adozona.hu
Megbízási jogviszony: példák és problémás esetek
//adozona.hu/archive/20110801_megbizasi_jogviszony
Megbízási jogviszony: példák és problémás esetek
A megbízási jogviszony esetén egy kis számolást igényel annak megállapítása, hogy a megbízottra kiterjed-e a biztosítási kötelezettség. Hogyan kell számolni?
A megbízási jogviszony a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok „családjába” tartozik, ennek megfelelően a megbízott biztosítási kötelezettségét a társadalombiztosítási törvény (Tbj. 5. § (1) g) pontjában foglalt szabályok) szerint kell elbírálni. E szerint a megbízottra akkor terjed ki a biztosítás, amennyiben az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér (2010 decemberéig a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér volt a viszonyítási alap) 30 százalékát vagy naptári napokra annak harmincad részét.
A megbízási jogviszonyban tehát a biztosítási kötelezettség elbírálása egyszerű osztással történik: a megbízásból származó járulékalapot képező jövedelmet osztani kell a jogviszony tartamával (hónapjaival és napjaival) és meg kell nézni, hogy a kapott hányados havi szinten eléri-e az említett összeget, tehát jelenleg a havi 78.000 x 30 % = 23.400 vagy napi 78.000 x 30 %/30 = 780 forintot.
Amennyiben igen, akkor fennáll a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség, amennyiben nem, akkor csak százalékos ehót kell a kifizetés után leróni.
Az egyszerű művelet elvégzéséhez viszont tisztában kell lenni mind a nevező, mind a számláló megállapításának a szabályaival, azaz meg kell tudni határozni a járulékalapot képező jövedelmet, illetve a jogviszony tartamát.
Kezdjük az előzővel, a járulékalapot képező jövedelem (melyről tudjuk, hogy megegyezik az adóelőleg-alap számításánál figyelembe veendő jövedelemmel) meghatározásával.
A megbízási díj a személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja. tv.) szerint önálló tevékenységből származó bevétel, amelyből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe veendő jövedelmet két módszerrel határozhatjuk meg:
• a bevételt csökkentjük 10 %-os költséghányaddal (erre akkor is van mód, ha az érintett nem nyilatkozik költségeiről)
• a bevételt csökkentjük magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költséggel .
Ami a jogviszony tartamát illeti, legegyszerűbb eset, ha a szerződés pontosan tartalmazza a megbízás tartamát.
Amennyiben ez másként nem határozható meg, akkor a szerződés keltétől a teljesítésig – ennek hiányában – a kifizetésig eltelt időt kell alapul vennünk.
Például egy munkavállaló megbízás alapján május 12-étől június 5-éig adatrögzítést végzett, amelyért 120 ezer forint megbízási díjat kapott, amely csak július 10-én került kifizetésre a számára, így a biztosítási kötelezettsége elbírálására is csak ekkor kerülhet sor.
Járulékalapot képező jövedelme (a 10%-os költséghányadot figyelembe véve): 120.000 x 90 % = 108.000 forint.
Jogviszony tartama: 25 nap
Napi összeg: 108.000:25 = 4.320 forint, amely eléri a 780 forintot, tehát a biztosítási kötelezettség fennáll.
Vannak azonban „problémásabb” esetek is, például amikor a keretszerződés alapján a jogviszony teljes évben fennállt, miközben az u.n. teljesítés igazolások alapján 365 napnál lényegesen kevesebb napon történt munkavégzés. Ebben az esetben a tevékenység jellege adhat eligazítást. Például oktatói tevékenység esetén – annak ellenére, hogy a munkavégzés (előadások megtartása, vizsgáztatás) konkrét napokhoz köthető –, a munkavégzés folyamatosnak tekintendő, hiszen az egyes előadásokra fel kell készülni, a jegyzeteket el kell készíteni és a hallgatókkal is folyamatos a konzultáció. Ebből adódóan a megbízás tartama megegyezhet a keretszerződés tartamával.
Ellenben, ha a keretszerződés vizsgáztatási tevékenységre vonatkozik, akkor egyértelmű, hogy csak a vizsganapok vehetőek figyelembe.
Széles Imre