hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Hipa megosztása őstermelőnél

  • adozona.hu

Őstermelő több településhez tartozó földterületen gazdálkodik. Hol kell bejelentkeznie hipára és miként kell fizetnie azt? Olvasói kérdésre Lepsényi Mária adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: kérem részletes tájékoztatásukat hogyan kell eljárni hipabevallásnál, ha az őstermelő több településhez tartozó földterületen gazdálkodik. Minden településre be kell jelentkezni hipára? Ha igen, akkor hogyan kell a települések között a hipaalapot megosztani? A földterületek magántulajdonukat képezik, nincsenek fent a tárgyi eszköz nyilvántartásban. Ennek ellenére a fölterültek százalékos megoszlása szerint kell a települések között megosztani az adóalapot? A többi tárgyi eszközüket is be kell vonni az arányszámításba? Ha a személyi jellegű megosztás mellett döntenek, akkor miként kell a megosztást elvégezni? Nincs minden családigazdaság-tag biztosítva az őcsg-ben.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A magánszemély és a vállalkozása vagyona (ideértve az őstermelőt is) nem különül el, így ha a földeket a tevékenységéhez használja, akkor az vállalkozási célt szolgál.

Ha a mezőgazdasági őstermelő több önkormányzat illetékességi területén végez iparűzési tevékenységet, akkor az iparűzési adó alapját meg kell osztania – függetlenül attól, hogy azt az általános szabály vagy valamely egyszerűsített módon állapította meg – a székhelye, illetve a telephelye(i) szerinti települési önkormányzatok között [1990. évi C. törvény a helyi adókról (Htv.) 39. § (2) bekezdés]. Amennyiben a magánszemélynek a föld fekvése szerinti adóhatóságnál (önkormányzatnál) több földje is van, akkor legalább egyet be kell jelenteni. Ilyen esetben a földterület helyrajzi számát kell megadni telephelyként.

A vállalkozót az adóalap megosztásának kötelezettsége azon település vonatkozásában is terheli, amely nem vezette be az iparűzési adót. Az adóalany az iparűzési adó alapjának megosztását a helyi adókról szóló törvény melléklete szerint köteles teljesíteni.

A mezőgazdasági őstermelő a mellékletben rögzített személyi jellegű ráfordítással arányos, eszközérték-arányos vagy komplex megosztási módszert alkalmazhat.

Olvassa el az Adózóna „Termőföldbérleti díj: speciális adómentességi szabályok”, „Tárgyi eszköz értékesítése kft. és vele kapcsolt viszonyban levő őcsg között” és „Őstermelő nyugdíjjogosultsága, szolgálati ideje” című cikkét is.

A Htv. 41. § (8) bekezdése szerint az őstermelők családi gazdaságának tagjai az adóévi iparűzési adókötelezettségüket úgy is teljesíthetik, hogy az őstermelők családi gazdaságának a tevékenység végzéséből származó teljes iparűzésiadó-alap alapulvételével a tagok egyike állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót.

A mezőgazdasági őstermelő helyi adókról szóló törvény szerinti vállalkozói és iparűzési adóalanyi státuszának létéhez hármas feltétel együttes teljesülése szükséges a naptári évben [őstermelő esetén az adóév (az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény [Art.] 7. § 3. pont) a naptári évvel azonos]:
♦ egyrészt a jogalany az szja-törvényben (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény) meghatározott őstermelőnek minősüljön; 
♦ másrészt éves összbevételének legalább 75 százaléka őstermelői tevékenységéből (míg kiegészítő tevékenységből legfeljebb 25 százaléka) származzon;
♦ harmadrészt az összbevétele az adóévben az éves minimálbér 50 százalékát meghaladja (azaz az éves minimálbér 50 százalékánál legalább egy forinttal több legyen).

Bármely feltétel hiányában az őstermelő nem alanya az adóévi iparűzési adónak.

Kérdéséből nem állapítható meg, hogy melyik adóévről van szó és az sem, hogy milyen adózási módot választottak a magánszemélyek az őstermelésből származó jövedelem megállapítására. Feltételezem, hogy átalányadózók 2021-ben.

A Htv. 39/A § (1) bekezdése szerint a 39. § (1) bekezdésétől eltérően a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az adóévben átalány szerinti jövedelemmegállapítást (a továbbiakban: átalányadózás) alkalmazó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő) vállalkozó, az adó alapját a (2), illetőleg a (3) bekezdésben foglaltak szerint – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésre – is megállapíthatja.

Az (1) bekezdés a) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányban megállapított jövedelem 20 százalékkal növelt összege azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti – e tevékenységből származó – bevételének 80 százaléka.

Nem kötelező választani az adó alapjának egyszerűsített megállapítását az iparűzési adó alapjának megállapításakor.

Személyi jellegű megosztás (Htv. melléklete)

1.1. Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere
A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez, különleges gazdasági övezet(ek)hez (a továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak – ideértve a magánszemély vállalkozó [52. § 26. a)–d) pont] esetében önmagát is – után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén – az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül – 500 000 forintot kell figyelembe venni. Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak a társasági szerződésben, az alapító okiratban képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.

A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes személyi jellegű ráfordításának összegét 100 százaléknak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.

1.2. Eszközérték-arányos megosztás módszere
A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet. A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket – a használat idejétől függetlenül – csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e melléklet szerint figyelembe veendő értéke. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek
termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot;
♦ telek esetében a beszerzési érték 2 százalékát kell eszközértéknek tekinteni.

Ha az eszközérték az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a számviteli törvény szerinti ingatlanok esetén a beszerzési érték 2 százaléka, egyéb eszközök esetén a beszerzési érték 10 százaléka tekintendő eszközértéknek. Ha a nyilvántartásokból a beszerzési érték nem állapítható meg, akkor beszerzési értéknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint megállapított piaci érték tekintendő.

A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg – járműveknél – ahol azt jellemzően tárolják. Ettől eltérően a tartós bérletbe, lízingbe adott gépjárművek eszközértékét a székhelyre, telephelyre jutó személyi jellegű ráfordítások arányában kell figyelembe venni.

A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes eszközértékének összegét 100 százaléknak véve, meg kell állapítani az egyes településekre eső eszközértékek százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont szerint megállapított százalék képvisel.”

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink:


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Munkavégzés két országban

Horváthné Szabó Beáta

adószakértő

Antitestmérés

Lepsényi Mária

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2021 szeptember
H K Sze Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
hirdetÉs