Új alapokon az áfaszabályozás

Megosztás Tetszik

Az új áfa-törvény tervezete mind logikájában, mind felépítésében, mind pedig fogalmazásában eltér a jelenleg hatályban lévőtől. A jogszabálytervezet az újrakodifikált áfa-irányelvhez hasonlóan fogalmaz, amely sok esetben a magyar sajátosságok figyelmen kívül hagyásával jár – áll a Deloitte hírlevelében. Az újrakodifikált áfa-törvény tervezett hatályba lépése 2008. január 1. Átsorolás az adómértékek között, vagy kulcsváltoztatás nem lesz.

Az adólevonási jog korlátozása tartalmát tekintve nem változott, így például üzemanyag, személygépkocsi, élelmiszer, telefon áfája a tervezet szerint továbbra sem vonható le. A levonási jog gyakorlásának metódusa tekintetében azonban történtek bizonyos módosulások. Teljesen mentesül az adóalany a levonási tilalom alól, ha a levonási tilalom alá tartozó terméket (személygépkocsit, motort, jachtot, lakóingatlant) egészben vagy túlnyomórészt (legalább 90 százalékos hasznosulással) - bérbe adja. Jelentős szigorítás a saját rezsis beruházásoknál, hogy az azokhoz kapcsolódó beszerzések, igénybevett szolgáltatások áfáját nem lehet a beruházás folyamatában levonni, csak a legvégén, az aktiváláskor.


A Deloitte hírlevele felhívja a figyelmet, hogy a tervezet nem tartalmazza azt a jelenlegi, törvény által szabályozott lehetőséget, hogy az adólevonási jogot nemcsak a teljesítés időpontjában, hanem 5 éven belül bármelyik későbbi adóbevallás során lehet érvényesíteni. (Ezáltal az adózók állandó önellenőrzésre kényszerülhetnek, hogy a megfelelő időszakokra visszanyúlhassanak.) Szintén kimaradt a tervezetből az a jelentős garanciális szabály, hogy az adólevonással kapcsolatos jogok a számla esetleges hibái ellenére sem sérülhetnek akkor, ha a számla befogadója kellő körültekintést tanúsított.


Enyhülő és egyszerűsödő visszaigénylés


A jelenlegi törvénytervezet szerint abban az esetben, ha az előzetesen felszámított adó utólag, az adólevonási jog keletkezését követően csökkent, akkor abban az időszakban, amikor a változás megtörtént, a bevallásban a fizetendő adót a különbséggel növelni kell. Amennyiben a csökkenés az eladó számlamódosításán alapul, akkor azt csak az okirat kézhezvételének bevallási időszakában lehet figyelembe venni, de nem később, mint a módosítás hónapját követő hónap 15-e. Abban az esetben, ha az előzetesen felszámított adó utólag, az adólevonási jog keletkezését követően nő, akkor a különbözetet legkorábban abban a bevallási időszakban lehet levonható adót növelő tételként érvényesíteni, amikor az adóalany birtokolja a növekvő levonás alapjául szolgáló okiratot. 


A törvénytervezet az adóvisszaigénylés feltételeit jelentősen enyhíti, és egyszerűsíti a jelenlegi szabályozáshoz képest. Így az adó éves bevételi korláttól függetlenül és tárgyi eszköz beszerzés hiányában is visszaigényelhető, ha az elszámolandó adó abszolút értékben eléri vagy meghaladja havi bevallási kötelezettség esetén az 1 millió forintot, negyedéves bevallási kötelezettség esetén a 250 ezer forintot, éves bevallási kötelezettség esetén pedig az 50 ezer forintot.


A törvénytervezet szerint az adóalanynak a teljesítést követő 8 napon belül ki kell állítania a számlát. A helyesbítő számlára és stornó számlára vonatkozó jelenlegi szabályozás viszont egyszerűsödik: e fogalmak helyett a törvénytervezet bevezeti a számlával egy tekintet alá eső okirat fogalmát az uniós irányelvvel összhangban. A devizában kiállított számlánál a jövőben a forintra történő átszámítás során nemcsak MNB árfolyamot lehet használni, és - az irányelv szabályainak megfelelően - kötelező lesz az áfa összegét forintban szerepeltetni a számlán. Idegen nyelvű számlát a vevő előzetes és írásos beleegyezésével lehet majd csak kibocsátani.


Túl “jól” sikerült harmonizáció


A Deloitte hírlevele arra is rámutat, hogy a tervezet az újrakodifikált áfa-irányelvhez hasonlóan fogalmaz, amely sok esetben a magyar sajátosságok figyelmen kívül hagyásával jár. A pénzügyi szolgáltatások köre például eddig a KSH besorolásán múlt, a jövőben viszont az áfa-irányelv szóhasználatából kell kiindulni. Áfamentessé válik továbbá példának okáért minden használt ingatlan értékesítése, melyre azonban az értékesítő választhat áfakötelezettséget is. A tervezet fontos újítása, hogy ha a tárgyi eszközt most eladó adóalany előzőleg a terméket tárgyi mentes tevékenységhez használta, így az előzetesen felszámított áfát nem tudta levonni, akkor ennek a tárgyi eszköznek a továbbértékesítése is tárgyi mentes lesz. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg megszűnne az a lehetőség, hogy a továbbértékesítéskor a korábban le nem vonható adó időarányos része visszajár.


Lízing - hiányzó elemek


Az adótörvény tervezet a jelenleg hatályos szabályozással szemben nem hoz a lízinggel kapcsolatosan speciális szabályokat. Hiányzik például az a pénzügyi lízingügyletre vonatkozó rendelkezés is, amely alapján a tőkerész ugyan adóköteles, de a kamatrész (mint pénzügyi szolgáltatás ellenértéke) adómentes. Továbbá nem határozza meg a tervezet a lízing teljesítésének időpontját, illetve a lakóingatlan lízing speciális szabályozása megszűnik.


A tervezet az adófizetési kötelezettség keletkezésére egy keretjellegű szabályozást ad, amely közel sem annyira részletes, mint a jelenleg hatályos áfa-törvény. Fő szabályként az adófizetési kötelezettség a teljesítés időpontjában keletkezik, illetve már maga a számlakibocsátás is adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Továbbá főszabályként fogalmazódik meg, hogy az adófizetésre kötelezett a számla kibocsátója, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy más teljesített, vagy a számlakibocsátás ellenére a teljesítés nem történt meg.


Megszünteti a folyamatos szolgáltatás, illetve az időszakos elszámolás fogalmát, helyette egy általánosabb fogalommal helyettesít minden ügyletet, amelynek során a felek részletfizetésben vagy határozott időtartamra szóló elszámolásban állapodtak meg, a részletfizetés esedékességének időpontjában adóztat.

A tervezet értelmében az adófizetési kötelezettség választása a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest több esetben illeti meg az adóalanyt. Ilyen esetek például a főszabályként egyébként tárgyi mentes beépített ingatlan és ahhoz tartozó földrészlet értékesítése, a beépítetlen földterület értékesítése, illetve az ingatlan bérlete és haszonbérlete. A törvénytervezet viszont szűkíti azokat az eseteket, amikor azonnali vagy utólagos árengedmény címén lehetőség van az adóalap csökkentésére. Alapszabály, hogy adóalap-korrekcióra csak akkor lesz mód, ha az árengedményben előre megállapodnak a felek, illetve, ha a határidő előtti fizetést vagy a sok vásárlást, igénybevételt honorálja az értékesítő. 


A törvénytervezet szerint az apport kikerül az adóztatható ügyletek köréből akkor, ha az azt fogadó olyan belföldi adóalany, aki sem a szerzéskor, sem azt követően nem alanyi adómentes és kötelezettséget vállal az apportált tárggyal összefüggésben esetlegesen később felmerülő egyéb kötelezettségek teljesítésére.


Fordított adózás


A fordított adózás alá eső ügyletek köre kibővült abban az esetben, amikor mind az eladó, mind a vevő belföldi adózó. A jövőben egyes esetekben még az egyszerű belföldi tranzakcióknál sem az eladó számít fel áfát, hanem a vevő önbevallással fizeti azt meg. Ilyenek az építési-szerelési munkák, az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások (a takarítás, karbantartás, átalakítás, bontás), az építőiparban való munkaerő kölcsönzés, hulladék értékesítése, ingatlan értékesítése (ha egyébként az eladó adózást választott), az adós és hitelező között a zálogtárgy eladása, ha a hitelező már maga is eladja a zálogtárgyat a követelés érvényesítésére, valamint a felszámolás alatt álló adózó tárgyi eszköz és egyéb, 100 ezer forintot meghaladó értékű termék eladása. Ezekben az esetekben a teljesítésre kötelezett a számlájában nem tüntethet fel áfát, azt a vevőnek kell rendeznie. Ez a tény önmagában az adó levonhatóságát nem befolyásolja.


A tervezetben szereplő szöveg az áfa-törvény jelenleg hatályos szövegénél tágabban határozza meg azokat a bérmunka konstrukciókat, amikor EU-s megrendelő és a termék belföldről történő elszállítása esetén áfa nélkül lehet számlázni a bérmunka ügyleteket. A tervezet egyértelműsíti, hogy minden ingóságon végzett munka idetartozik, függetlenül attól, hogy a termék adott esetben nem megy át átalakuláson és nem is munkálják meg. A Deloitte szerint a jövőben ez alkalmazható lenne pusztán a termék tisztítására vagy válogatására is.


A fuvareszközök bérbeadásánál a jövőben külön jogszabály fogja szabályozni azokat az eseteket, amikor a határon átnyúló szolgáltatásoknál figyelni kell a tényleges igénybevétel helyét. Egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy a fuvareszközök bérbeadása ebben a külön jogszabályban szerepelni fog – jegyzi meg a Deloitte hírlevele.


 A csoportos adóalanyiság feltételei enyhülnek


Új elemként fogalmazódik meg, hogy a magánszemély is az adó alanyává válik, ha új, tehát eddig még használatba nem vett, vagy legfeljebb két éves használatbavételi engedéllyel bíró ingatlant (és ehhez tartozó földterületet) ad el. Minden körülmények között adózni kell továbbá az építési telek adásvétele esetén is.


A tervezet szerint változatlanul nem tartozik a közhatalmi tevékenység a gazdasági tevékenységek körébe, azonban ennek fogalma változott. Eszerint csak az minősül ilyennek, amiért az állam államigazgatási jogkörben okozott kárért felelősségre vonható. Ez nem csak a bírói gyakorlatban erősen vitatott kategória, de ezzel a koncessziós jog átengedése is adóztatandó tényállássá válik – olvasható a hírlevélben.


A csoportos adóalanyiság fogalma kibővült, az adóalanyiság választásának feltételei enyhébbek a jelenlegi szabályozásnál. A tervezet szerint a csoportos adóalanyiságot már nem csak pénzügyi intézmények választhatják, hanem tevékenységfajtától függetlenül bármely, belföldön gazdasági tevékenységet végző kapcsolt vállalkozások együttese. A csoport megalakulásakor ugyan nem feltétel, hogy valamennyi kapcsolt vállalkozás a csoport tagja legyen, azonban az újonnan létrejövő tagokra már „belépési-kényszer” van. Az átmeneti szabályok hiányában a már meglévő csoportok sorsa jelenleg még ismeretlen.


A tervezet az egyetemleges felelősséget szigorítja: a láncügyletben részt vevő összes, egymással kapcsolt viszonyban lévő adóalanyra kezesként egyetemleges felelősséget ír elő abban az esetben, ha a láncban résztvevő adóalanyok valamelyike adófizetési kötelezettségének részben vagy egészben nem tett eleget. Ez azt jelenti, hogy az ügyletben részes adóalanyok bármelyikétől követelhető az elmulasztott adókötelezettség.