Belenézett a dolgozó más egészségügyi adataiba, kirúgták, diszkrimináció miatt perelt – így döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Nem minden esetben sérti az eltérő bánásmód a diszkrimináció általános tilalmát. Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme csupán abban az esetben következik be, ha a sérelem egy, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvényben nevesített védett tulajdonsághoz kapcsolódik. Ilyen védett tulajdonság lehet például az életkor, nem, egészségi állapot stb. A jogszabály ugyanakkor az úgynevezett egyéb helyzetet is elismeri védett tulajdonságként. Utóbbi tartalma nem nyilvánvaló. Ezen hivatkozási alap használhatóságát érinti egy nemrégiben hozott Kúria-ítélet (BH2025.20.)

A felperes munkavállaló 2011. október 20-ától közalkalmazotti, majd egészségügyi szolgálati jogviszonyban állt az alperessel (munkáltatóval), egészségügyi ügyvitelszervező munkakörben. Munkaköri feladatait képezte többek között az általános ügyviteli feladatok ellátása, a betegnyilvántartási rendszer kezelése, a kórlapok nyilvántartása és kezelése, a zárójelentések rögzítése, adatgyűjtés ágazati statisztikákhoz, a napi egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó adminisztratív és dokumentatív feladatok ellátása és adatszolgáltatás a betegbiztosítási rendszerek felé.

A covidjárvány kezdetekor – 2020 márciusában – az alperes külföldről hazaérkező és azonnal munkába álló alkalmazottjáról az a hír terjedt el, hogy coviddal fertőzött, intenzív osztályon kezelik. Ekkor a felperes belépett az informatikai rendszerbe az érintett egészségügyi adatainak megtekintése végett. Az alperes a 2020. július 30-án kelt levelében 2020. augusztus 10-étől kezdődően visszavonásig mentesítette a felperest a munkavégzési kötelezettség alól, és felfüggesztette az egészségügyi adatbázishoz és egyéb munkáltatói informatikai rendszerhez való hozzáférését, épületeit a felperes munkavégzés céljából nem látogathatta.

Az alperes később (mintegy 2 év elteltével) felmondással megszüntette a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát, bizalomvesztésre hivatkozva. A felperes a felmondás jogellenességére hivatkozva elsődlegesen egészségügyi szolgálati viszonya helyreállítását és az elmaradt munkabére megfizetését, valamint sérelemdíj fizetését, másodlagosan a felmondási időre járó távolléti díj, végkielégítés, továbbá sérelemdíj iránti igényt terjesztett elő. Elsődleges keresete tekintetében azt állította, hogy a felmondás indokolása nem volt valós és okszerű, illetve jogviszonya megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött.

Védendő tulajdonságként nemét (nő), továbbá egyéb helyzetét nevezte meg, miszerint a megkülönböztetés alapja az volt, hogy „romániai születésű magyar”, továbbá az alperesnél háttérmunkát végzett egészségügyi ügyvitelszervező munkakörben. Hátrányként a munkavégzés alóli hosszú idejű felmentését és annak következményeként egészségügyi szolgálati jogviszonya felmondással történt megszüntetését jelölte meg. Állította, hogy két magyarországi születésű, orvos munkakörben dolgozó férfi kollégája azonos incidenst képező adatbetekintés után csupán figyelmeztetésben részesült, az ő jogviszonyát azonban megszüntették.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük, milyen szempontok figyelembe vételével, és hogyan döntött a Kúria!