EUB-ítélet: olasz bizalmi vagyonkezelési ügyben született döntés

Megosztás Tetszik

Pénzmosás elleni küzdelem: jogos érdek fennállása esetén a nyilvánosság hozzáférhet az olasz jog szerinti vagyonkezelői megbízások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz, mondja ki az EUB C-684/24. és C-685/24. számú egyesített ügyekben hozott ítéletében.

Az általános nyelvhasználatban a vagyonkezelői megbízás olyan megállapodás, amelynek keretében a vagyonkezelőre ruházzák a vagyonnak vagy jogoknak a vagyonrendelő vagy más kedvezményezettek érdekében való kezelését. A pénzmosás elleni 4. irányelv szerint a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a vagyonkezelők biztosítsák, tárolják és hozzáférhetővé tegyék a vagyonkezelői megbízások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat. E kötelezettségek a bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló struktúrával vagy funkcióval rendelkező egyéb, társulás jellegű jogi megállapodásokra is kiterjednek.

Az olasz hatóságok intézkedéseket fogadtak el e kötelezettségek végrehajtására, és úgy ítélték meg, hogy az olasz jog szerinti vagyonkezelői megbízás (mandato fiduciario) ilyen hasonló, társulás jellegű jogi megállapodásnak minősül. Következésképpen előírták a vagyonkezelő társaságok számára, hogy közöljék a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat. Mivel vitatták e kötelezettségeket, e társaságok közül többen a laziói regionális közigazgatási bírósághoz (Olaszország) fordultak többek között a pénzmosás elleni 4. irányelv egyes rendelkezéseit átültető nemzeti szabályok uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére, valamint magának az irányelvnek az egyes rendelkezései jogellenességére hivatkozva. Mivel e bíróság elutasította kereseteiket, az államtanácshoz (Olaszország) fordultak, amely két külön előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett az Európai Bíróság elé az említett rendelkezések érvényességével és értelmezésével kapcsolatban.

Az Európai Unió Bírósága ezt követően megállapítja, hogy az uniós jog lehetővé teszi az olasz jogalkotó számára, hogy az olasz jog szerinti vagyonkezelő társaságokkal kötött vagyonkezelői megbízásokat (mandato fiduciario) olyan „egyéb jellegű jogi megállapodásnak” tekintsék, amelyekre alkalmazni kell a pénzmosás elleni irányelvben előírt tájékoztatási és hozzáférési kötelezettségeket. Az a körülmény, hogy az olasz jog szerinti vagyonkezelői megbízás nem jár együtt az érintett vagyontárgyak tulajdonjogának átruházásával, nem ellentétes e besorolással. Az EUB e tekintetben úgy véli, hogy az olasz jogalkotó a magánszemélyek tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz való hozzáférésének konkrét végrehajtása során nem lépte túl a rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret.

Végül az EUB úgy véli, hogy az uniós jog lehetővé teszi, hogy Olaszországban a kereskedelmi kamarákat, így tehát nem bírósági közigazgatási szerveket bízzanak meg azzal a feladattal, hogy a bizalmi vagyonkezelési konstrukció vagy hasonló, társulás jellegű jogi megállapodás tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz való hozzáférés alóli felmentésekről határozzanak. Amennyiben azonban ilyen felmentés megadására nem kerül sor, az érintett tényleges tulajdonosoknak lehetőséget kell biztosítani ideiglenes jogi védelem igénybevételére.