A vagyonadó éppen a legkisebb és a legnagyobb érintett vagyonoknál lehet a legkevésbé hatékony

Megosztás Tetszik

Öt ponton javasolja a vagyonadó tervezetének módosítását a Blochamps Capital az adójogszabály jelenleg zajló társadalmi konzultációja kapcsán. A Blochamps egy igazságos, kiszámítható és ténylegesen beszedhető vagyonadó mellett érvel, amely képes a legnagyobb vagyonokat valóban bevonni a közteherviselésbe, és nem bünteti a magyar gazdaságban dolgozó tőkét, illetve nem köt le túlzottan értékes állami erőforrásokat. A vagyonkezelési tanácsadó szerint a szabályozás legnagyobb kockázata, hogy az alsó vagyoni sávokban aránytalanul költséges lehet az adó beszedése, miközben a legnagyobb vagyonok egy része a nemzetközi és családi tulajdonosi struktúrák miatt nehezen érhető el. A vállalkozói vagyon adóztatása ráadásul a magyar kkv-k beruházási forrásait is veszélyeztetheti – mutat rá sajtóközleményében a Blochamps Capital.

A Blochamps Capital korábban évi 150–180 milliárd forintra becsülte a vagyonadóból reálisan elérhető bevételt. A most közzétett hatásvizsgálat négy évre 800 milliárd forinttal, éves átlagban 200 milliárddal számol, ami lényegesen közelebb áll a cég prognózisához, mint a korábban a nyilvánossággal hivatalosan megosztott 300–600 milliárdos éves bevételi lehetőség.

„A vagyonadó megítélésénél nem az a legfontosabb kérdés, hogy mekkora adókulcsot írunk a törvénybe, hanem az, hogy mekkora vagyon után tudjuk ténylegesen és gazdaságosan beszedni az adót. A jelenlegi tervezetnél éppen a vagyoni skála két végén látjuk a legnagyobb bizonytalanságot” – hangsúlyozta Karagich István, a Blochamps Capital vezetője.

Mindez azt eredményezheti, hogy a vagyonadó tényleges terhei elsősorban a középső vagyoni rétegben, a hárommilliárd forint körüli vagyonnal bíró adóalanyok feletti vagyonsávban jelentkeznek. Ők jellemzően Magyarországon tartják vagyonukat, melyet helyben működő vállalkozásokban fennálló tulajdonrészek alkotnak és korábban nem alakítottak ki nemzetközi vagyonkezelési vagy adótervezési struktúrákat – olvasható a sajtóközleményben.

A legnagyobb vagyonok tulajdonosai ezzel szemben a nemzetközi üzleti diverzifikáció révén gyakran már évek óta több országban rendelkeznek érdekeltségekkel, ingatlanokkal és személyes kötődésekkel. Esetükben a külföldi adóilletőség nem feltétlenül új lehetőség, hanem egy korábban kialakult élethelyzet következménye.

Az adótervezési lehetőségek tehát korántsem egyenletesen oszlanak meg az érintettek között. Miközben a Magyarországon működő, hazai érdekeltségekkel rendelkező vállalkozók mozgástere korlátozottabb, a legnagyobb vagyonok tulajdonosai jóval összetettebb nemzetközi struktúrákra támaszkodhatnak. Márpedig a vagyonadóból remélt bevétel jelentős részét éppen ezektől a nagyvagyonosoktól várnánk.

Öt javaslat a döntéshozóknak

Vizsgálják felül az adómentes vagyonküszöböt!

A Blochamps korábbi modellje szerint az egymilliárdos küszöb 5 milliárdra emelése az elméleti adóbevételt mindössze 6–9 százalékkal csökkentené, miközben jelentősen szűkülne az ellenőrizendő adózói kör és így az ellenőrzés költségei. A családi adótervezés ugyan felpuhítja az eredeti javaslatot és közelebb visz a tanácsadó korábbi javaslatához, de a személyenkénti egymilliárdos küszöb a házastársak és a nagykorú gyermekek esetében jelentős családi vagyontervezési lehetőséget teremt, így kinyílik az a vita, amely alapján az adó(mentesség) mértékét nem a vagyon nagysága, hanem a családon belüli tulajdonosi szerkezet határozza meg. A Blochamps a tisztánlátás érdekében az 1, az 5 és a 10 milliárdos küszöb várható nettó bevételének összehasonlítását javasolja.

Szüntessék meg a cégértékelés indokolatlan ugrásait!

A tervezet szerint az 500 millió forintot meghaladó könyv szerinti saját tőkéjű cégeknél már a rejtett tartalékokat is figyelembe kell venni. Két, egyébként azonos hozamértékű vállalkozás esetében mindössze 20 millió forintos saját tőke-különbség így akár 340 millió forintos eltérést okozhat a számított cégértékben. A Blochamps fokozatos átmenetet és egyértelmű értékelési igazítást javasol.

Védjék meg a vállalkozások beruházási forrásait!

A vagyonadó a magánszemélyt terheli, de annak finanszírozása könnyen a vállalkozására hárulhat. Tízmillió forint személyes adókötelezettség fedezéséhez – társasági adóval és 15 százalékos osztalék-szja-val, szochóval számolva – 14-15 millió forint adózás előtti vállalati nyereség szükséges. Ez egy évi 50–80 milliós eredményt termelő kkv-nál már számottevő forráskivonás. A Blochamps ezért igazolt beruházásokhoz kötött adókedvezményt, illetve a termelő mikro- és kisvállalkozói vagyon célzott mentesítésének vizsgálatát javasolja.

Egyértelműsítsék a külföldi vagyon adóztatását!

A külföldi vagyon feltárása mellett különösen fontos a kettős adóztatás elkerülése. A tervezet tízéves visszatekintő szabálya ugyanakkor külön vizsgálatot igényel: kérdéses, hogy a már évekkel korábban, a vagyonadó bevezetésétől függetlenül végrehajtott illetőségváltozásokat milyen feltételekkel lehet a mostani friss adókötelezettség szempontjából figyelembe venni. Ez jogbiztonsági és akár alkotmányossági aggályokat is felvethet. „A nemzetközi adóegyezmények alkalmazását országonként és vagyonelemenként kell vizsgálni: az adóilletőség, a külföldi ingatlanok és a vállalkozási részesedések eltérő kezelése miatt a NAV-nak különösen ügyelnie kell arra, hogy a szabályozás ne eredményezzen indokolatlan kettős adóztatást” – figyelmeztetett Horváth Balázs, az SQN Trust partnere.

Mérjük fel az adóbeszedés tényleges aggregált költségét!

Az önbevalláson alapuló adózás nem szünteti meg a vagyonértékelés és az ellenőrzés költségeit, csupán azok jelentős részét az adózókra hárítja. Nemzetközi tapasztalatok szerint az évenként ismétlődő vagyonadó bevezetését követően az érintettek fokozatosan alkalmazkodnak az új szabályokhoz: átalakíthatják tulajdonosi struktúráikat, módosíthatják befektetéseik összetételét és kihasználhatják a jogszerű adótervezési lehetőségeket. Mindez idővel szűkítheti az adóalapot, miközben a NAV-nak nemcsak az aktuális bevallásokat, hanem a korábbi évek vitatott vagyonértékeléseit és tulajdonosi változásait is ellenőriznie kell. Így idővel a beszedési költségek emelkedhetnek, miközben az adóalap szűkülhet, vagyis a vagyonadó nettó költségvetési hozama akár évről évre romolhat. A Blochamps ezért a várható bevételek mellett a hosszú távú nettó költségvetési eredmény modellezését is szükségesnek javasolja.

A vagyonadó hosszú távú gazdaságosságának kérdése korántsem új. Denis Healey, Nagy-Britannia egykori munkáspárti pénzügyminisztere, akinek kormánya az 1970-es években végül elállt a vagyonadó bevezetésétől, 1989-es visszaemlékezésében úgy fogalmazott: „Elkötelezett voltam a vagyonadó mellett. Ám nem sikerült olyan vagyonadót kidolgoznom, amely elegendő bevételt hozott volna ahhoz, hogy megérje az adminisztrációs költségeket és a politikai nehézségeket.” Bár az adóigazgatás technológiai lehetőségei azóta gyökeresen megváltoztak, a bevételek és a beszedési költségek arányának kérdése ma is érvényes. A Blochamps szerint ezért már a bevezetés előtt modellezni kellene, miként változhat az adó tényleges hozama és beszedési költsége az adózók alkalmazkodásával.

„A progresszív vagyonadó elvét támogatjuk, de az igazságosságot nemcsak az adókulcsok határozzák meg. Nem lenne szerencsés, ha a legnagyobb vagyonok fokozottabb közteherviselését célzó szabályozás végül elsősorban azokat a hazai vállalkozókat érné el, akik eddig nem éltek a nemzetközi adótervezés lehetőségeivel. Olyan rendszerre van szükség, amely a legnagyobb vagyonokat valóban bevonja a közteherviselésbe, ugyanakkor nem bünteti a magyar gazdaságban dolgozó kis- és középvállalkozói tőkét. A vagyonadó sikere végső soron nem a bevallott vagyon nagyságán, hanem a ténylegesen beszedett bevételen és annak gazdasági költségén múlik” – összegezte Karagich István.