, szervezet vagy egyéb jogalany közbeiktatásával jön létre, és a közbeiktatott fél részvétele gazdaságilag nem indokolható. Ez közvetlenül a frissen alapított holdingokra, alapítványokra és külföldi társaságokra vonatkozik.

Legalább ilyen fontos az adóelőny új fogalma. Eszerint adóelőny nemcsak az adó csökkentése vagy elkerülése, hanem a fizetési kötelezettség elhalasztása is. Egy ügylet tehát akkor is visszaélésszerű lehet, ha az adó „csak” későbbre tolódik. Ilyen lehet a kedvezményezett részesedéscsere halasztási kedvezményének igénybevétele egy kizárólag adócélú átszervezésnél, vagy egy olyan számviteli lépés, amely az értéket egy fordulónapra lenyomja, hogy azt később visszaírják.

Az új szabályozás fontos eleme a bizonyítási teher megfordítása. Eddig főszabály szerint a tényállás tisztázása és a visszaélés bizonyítása az adóhatóság feladata volt. Az új Air. 99/A paragrafusa szerint elég, ha a NAV az ellenőrzés során feltárt bizonyítékok alapján valószínűsíti a visszaélést, ettől kezdve az adózónak kell két dolgot bizonyítania. Egyrészt azt, hogy az ügyletet olyan valós gazdasági, üzleti vagy egyéb okok indokolták, amelyek azt az adóelőny figyelmen kívül hagyásával is észszerűvé tették volna. Másrészt azt, hogy a választott struktúra megfelel a független felek közötti rendeltetésszerű joggyakorlásnak.

A két feltételnek együttesen kell megvalósulnia: egy valós ok önmagában nem elég, ha független felek ugyanezt a célt nem így valósítanák meg. Az adózó ráadásul nem tekinthet bele az adóhatóság kockázatelemzési dokumentumaiba, így azt sem tudja, mi alapján került a NAV látókörébe.

CIKKÜNK FOLYTATÁSÁBAN

• ismertetünk több tipikus „ötletet”, amelyek felmerülnek az adóteher minimalizálására,
  
• felhívjuk a figyelmet azok veszélyeire, és arra, hogy az új szabályok értelmében a bizonyítási teher az adózókon lesz.