Pénzbírságokból növelnék az uniós forrásokat

Megosztás Tetszik

Különböző ötletekkel bombázza az Európai Parlament tárgyalóküldöttsége a Tanácsot annak érdekében, hogy a költségvetési alku újranyitása nélkül szerezzenek többletforrásokat a jövőorientált politikákra. A legújabb javaslat az EU büdzséjében hagyná a cégek által az uniós kasszába befizetett pénzbírságokat. Nem sikerült áttörést elérni a jogállami feltételrendszerről folyó tárgyalások negyedik, csütörtöki fordulójában. A tárgyalások erről is, a hétéves keretköltségvetésről (MFF) is novemberben folytatódnak.

Csütörtökön bizonyossá vált, hogy november közepe előtt nem csapnak egymás tenyerébe az Európai Parlament és a Tanács tárgyalói sem a következő hétéves keretköltségvetésről, sem pedig az ugyancsak az MFF részének számító jogállami feltételrendszer kérdésében. Az MFF-ről az EU soros német elnöksége és az EP között július végén kezdődött egyeztetések tizedik fordulója sem hozott áttörést, és hasonlóan eredmény nélkül zárultak az alkudozások csütörtökön az uniós kifizetéseket jogállami feltételekhez kötő mechanizmusról.

A két, párhuzamosan zajló tárgyalássorozat között szoros összefüggés van, miután az EP hangadó frakcióinak a vezetői korábban kijelentették, hogy az EP csak akkor fog szavazni a hétéves pénzügyi keretről (MFF), illetve megadni a hozzájárulását, ha előzőleg a jogállami feltételrendszerről sikerül megállapodni.

A héten bizonyossá vált, hogy bár mindkét témában sokat közeledtek egymáshoz az intézményi álláspontok, az alku kiforrásához még több idő kell. Pedig az EU már így is jelentős késésben van, hiszen 2021. január 1-jén nem csak az új hétéves keretköltségvetésnek kellene hatályba lépnie, de az eredeti terv szerint az Új Generáció EU elnevezésű 750 milliárd eurós gazdasághelyreállítási terv jogi alapjait is le kellene fektetni, hogy mielőbb megkezdődhessen a végrehajtás. 

Ennek azonban előfeltétele a saját források rendszeréről szóló határozat módosítása, ami nélkül az Európai Bizottság nem vehet fel kedvezményes áron kölcsönöket a pénzpiacokon a helyreállítási program végrehajtásához. Ehhez előbb a tagállamoknak egyhangúlag jóvá kellene hagyniuk a módosítást, hogy aztán valamennyi tagállamban ratifikálhassák is azt, mielőtt hatályba léphet. Több tagállam, köztük Magyarország és Hollandia, azonban a jogállami feltételrendszer milyenségétől teszi függővé a jóváhagyást, így – mivel a Tanács és az EP még tárgyalgat erről – a dosszié megrekedt a Tanácsnál.  

Az MFF-ről politikai megállapodást próbál kitárgyalni a két intézmény, amely ahhoz szükséges, hogy az Európai Parlament többsége megadja a hivatalos hozzájárulását az állam- és kormányfők (Európai Tanács) által júliusban kötött alkuhoz. Az EP az uniós szerződés értelmében nem módosíthatja, csupán elfogadhatja vagy elutasíthatja a megállapodást. Az alkufolyamat a korábban megszokott tárgyalásokat idézi, amikor is a képviselők – akiknek nincs érdemi hatásuk a tagállami vezetők által kitárgyalt hétéves és éves főösszegekre, a rendelkezésükre álló eszközökkel megpróbálnak nagyobb pénzügyi mozgásteret találni. 

Az Európai Parlament a tárgyalásokon arra a 15 jövőorientált programra (egészségügy, kutatás és innováció, oktatás, Erasmus+, külső határok őrzése, migráció, védelmi politika stb.) összpontosít, amelyeknek a tagállamok nyári költségvetési alkudozása végén mostoha sors jutott, mert jelentős mértékben megvágták a forrásaikat az eredeti javaslathoz képest. A képviselők ugyanakkor nem kívánnak hozzányúlni azoknak a politikáknak a forrásaihoz (kohéziós politika és közös agrárpolitika), ahol országokra lebontott pénzügyi borítékok vannak. 

Az EP és a Tanács több hónap után sem tudott jogi és technikai megoldást találni arra a problémára, hogy miként biztosítsanak több forrást a jövőorientált politikákra 2021 és 2027 között úgy, hogy az ne érintse azokat a kiadási főösszegeket, amelyeket legmagasabb szinten rögzítettek és amelyeket csak egy újabb, időigényes tagállami alkudozás árán lehetne megváltoztatni. 

A Tanács kitartóan elutasította az Európai Parlamentnek azt a kérését, hogy a kiadások felső határába ne számítsák be azt a nagyjából 12 és fél milliárd eurót, amit a helyreállítási terv keretében felveendő kölcsönök kamatfizetési költségeire áraztak be. Ha a javaslatot elfogadnák, az rögtön nagyobb mozgásteret teremtene a plusz kifizetésekre, de úgy, hogy az EP nem ragaszkodik ezek azonnali felhasználásához, csak egy később szükség szerint felhasználható pénzügyi mozgástér képzéséhez. A Tanács szerint azonban egy ilyen megoldás jogi akadályokba ütközik. A német soros EU-elnökség ehelyett egy 10 milliárd eurós ellenjavaslatot tett, bár a képviselők szerint nem világos, hogy egészen pontosan honnan is származna ez az összeg.

Az EP tárgyalóküldöttsége több más elképzelést is megfuttatott, például azt, hogy a 750 milliárd eurós helyreállítási alapból el nem költött összegeket csatornázzák be az uniós költségvetésbe. A legnagyobb esélye úgy tűnik, mégis annak a megoldásnak lehet, amelynek értelmében az adott évben a cégekre kiszabott pénzbírságokat ne fizessék ki a tagállamoknak (a jelenlegi rendszerben az éves befizetésüket csökkentik ezáltal), hanem hagyják azokat az uniós büdzsében. 

Margarida Marques (portugál szocialista), az egyik parlamenti raportőr szerint a láthatóan az Európai Bizottság által bedobott ötlet három feltétel mellett elfogadható lenne a parlamentnek. Először is a képviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy ebből a forrásból már 2021-ben friss pénz legyen elérhető az uniós büdzsében. Kettő: a plusz pénzt közvetlenül a 15 kiemelt program finanszírozására kell fordítani. Három: a képviselők pontos összeget akarnak. Ez Marques szerint lehet egy -tól-ig összeg is. Az EP abból indul ki, hogy 2014 és 2019 között éves átlagban 2,2 milliárd euró pénzbírság folyt be a költségvetésbe, míg hosszabb idősíkban 2,5 milliárd euró volt az átlag. 

A képviselők jelenleg várnak a Tanács válaszára. Az EP-nél most abban bíznak, hogy a jövő heti szünet után zöld hét lesz a parlamentben), de még november első felében sikerül áttörést elérni mindkét dossziéban (MFF és jogállami feltételrendszer).