Jól gondolja meg, kiutaltatja-e visszaigényelt adóját!

Megosztás Tetszik

A jogosan visszaigényelt áfa kiutalását kérte a cég, majd – még az adó kiutalása előtt – átvezetési kérelmet nyújtott be. Kérte, hogy inkább ne utalja ki neki az adóhatóság a visszaigényelt összeget, hanem fordítsa azt a vállalkozás időközben felmerült adókötelelezettségére. Az adóhatóság azonban elutasította a vállalkozás kérelmét; jogos-e az átvezetés elutasítása? – kérdezte olvasónk. Dr. Verbai Tamás, a HÍD Adószakértő és Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vezérigazgatója válaszolt.

Cégünk jelentős összegű áfát igényelhetett vissza, amelynek kiutalását kérte. A NAV természetesen kihasználja a 75 nap kiutalási határidőt, ami azt eredményezi, hogy hónapokig adótöbblet mutatkozik az adófolyószámlánkon. Időközben adófizetési kötelezettségünk merült fel, amire átvezetési kérelmet nyújtottunk be, a még ki nem utalt áfa terhére. Ezt a kérelmet azonban elutasította a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), mondván, hogy nincs adótöbbletünk, mert kiutalást kértünk. Jogos-e az átvezetés elutasítása a NAV részéről? Régebben nem utasították el az átvezetést ilyen esetben. Volt-e a közelmúltban változás a jogszabályokban erre vonatkozóan? – kérdezte olvasónk.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 49. paragrafusának (1) bekezdése szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt a döntését önrevízióval változtatná meg. Miután a cég a visszaigényelt adó kiutalását kérte, ezt a döntését később nem változtathatja meg. Ennek megfelelően olyan adótöbblete sem marad az adózónak, melyről újabb átvezetési kérelemmel rendelkezhetne.

Ugyanakkor az Art. 151. paragrafusának (2) bekezdése szerint az állami adó- és vámhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést), az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, illetőleg önkormányzati adóhatóság megkeresésében közölt – az önkormányzati adóhatóságot megillető – tartozás összegéig visszatarthatja – magyarázta Verbai.

Utóbbi kijelentés nyomán olvasónk újabb kérdéseket tett fel a témában, először is azt, hogy az imént említett passzus azt is jelenti, hogy a visszatartott adó-visszaigénylés fedezetéig az adótartozások megfizetettnek tekinthetők, vagyis nem vonhatók végrehajtás alá? A kérdés a december 20-ai társaságiadó-előleg és -feltöltés megfizetését is érinti – mutatott rá a kérdező. Jogosan utasította vissza a NAV a cég sportcélú tao-rendelkezését, miszerint december 20-án nem volt megfizetve az adó, valamint megbüntetheti-e 20 százalékos mulasztási bírsággal, miközben a visszatartott adó-visszaigénylés összege fedezte ezt a tartozást? – kérdezősködött tovább olvasónk.

Ami az időbeliség kérdését illeti, azon időpontig, amíg az adóhatóság a visszatartási jogát nem érvényesítette, a tartozás nem tekinthető megfizetettnek.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 22/C paragrafusának (2) bekezdése szerint az adózó a (3) bekezdés szerint a részére kiállított támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás (juttatás) adóéve és az azt követő adóévek adójából, de utoljára a támogatás (juttatás) naptári évét követő nyolcadik naptári évben lezáruló adóév adójából – feltéve, hogy a támogatási igazolás kiállítására irányuló kérelemnek a támogatás igénybevételére jogosult szervezet általi benyújtásakor az adózónak nincs lejárt köztartozása – adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy e támogatással nem növeli adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.

Az Art. 178. paragrafusának 20. pontja szerint köztartozás a törvényben meghatározott, az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatok fedezetére előírt fizetési kötelezettség, amelynek megállapítása, ellenőrzése, behajtása bíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, valamint a köztestület működésének fedezetére törvényben előírt fizetési kötelezettség, feltéve, hogy azt önkéntesen az esedékességkor nem teljesítették.

A fenti jogszabályhelyekből szakértőnk álláspontja szerint az következik, hogy a kiutalásra nyitva álló időben (tehát ameddig az adóhatóság a visszatartási jogát nem gyakorolta) a társaságiadó-folyószámla valóban hátralékos volt. Ennek megfelelően amennyiben a támogatási igazolási kérelem benyújtására ebben az időszakban került sor, akkor a kérdéses időpontban az adózónak lejárt köztartozása volt.

Az Art. 172. paragrafus (12) bekezdése szerint, ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét – figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is – nem fizette meg legalább 90 százalékos mértékben, a befizetett előleg és az adó 90 százalékának különbözete után 20 százalékig terjedő mulasztási bírságot fizet. A mulasztási bírság alapjának számítása során figyelmen kívül kell hagyni az adóelőleg-kiegészítés esedékességének napján és a mérlegfordulónapon alkalmazott árfolyam különbsége alapján számított nyereségjellegű árfolyam különbözetet, ha az adóalapot képez.

A fenti jogszabályi hivatkozásokat figyelembe véve továbbá álláspontom szerint a feltöltési kötelezettség elmulasztása kapcsán a mulasztási bírság kiszabásának is megvan a jogalapja (más kérdés, hogy a bírság mértékének megállapításánál méltánylást érdemlő körülményként figyelembe vehetők a fentiekben írt körülmények).

Szakértőnk felhívta olvasónk figyelmét arra, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljeskörű ismerete mellett adható egzakt válasz.